A kormány jelest kapott Brüsszeltől

A jövő évi brüsszeli országjelentés akár már azt is megállapíthatja, hogy Magyarország felkészült az uniós csatlakozásra – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Gottfried Péter, a Külügyminisztérium integrációs államtitkára. A politikus szerint 2002-ben Magyarország készen áll majd az integrációra, s ha az unió nem akarja elveszíteni eredeti célját és hitelességét, akkor neki is el kell végezni a kibővítéséhez szükséges reformokat. Az Európai Unió pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy a bővítés feltételeit 2002-ig megteremti, a csatlakozási szerződés gyors ratifikációja pedig mind politikailag, mind technikailag megoldható.Manapság divatossá vált különböző víziókat felvázolni az Európai Unió jövőjéről. Tony Blair brit miniszterelnök erős uniót szeretne, nem szuperállamot, hanem olyat, amelyben az önazonosságukat megőrző nemzetállamok között sikeres az együttműködés és a tagországok nemzeti kormányai nagyobb szerephez jutnának, mint az Európai Bizottság. Joschka Fischer német külügyminiszter az évtized végére kibővült, egységes és elnökét közvetlenül választó uniót képzel el. Ön mit szeretne, ha Magyarország milyen unióhoz csatlakozna?– Az Európa jövőjéről kibontakozó viták teljesen jogosak és időszerűek is, hiszen az európai építkezés több évtizedes fejlődés után eljutott arra a pontra, amikor legfontosabb feladata az unió kibővítése. Vagyis az a történelmi szükségszerűség, hogy lépje át azokat a „nagypolitika” által meghúzott földrajzi határokat, amelyek meghaladottakká váltak a jelen Európája számára. Én azt gondolom, az elmúlt időben napvilágot látott megnyilatkozások, bizonyos különbségek ellenére is, alapvetően arról szólnak: miként lehet Európát olyan egységgé formálni, amely a világban elfoglalt helyét és hatékonyságát megerősítheti, s ahol a polgárok úgy érzik, hogy megvalósulnak az unió eredeti célkitűzései, a jólét, a biztonság és a béke. Magyarországnak hosszú távú érdeke, hogy egy erős, hatékony és működőképes intézményrendszer tagja legyen, ahol az európai szinten legjobban kezelhető kérdések gyors és demokratikus döntéshozatal révén oldódnak meg. Ez a nemzetek feletti döntéshozatali szint ugyanakkor nem állhat ellentétben azzal, hogy az egyes nemzetek sajátos érdekei is érvényesülni tudjanak. Az eltérő hangsúlyok mellett minden megnyilatkozás azt a tényt erősíti, hogy a nemzetek fölötti és nemzeti szint alatt a tagországokon belül is lennie kell egy olyan további szintnek, ahol a döntések a leghatékonyabban meghozhatók.Mindezt a polgárok demokratikus részvételével kell megvalósítani, vagyis lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy érdemben befolyásolni tudják ezeket a döntéseket. Az említett viták tehát azért rendkívül fontosak számunkra, mert arról az intézményrendszerről szólnak, amelynek mi is részesei leszünk. A feladatok sorrendjével kapcsolatban van azonban egy sajátos szempontunk: szeretnénk, ha ezek az eszmefuttatások nem vonnák el a figyelmet a bővítési folyamatról. A bővítés parttalan elnapolása ugyanis az európai építkezés eredeti célját és hitelességét kérdőjelezné meg.– A bővítés menetrendjével kapcsolatban az Európai Bizottság nemrég egy stratégiai dokumentumot készített. Ön mit olvas ki ebből az okmányból?– Ez a javaslat pontosan abból a felismerésből táplálkozik, hogy az unió akkor tudja történelmi küldetését betölteni, valamint saját magával és a világgal szemben hitelességét megőrizni, ha a bővítési folyamat kiszámíthatóvá válik. Nagyon sokat vitatkoztunk az elmúlt hónapokban arról, hogy mennyire jelenik meg a gyakorlatban az a 15 tagország által kinyilvánított politikai célkitűzés, miszerint az unió bővítése megtörténhet abban a pillanatban, amikor az új tagjelöltek készen állnak, illetve akkor, amikor az EU is megteremtette a csatlakozás feltételeit. Ennek nem volt eddig kiszámítható menetrendje.Sokáig úgy tűnt, hogy a tárgyalások sikeres folytatásához megvan ugyan az általános politikai szándék, de a gyakorlati mechanizmusok nincsenek készen. Az Európai Bizottság