Az ő XX. századuk

„A XIX. századbeli pártkülönbségek természetesen nem léteznek már többé. Jelenleg [1952] kétféle pártárnyalat van, amiket így neveznek: a »kemény kéz« és a »lágy kéz« pártja. Hanem azt a két fogalmat aztán megint értelmezi mindenki a saját kedvenc témája szerint. Mást értenek alatta Cislajthániában, mást Magyarországon, mást a lengyelek, mást a horvátok, mást a papok, mást a főnemesek, mást a katonák, mást megint a külországi praetendendensek, mást a fináncbárók, mást az udvaroncok, s minden felfogásnak megvan a maga pártja, pártvezére, minisztere, országgyűlési szónoka, hírlapja, bankárja, exkirálya, exminisztere, udvaronca, udvarhölgye; elágaznak azok a királyi család tagjai közé; néha ketten egyesülnek, hogy a harmadikat megbuktassák; néha egy harmadik felhasználja a másik kettőt hágcsónak, s mind valamennyien untalan a királyi palástba fogóznak, azt el nem eresztik, egymást gyanúsítják, beárulják, a királyt egymással ijesztgetik, és semmi egyéb feladatot nem ismernek, mint valakit kiszorítani a székéből, hogy egy más valakit abba beleszoríthassanak. [...]Az orosz respublika elnöke is nő: Madame Sasza. Ezen zseniális asszonyságnak legújabb rendelete szerint egész Oroszországban a mennoniták dogmái lesznek elfogadva. Ezen tan szerint minden nőnemen lévő polgár tizenhat éves korában, a férfiak pedig tizennyolc éves korukban újra megkereszteltetnek a templomban, coram publico, még pedig tetőtől talpig in statu naturali. – Ez isteneknek való látvány lesz. – Ugyanott minden magánvagyon államtulajdonnak nyilváníttatott, a házasság eltöröltetett, s a törvényszékek megszüntettettek. Minden magánadósság quitt. Új eldorádó. [...]Szentpétervárott most gonoszabbul megy a dolog, mint Párizsban 1792-ben. A rémuralom kormányát egy nő ragadta magához, kinek neve Alexandra, de akit népszerűen csak Saszának neveznek, s ez egy valóságos női Robespierre, egy démon, egy szörnyeteg, kinek véres szeszélyei rettegésben tartják Európát, aki hadat készít minden ellen, ami még fennáll.”