A mosolygó harmadik?

Minden eddiginél szorosabb az elnökválasztás végeredménye az Egyesült Államokban. A republikánus George W. Bush és demokrata ellenfele, Al Gore közötti maratoni kampányharcban csak a célfotó dönt. Valószínűleg csak rossz álomnak tűnne a mostani jogi iszapbirkózás, és Amerika új elnöke már az ovális terem csinosításával foglalatoskodna, ha nem létezne a „harmadik ember”, a zöldpárti Ralph Nader.Pár óráig Amerika elnökének érezhette magát a fiatalabbik George Bush, de apja régi irodájába nem költözhetett be, mivel a mindent eldöntő floridai voksok kicsiny, mégsem elhanyagolható különbsége miatt a szavazatok újraszámlálását rendelték el. A republikánusok ugyan a legtöbb helyen megnyerték a választásokat, de a legnagyobb államokban, New Yorkban és Kaliforniában a demokratákat támogatták többen, így az utolsó adatok, a floridai eredmények hivatalos kihirdetéséig még csak sejteni sem lehet a végeredményt.Az érvénytelenített szavazatok ezrei, a szavazólapok körüli bonyodalmak sora, a gépi és kézi számlálás közötti figyelemre méltó különbségek mind azt mutatják, hogy ebben a helyzetben nem a szavazófülkékben, hanem a bíróságokon dől el az elnöki poszt sorsa. A Republikánus Párt mindent megtesz, hogy csekély előnyét győzelemre váltsa a törvényszéken folyó harcban, de a demokraták jogi képviselői sem tétlenkednek, megpróbálják a vesztésre álló csata menetét ügyes taktikai cselekkel és merész jogi lépésekkel megfordítani. A választások ezért sokak szerint leginkább egy rossz forgatókönyvíró félresikerült agyszüleményére hasonlítanak, sőt egyesek a banánköztársaságokban megszokott, leplezetlen hatalmi játszmákat vélnek felfedezni az eredmények mögötti jogi csűrés-csavarásban.Sok politikai elemző azonban már tudja, hogy mi okozta a kényes helyzetet. Természetesen nem a pártok programjában vagy a néhol dáridós kampánykörutakban, esetleg a jelöltek személyében találták meg a hibát, hanem a feltörekvő Zöld Pártban. Ez a szervezet ugyanis a hagyományosan a demokratákra szavazó civil társulások, szakszervezetek és környezetvédők soraiból kapott jelentős támogatást, így csökkentette a két történelmi párt közötti, amúgy sem számottevő különbséget.A Zöld Párt jelöltjeként induló Ralph Nader már 1996-ban is ringbe szállt az elnöki cím megszerzéséért, akkor hétszázezer szavazatot kapott, annak ellenére, hogy kampányára csupán ötezer dollárt fordított. Mostani sikerének oka, hogy a két történelmi párt programja szinte csak árnyalatokban tér el egymástól, és a washingtoni politikai elit egésze eljátszotta szavahihetőségét a sorozatos botrányok alatt. Nagyon sok embernek elege van a politikusok korrupciós ügyeiből, szeretőiből vagy szivarjaiból. A baloldali érzelmű szavazók számára éppen ezért meggyőző a Nader által hirdetett program, amelynek sarkköveiként a politikai etika szigorodását, a vállalatok, lobbik befolyásának csökkentését, a szociális háló befoltozását és a környezetvédelmet emlegetik.Nader 1934-ben született egy libanoni család gyermekeként, jogot tanult Princetonban, majd a Harvardon. Eddigi munkássága igazolja politikai programját, hiszen foglalkozott a fogyasztóvédelemmel, a cégek befolyásának szabályozásával, sőt a biztonsági övek beszerelésére vonatkozó jogszabályok is az ő nevéhez fűződnek. A tavalyi seattle-i WTO-konferencián is feltűnt mint a békés megmozdulások – az erőszakos eseményeket figyelembe véve nem túl sikeres – szervezője.Kampánya éppen ezért leginkább a változásokat akaró, szociális kérdésekre érzékeny fiatal réteget célozta meg. Ezeket a választókat pedig az internet segítségével lehet a legkönnyebben elérni, ezért reklámszakemberei nagy hangsúlyt fektettek erre a médiumra. A legnagyobb visszhangot kiváltó akció mégsem a PR-munkatársak agyából pattant ki, hanem néhány, a párttal rokonszenvező egyetemista ötlete volt. Az úgynevezett Nader-trader oldalakon ugyanis szavazatkereskedelem folyt. A kezdeményezők azt szerették volna elérni, hogy a republikánus fellegváraknak számító államokban, így például a Bush kormányzósága alatt álló Texasban a demokrata szavazók Naderre adják a voksukat, cserében a zöld párti választók Gore-ra szavazzanak az olyan államokban, ahol szoros küzdelmet jósoltak a szakértők a két nagy párt jelöltje között.A vállalkozás eredményességét, más, szavazatkereskedelmet folytató internetes oldalakéhoz hasonlóan azért nehéz megbecsülni, mert lehetetlen ellenőrizni, hogy a politikailag lefizetett polgár végül is betartotta-e a szavát, és tényleg az alkuban megbeszélt személyre szavazott a szavazófülke magányában.A Zöld Párt bölcsen nem az elnöki széket, hanem csupán a szavazatok öt százalékának megszerzését tűzte ki célul. Ez nem amolyan misztikus szám, hanem pénzügyileg fontos határvonal, mivel a törvények szerint a szavazatok öt százalékával rendelkező jelölt a következő kampányában állami támogatásban is részesül.Az internetes reklámhadjárat annyira jól sikerült, hogy sok politikus a honlapok törvényességét kezdte firtatni, ezért a kereskedéssel foglalkozó oldalakat gyorsan német szerverekre helyezték át. Az a vígjátékokban is hihetetlen helyzet állt elő, hogy a Zöld Párt mindkét oldalról támogatást kapott. Kaliforniában a republikánusok osztogattak röplapokat Nader arcképével, hogy így gyengítsék a demokratákat, míg Texasban Gore hívei buzdították az embereket a Zöld Párt támogatására.A választás eredményeit nézve azonban Nader számításai nem váltak valóra. Az adatok nem hivatalos összegzésekor kapott számok azt mutatják, hogy mindössze 2 670 235 polgár szavazott rá, így a voksok alig több mint három százalékát szerezte meg. Ez pedig kevés az állami pénzek elnyeréséhez.Ahhoz viszont elegendő, hogy a szoros versenyben magas vérnyomást, álmatlanságot és kóros izomrángást okozzon a demokratáknak. A Floridában elorzott 96 870 szavazattal ugyanis Gore családja már a Fehér Ház zöld gyepén pózolna a fotósoknak. Fontos azonban leszögezni, hogy a polgárok egy része nem puszta lázadásból szavazott Naderre, hanem a nagypolitika szereplői iránt érzett ellenérzésének akart hangot adni. Al Gore-nak és embereinek ezért a végeredménytől függetlenül el kell gondolkodniuk azon, miként tudják visszaszerezni szavazóikat. Markánsabb politikával és az igazi demokrata értékrend felélesztésével próbálkozhatnak, de lehet, hogy ez sem lesz elég a következő választásokon, mivel a Reformpárt ténykedésével együtt is sokkal egységesebb jobboldallal szemben nehéz helyzetben vannak.