javaslata most ezen hivatott változtatni. Elsősorban leszögezi, hogy az átmeneti időszakokra vonatkozó kérésekre érdemi álláspontokat kell az uniónak adnia. Eszerint a tagjelöltek részéről benyújtott javaslatokat három kategóriába lehet sorolni: vannak az unió szempontjából elfogadható javaslatok, elvi okok miatt elfogadhatatlanok – például azért, mert az egységes belső piac működését veszélyeztetnék –, és ezzel egy időben léteznek azok az átmeneti mentesség iránti kérelmek is, amelyekre kompromisszumos megoldást kell találni.Bár a dokumentumban a tárgyalások befejezését illetően az unió nem vállalt kötelezettséget a végső határidő kijelölésére, ez mégis egy olyan ütemezésre tett javaslatként értelmezhető, amely lehetőséget teremt a felkészült tagjelöltekkel a tárgyalások 2002 elején történő lezárására. Ez a menetrend egy rugalmasan értelmezendő, differenciált tárgyalást tesz lehetővé, amelyet Magyarország megfelelő erőfeszítésekkel ki tud úgy használni, hogy az általam jelzett időkereteken belül ezek a tárgyalások lefolytathatók legyenek.– Amennyiben 2002-re elkészül egy csatlakozási szerződés, akkor mennyi ideig tarthat ennek a ratifikációja?– Különböző kalkulációk és becslések vannak arról, hogy mennyi időt vesz igénybe a megállapodás ratifikációja. Én azonban úgy vélem, most arra kell elsősorban koncentrálnunk, miként tudjuk a tárgyalásokat befejezni. Ráadásul az elhúzódó ratifikációs időszakról szóló vita számomra azért sem teljesen érthető, mert tudjuk: az unió utolsó bővítésekor volt arra példa, hogy magába a csatlakozási szerződésbe foglalták a hat hónapos ratifikációt előíró kötelezettséget is. Politikailag és technikailag is megoldható, hogy ez a ratifikációs időszak sokkal rövidebb legyen, mint az időnként emlegetett egy-másfél esztendő.– Magyarország csatlakozási szerződésének ratifikációja előtt még elég sok a teendő idehaza is. Brüsszelben az idén Magyarországról készítették a legjobb országjelentést. Mire elegendő ez a jó osztályzat?– Függetlenül attól, miként rangsoroljuk a tagjelölteket az országjelentések szempontjából, minden összehasonlítást kiáll az a feltételezés, hogy Magyarország akár egy szűk körű bővítésnek is részese lesz. Az országjelentés pozitívumai mellett pedig az unió által megfogalmazott hiányosságokat nem kritikának tekintem, hanem egy olyan listának, amelyet érdemes komolyan összevetni a saját magunk által megfogalmazott lemaradásokkal. A koppenhágai kritériumok távlatából öszszességében elmondhatjuk, hogy Magyarország teljesíti a politikai és gazdasági kritériumokat, ami pedig a jogi, adminisztratív és intézményi kritériumokat illeti, a dokumentum azt állapítja meg, hogy hazánk jó szintet ért el. Ha ezt a listát vesszük alapul, azt mondhatjuk: a jövő évi jelentés akár azt is megfogalmazhatja, hogy Magyarország teljes mértékben megfelel a csatlakozási kritériumoknak.– Említette az első körös bővítést. Mit gondol, Lengyelország nélkül megtörténhet ez?– A bővítési stratégiával összefüggésben az unió már többször megerősítette azt az elvet, hogy az országokat saját teljesítményük szerint, egyénileg kell értékelni. Az unió ezt következetesen érvényesíteni is fogja, mert amennyiben nem tenné meg, két dolog történhetne. Először is indokolatlanul késleltetné olyan országok csatlakozását, amelyek egyébként megfelelnek az integráció feltételeinek. Ez pedig nem lehet célja, hiszen így az uniónak is le kellene mondania azokról az előnyökről, amelyek egy jól előkészített bővítésből adódhatnak. Ugyanakkor negatív politikai üzenetet is közvetítene a régiónak arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen mindegy, mit csinálnak vagy mit nem, mert a saját sorsuk úgyis másoktól függ. Elméletileg lehetséges az a változat is, hogy a követelményszintet lejjebb állítva a csatlakozás akkor is létrejön, ha bizonyos országok még nem felelnek meg az előírásoknak. Szerintem ez sem járható út, hiszen a bővítés egyik szempontja éppen az, hogy azzal ne kerüljenek veszélybe az EU eddig elért eredményei. Ezért úgy gondolom, a tagjelölteknek arra kell törekedniük, hogy mielőbb teljesítsék az unió által előírt követelményeket. Ebben segítenünk kell egymásnak, de azt nem kívánhatjuk meg a többiektől, hogy ránk várjanak, mert mi nem állunk készen.