A kávéivás dicsérete

Lapozgatom az amerikai orvostársaság lapjának legújabb számát, és mint megrögzött kávéivó, örömmel olvasom szenvedélyem igazolását. Érdekes a cikk: 1965 és 1968 között 8004 (!) japán és amerikai férfi sorsának 30 éves utánkövetéséből származó adatokat elemez. Tudni kell hozzá, hogy a Parkinson-kór néven közismert betegség a 65 év feletti lakosság három százalékát érinti. Az Egyesült Államok népességének várható növekedését alapul véve ez az arány 30-40 év múlva a kétszeresére nőhet. Nem mindegy, hogy hány idős ember szenved majd a „reszkető merevség”, a mozgások lelassulása, bizonytalanná válása, beszédzavarok által jellemezhető betegségben, amelynek kóreredete mindmáig ismeretlen. A fiatalabb korban jelentkező betegségben valószínűleg örökletes tényezők is szerepelnek, az időskoriaknál inkább a környezeti tényezőket teszik felelőssé.A kutatók nyolcezer ember táplálkozási szokásait és a megbetegedésük közötti összefüggést vizsgálták. Arra voltak kíváncsiak, hogy van-e kapcsolat a koffeinfogyasztás és a Parkinson-kór kialakulásának gyakorisága között. A nyolcezer férfi átlagéletkora a vizsgálat kezdetén 53 év volt. Az utánkövetés 30 éve során 102 férfinál jelentkezett Parkinson-kór. A kávéfogyasztás vagy nem fogyasztás, illetőleg a kávéfogyasztás mértéke egyértelmű összefüggéseket mutatott a Parkinson-kór előfordulási gyakoriságával. Kiderült, hogy a kávét nem fogyasztók megbetegedési kockázata több mint ötször akkora volt, mint azoké, akik naponta 28 vagy több uncia kávét ittak. (Vigyázat, itt „amerikai” hosszúkávéról van szó, ami a miénkhez kékest híg lötty!) A magyar vagy az olasz kávéból biztosan nem ajánlatos fél litert meginni naponta, mert ha valaki így tesz, bizonyosan nem kap Parkinson-kórt, de csak azért, mert nem éri meg...