A beteg üdve mindenekelőtt

Az egészségügy minden magyar állampolgárnak biztosítja az egészségügyi ellátást. Úgy-ahogy, de biztosítja. Pénzügytechnikailag elkülönítetten ugyan – az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza –, de ma minden magyar állampolgár megkapja azt az ellátást, ami a társadalom jelenlegi teherbíró képessége alapján megadható. Abból a pénzből, amit a járulékfizetők úgy-ahogy befizetnek. A szolidaritási elv alapján. Azaz: ma egészséges vagyok, dolgozom, a jövedelmemből befizetek valamennyit azért, hogyha nekem lesz esetleg valami bajom, ne kelljen mindent a zsebemből kifizetni. Abból pedig, amit befizet(get)ek, gyógyít(gat)ják azokat, akik éppen most betegek.Az egészség-(beteg-)biztosítás jelenlegi egyetlen szervezete, az OEP az ellátás árát odaadja az ellátónak, a szolgáltatónak (háziorvosnak, szakorvosnak, szakambulancián dolgozónak, kórháznak), szóval annak, aki megvizsgálja és gyógyítja a biztosított beteget. Az alapellátásban végbement privatizáció révén a doktor (régebben: a körzeti orvos, újabb nevén a háziorvos, szóval a családorvos), az „alapellátást” szolgáltató orvos ma már dolgozhat önkormányzati alkalmazottként is, de lehet vállalkozó is. Ez esetben az ellátott lakosság létszámával arányosan kapott fejpénzt (a „kártyapénzt”) maga oszthatja be. A szakorvosi ellátás azonban ma még változatlanul, szocialista módon folydogál a szakambulanciákon, a szakorvosi rendelőkben, a kórházakban. Az OEP az ellátás költségeit, a pénzt az ellátást nyújtó szervezetnek – a szakrendelőnek, a kórháznak, a klinikának – utalja át.A polgári kormányzat elvei-szándékai szerint a szakellátásban is jön a „rendszerváltozás”, a privatizáció itt is végbemegy. Szakrendelőben, szakambulancián, kórházban, klinikán. Nincs is ezzel semmi baj. A kérdés az, hogy hogyan? Kik lesznek a nyertesek? Az lenne jó, ha a privatizáción a betegek nyernének, és az orvosok, nővérek, aszszisztensek stb. se járnának rosszul. A baj az, hogy ez ma jogszabályice nem biztosított. A jelenlegi jogszabályok szerint a hazai betegellátás döntő részéért felelős önkormányzatok úgy látják el a lakosságot egészség- és betegügyileg, ahogyan akarják. Ha úgy gondolják, hogy az a legcélszerűbb, hát „leadják” a betegellátás gondját egy vállalkozásnak. Leadhatják. Csinálja az, aki elvállalja. Mondjuk, egy vállalkozás. Megkapja a „fejpénzt”, a járó- és fekvőbeteg-ellátásért járó pénzösszeget az OEP-től, aztán csinálja. Tegyen legjobb belátása szerint. Szervezze meg a betegellátást úgy, ahogy akarja. Annyi orvossal, amennyivel jónak látja, annyi betegággyal, amennyit jónak lát, olyan gyógykezelést adva, amilyet megfelelőnek tart.Mi a baj ezzel?Az, hogy nincs biztosítva a betegellátás elsőbbrendűsége. A jó öreg Hippokratész elve: salus aegroti supema lex. Azaz: a beteg üdve mindenekfelett. Miért mondom ezt? Mert ma – teljességgel törvényesen – bármiféle vállalkozás átveheti a betegellátás működtetését. Annak minden gondját. Olyan vállalkozás is, amelyik profitorientált. Bárki. Ha – ne adj’ Isten – egy profitszerzésre törő vállalkozás átvállalja egy országrész betegellátását, és megkapja az ott élőkre „jutó” OEP-pénzmennyiséget, jószerével a jóakaratától függ, hogy mit csinál. Lehet, hogy mindent kiválóan megszervez, lehet, hogy lefarag minden felesleges költséget, lehet, hogy megtilt minden felesleges vizsgálatot, lehet, hogy a leggazdaságosabb kezelést nyújtja. Lehet. De lehet az is, hogy profitra tör. Megteheti. És ez itt a baj.Az önkormányzatokról szóló törvény alapján az önkormányzat felelős a területén élő állampolgárok egészségügyi ellátásáért. Ezt a kötelezettségét úgy látja el, ahogyan akarja. Ebbe beleszólni csak a parlamenti képviselők legalább kétharmadának egyetértése esetén lehetne – lévén az önkormányzati törvény kétharmados törvény. Ennek a kétharmados összefogásnak azonban ma csekély az esélye. Ma tehát az önkormányzat – ha úgy gondolja – az egészségügyi ellátást kiadhatja akár árendába is, vállalkozásba, bárkinek. Joga van rá. Hát ez itt a baj. Mert.Jöhet olyan vállalkozó, aki altruista. Jöhet olyan is, aki profitot akar. Jöhet olyan is, aki piacot (és így pénzt) akar.Az egészségügy ugyanis piac. Nem is kis piac. A betegellátásban ugyan fontos a megnyugtató orvosi szó, a meghitt beszélgetés, de – mit tegyünk – az egészségügyi ellátáshoz más is kell. Gyógyszerek, fecskendők, műszerek