– Az unió bővítése előtt a nizzai konferencia sikerességére van szükség. A magyar Külügyminisztériumnak van-e valamilyen álláspontja az unió reformjaival kapcsolatban?– Igen. Hazánk, mint egy viszonylag kisebb méretű és a jövőben csatlakozó tagország fontosak tartja, hogy az Európai Bizottságban minden egyes tagországnak legyen képviselete. Különösen a tagság első szakaszában elengedhetetlen, hogy a magyar közvélemény is egy személlyel tudja azonosítani az Európai Bizottságot, s ne egy teljesen ismeretlen egységként jelenjen meg számára. A megerősített együttműködésről szóló vita végeredménye pedig megfelel a magyar elvárásoknak, amennyiben lehetővé válik, hogy bizonyos területeken a tagországok szűkebb köre együttműködésben gondolkodhat. Természetesen ez nem vezethet egy belső zárt klub kialakulásához.– Edmund Stoiber bajor miniszterelnök szerint a legnagyobb gondot a bővítés finanszírozásának megoldatlansága jelenti, s úgy véli, az EU-nak egyéb kiadásait kell megnyirbálnia ahhoz, hogy pénzt szabadítson fel a csatlakozásra. Csakhogy ez például a bajorországi gazdák kárára történne. Ön hogyan látja, a pénzügyi gondok késleltethetik-e a bővítést?– Valóban vannak még olyan ügyek, amelyek megoldása teljes bizonyossággal nem látható előre. A kérdés azonban feltehető úgy is: halasszuk-e a bővítést arra az időpontra, amikor az unióra nézve ennek már nem lesznek költségvetési következményei? Én nem hiszek abban, hogy ez az idő valaha is elkövetkezne. A probléma az, hogy mit jelent valójában a 2006-ig tartó költségvetési előirányzatban az új tagországok csatlakozásának pénzügyi vonatkozása. Ebben a pillanatban azért nagyon nehéz erre megoldást kínálni, mert nem tudjuk, hogy ki mikor fog csatlakozni. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk: az EU a helsinki csúcson kötelezettséget vállalt, hogy a maga részéről a bővítés előfeltételeit 2002-ig megteremti.– Január elsejétől Svédország veszi át az unió soros elnökségét. Ön mit vár a svédektől?– Svédország lesz az első soros elnök, amely a saját programjának legfontosabb prioritásaként határozta meg a bővítést. Eljött az alkalom, hogy áttörést érjünk el. Szeretnénk, ha a svéd elnökség végére a tárgyalásaink olyan stádiumba kerülnének, amikor már látható a tárgyalások záró szakaszának témáját alkotó kérdéscsokor.– Magyarországnak van-e más alternatívája, mint az uniós csatlakozás? Vagyis van-e élet az Európai Unión kívül?– Hazánk számára addig kell életnek lennie az unión kívül, míg a lehető leggyorsabban be nem kerül az EU-ba. Saját, alapvető érdekeink érvényesítése mellett azért kell a leghamarabb csatlakoznunk, mert csatlakozása révén Magyarország ki tudná használni az európai integrációban rejlő lehetőségeket. Növekedési pályán vagyunk, belátható időn belül utolérhetjük a tagországok fejlettségi szintjét, de nem mindegy, hogy ez mikor következik be. Meg vagyok győződve arról, hogy a tagság révén ez a felzárkózás sokkal gyorsabban érhető el.A gazdasági felzárkózás üteme pedig meghatározza azt, hogy a társadalom céljait milyen gyorsan sikerül megvalósítani. Nem gondolom azt, hogy a tagság által minden problémánk automatikusan meg fog oldódni. Tudjuk, hogy a fejlett tagországokban is jócskán jelentkeznek gondok. Ezek a kihívások azonban – örvendetes módon – már nagyon hasonlítanak saját problémáinkhoz. Számunkra is az a kérdés, hogy miként lehet alkalmazkodni a megváltozott világhoz, hogyan lehet a tudásalapú társadalom követelményeihez hozzáigazítani a belső folyamatokat, illetve miként lehet ilyen feltételek mellett fenntartani egy időben a gazdasági növekedés magas és a munkanélküliség alacsony szintjét. Ezek a problémák azok, amelyek Európát és Magyarországot egyaránt foglalkoztatják. Ezek nem fognak nyomtalanul eltűnni, amikor az unió tagjává válunk, azonban javulhatnak esélyeink a tekintetben, hogy sikeresen megfeleljünk ezeknek a kihívásoknak.