A Nyugat nem tart az orosz tőkétől

Mindenekelőtt szögezzük le, Oroszország Európa része, akkor is, ha az Uralig, s akkor is, ha a Vlagyivosztokig terjedő részt értjük alatta. Külkereskedelmi kapcsolataink mintegy ötven százalékát az Európai Unióval bonyolítjuk. Hagyományosan – eltekintve az elmúlt évek megrázkódtatásaitól – nagy volumenben kereskedünk a kelet-közép-európai országokkal is. Remélem, ebben az évben magyar viszonylatban az áruforgalom lényegesen meghaladja majd a kétmilliárd dollárt. Ilyeténképpen az orosz gazdasági jelenlét Európában, így Kelet-Közép-Európában is mindig jelentős tényező volt és marad. Különösen az energiahordozók, a nyersanyagok és a félkészáruk tekintetében.Ami Oroszország gazdasági fejlődését illeti, az 1998-as pénzügyi válság után a dolgok hál’ Istennek elég jól alakulnak. E téren már érződik az elnök és a kormány következetes és céltudatos munkája, gazdasági és szociális programjának hatása. A pozitív elmozdulást bizonyítják a GDP hat-hét százalékos növekedéséről árulkodó adatok, a külkereskedelmi aktívum, vagy éppen az ország aranytartalékainak növekedése. Fontos az is, hogy Oroszország fizeti adósságait. Mindezt elismerik a nyugati országok, partnereink, a nemzetközi minősítő intézetek, és az olyan szervezetek, mint például a Nemzetközi Valutaalap vagy az OECD. Ez az elismerés érződik Putyin elnök nyugat-európai, ázsiai látogatásain is, amelyeken nagy beruházási programokról születtek megállapodások a külföldi tőke és az orosz nagyvállalatok között. Nincs semmi meglepő abban, hogy az Európával történő gazdasági együttműködés perspektíváira gondolva az orosz cégek – Gazprom, Lukoil, RAO JESZ, Jukosz és mások – komoly befektetéseket hajtanak végre az európai országok sorában. Olaj- és gázipari cégeink már régóta részt vállalnak a közép- és kelet-európai országok olaj- és gázkitermelésében, s feldolgozóiparának fejlődésében. Példaként említhetném Romániát, Törökországot, Bulgáriát, Jugoszláviát, Ukrajnát és más országokat is.A Gazprom régóta és eredményesen működik Magyarországon, hosszú távú együttműködési megállapodása van a Mollal. Úgy gondolom, hogy ez az együttműködés mindkét fél számára előnyös, és ez így lesz a továbbiakban is. Véleményem szerint semmilyen szenzáció vagy meglepő nincs abban, hogy a Gazprom és a hozzá kapcsolódó cégek magyar vállalati részvényeket vásárolnak. Ugyanezt csinálják az amerikai, a német, az angol, a francia, az osztrák és más cégek, annál is inkább, mivel Magyarországon jó a befektetési légkör, s szinte minden nap gazdát cserél valamilyen vállalat. A piacgazdaság viszonyai között ez megszokott kereskedelmi gyakorlat. Ez idáig az orosz cégek közvetlen magyarországi befektetései mintegy három-négyszáz millió dollárra tehetők. Most ez láthatóan megkétszereződik. Ismeretes, hogy a vegyiparban a Gazprom nevében most olyan komoly cég lép fel, mint a Szibur, amelyben tulajdonosként jelen vannak más nagy orosz petrolkémiai vállalatok is. Ajánlataikat a magyar vegyipar fejlesztésére nyilvánosan megtették. Biztosítják a megbízható nyersanyagszállítást a magyar vegyipari kombinátok számára, s garantálják a termékek elhelyezését, nemcsak Nyugat-Európában, hanem az orosz piacon is. Megjegyezném, hogy az Oroszországi Föderáció nagykövetsége az orosz érdekek védelmét hivatott ellátni Magyarországon, s nem irányítja az orosz vállalatok lépéseit a pénzpiacon. Ugyanakkor természetesen figyeljük a helyzetet, s nem titkoljuk, az a véleményünk, hogy árt a két ország közötti egyenjogú, és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésnek, ha politikai szempontok keverednek az üzleti életbe, különösen ha azok diszkriminatívak. Mindez kárt okoz Magyarország üzleti megítélésének is. Felmerül hát a kérdés, kinek használnak az ilyen lépések?Oroszország s korábban a Szovjetunió mindig is teljesítette Magyarországgal szemben az olaj, a gáz és az elektromos energia szállításában vállalt kötelezettségeit. Az orosz szállítókkal szemben most sincsenek, s nem is lehetnek a magyar partnereknek e tekintetben fenntartásai. Azoknak pedig, akik arról beszélnek, hogy „az oroszok befolyást akarnak szerezni”, akik ismét az „orosz veszéllyel” rémisztgetik a közvéleményt, csak annyit mondanék, hogy Oroszország az Európai Unióval kötött megállapodás alapján jelentősen növeli gáz- és olajszállításait Nyugat-Európába, hogy hozzájáruljon ezen országok energiaellátásának biztonságához. Ennek érdekében új csővezetékrendszer terveit dolgozzák ki Lengyelország és Szlovákia területén keresztül, amely leágazik Magyarországra is. Előkészületben vannak más, a Balkánt érintő projektek is. Itt nemcsak a gázszállításról, hanem a villamosenergia-ellátásról is szó van. Oroszország viszont számít a külföldi beruházások növekedésére és a korszerű technológiára. Mindezek megértésre és támogatásra találnak a komoly európai partnereink között. Mi ebben látjuk egy olyan politika lényegét, amely figyelembe veszi az összeurópai együttműködés érdekeit. Ami pedig az egyes társaságok menedzsmentjét képviselők magánérdekeivel kapcsolatos gyanúkat illeti, ezeknek végeredményben nincs jelentőségük, hiszen erre megoldást találnak magukon a cégeken belül.Oroszország a gazdasági növekedés és a stabilizáció küszöbén van. Ezért mi az európai országok, köztük természetesen Magyarország szolid és egyenjogú partnereként szeretnénk megjelenni. Kétoldalú gazdasági együttműködésünkben határozott élénkülés figyelhető meg. Kívánatos volna azonban, hogy a magyar fél részéről vizsgálják felül azokat az 1998-ban bevezetett korlátozásokat, amelyek visszafogják a kétoldalú kereskedelem fejlődését, a tőkeexportot, s fékezik a magyar cégek és bankok oroszországi befektetéseit is.