stb. Azok pedig – tudjuk jól, hiszen olvassuk az újságokat, hogy aszongya, ez sincs meg az sincs – drágák. Valakik gyártják-forgalmazzák ezeket, az egészségügyi ellátórendszer meg megveszi. Biztosan megveszi, mert betegek mindig vannak, mindig lesznek. Sajnos. (A gyártóknak meg hál’ Isten.) Szóval biztos a piac. Az egészségügyi ellátást átvállaló vállalkozás, bárki – elvileg – lehet egy gyógyszer-mütyür-kütyürü gyártó-forgalmazó vállalkozó is. Bizony ám. És ez már nem biztos, hogy jó a betegeknek. És az sem biztos, hogy jó az egészségügyben dolgozóknak.A tőke ugyanis profitot akar. Ha a tőke közvetlenül részt vesz a betegellátásban, ha tőkés csoportok veszik (vehetik) át „nagylelkűen” az önkormányzat kétségtelenül meglévő betegellátási gondjait, abból bajok lehetnek. A tőke ugyanis profitra tör. Ez nem a hibája, hanem a természete. Ha nincs profit, máshová megy. Márpedig az alulfinanszírozott magyar egészségügyből profitot kivenni elvetemültség. De ma bárki megteheti. Törvényesen. Vállalkozóként átvállalja a betegellátást. Szőröstül-bőröstül. Kérdezheti bárki – joggal –, hogyan lehet egy alulfinanszírozott rendszerből profitot termelni? Nagyon egyszerűen: csökkenteni kell az ellátás szintjét. El kell bocsátani orvosokat, nővéreket, be kell zárni kórházakat, korlátozni kell a diagnosztikai és a terápiás teendőket. Ugyanennyi pénzből kevesebbet nyújtani. Ami megmarad, az „tiszta haszon”.Nem igaz persze, hogy minden – az egészségügybe belépni kívánó – tőkés csoport csak a fenti módszerekkel kíván profitot szerezni. Biztos, hogy törekszik majd a hiánygazdálkodásból, szervezetlenségből, oda nem figyelésből fakadó pazarlás megszüntetésére is. (Bár a magyar egészségügyben már vajmi kevés a tartalék.) Mégis: gátat kell szabni annak, hogy a tőke – közvetlenül, egészségügyi ellátó vállalkozásként – beszálljon a szakorvosi ellátás küszöbön álló privatizációjába. Mielőbb meg kell akadályozni! Mert már megindultak a csapatok. Már nem csak egy-egy jól finanszírozott (nem véletlenül jól finanszírozott!) ellátási formát (ilyen-olyan diagnosztikai ellátást, ilyen-olyan kezelési módot) hódítottak meg. Ma már városok, régiók egészségügyi ellátását átvállalnák. Hovatovább egész országrészekét. Mire észbekapnának a törvényhozók, „kiprivatizálják” a teljes magyar egészségügyet. Alólunk. A betegek és az egészségügyben dolgozók alól. Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk: a szakellátás privatizációja ürügyén végigsöpörhet az országon egy privatizációs vihar. Elsöpri a szolidaritáson alapuló egészségügyet. Vállalkozók – tőkeerős vállalkozók – kezére jut a magyar társadalom egyik utolsó, még nem privatizált része, az egészségügy.Törvényesen.Géprombolók vagyunk-e mi, akik ettől óvunk? Ellenezzük-e az egészségügybeli privatizációt? Nem. De ellenezzük, hogy a tőke ebben direkt szerepet játszhasson. Tesszük ezt azért, mert féltjük a betegellátást a profitkivonástól. Legyen vállalkozás a szakellátásban, ha már ez a jelszó. Nota bene: vannak egyébként a világban jól működő (és jól finanszírozott) állami – mit ne mondjak: szocialisztikus – egészségügyi rendszerek ám. Jól megfizetett egészségügyi dolgozókkal. De hát – üsse kő – legyen privatizáció! De csakis nonprofit módon. Legyen vállalkozó az orvos, írja le a bevételéből mondjuk a továbbképzése költségeit, „gazdálkodjon okosan” a betegei ellátására kapott pénzből. De ne legyen egy tőkéscsoport bérese. Nem azért, mert nem jó béresnek lenni, hanem azért, mert nehezen fér össze az orvosi hivatás az egészségügyi ellátás profitorientáltságával. Tudjuk persze, hogy az egészségügybe tőkebevonásra van szükség. Adhatná az állam is. A tőkeigényes, korszerű egészségügyi technológia bevonásának azonban megvannak azon módszerei, amelyek nem igénylik a tőke közvetlen bevonását az egészségügyi ellátásba, amelyek nem feltételezik egy város, egy megye, egy országrész egészségügyi piacának megszerzését.A korszerű diagnosztika és terápia alkalmazásának nem feltétele, hogy a tőke átvegye az egészségügyi ellátást. Ezért azt kérjük a törvényhozóktól – a kormánypártiaktól és az ellenzékiektől egyaránt –, hogy ameddig az egészségügyi ellátás új rendszerét (az orvosi tevékenység ellátási formáit, az egészségügyi intézmények működését) szabályozó, küszöbön álló törvények meg nem születnek, állítsák meg a privatizációt az egészségügyben.