Az üzletrészek rossz átalakítása veszélyes lehet

„Soha nem állítottam, hogy Torgyán József kezdeményezte volna a telepesakciót, ugyanis ilyen irányú hiteles információm nincs. Azt viszont fenntartom, hogy az általam olvasott tanulmány tartalma a mai globalizált világban felér egy hazaárulással. A tőkeerős külföldi gazdák egyébként már itt vannak, csak nem olyan akciószerű körülmények között jöttek, mint ahogy azt az ominózus tanulmány szerzői kidolgozták” – mondta Medgyasszay László, az MDF alelnöke. Lapunknak adott interjújában a szövetkezeti üzletrészekkel foglalkozó törvény módosításáról, a Nemzeti Földalapról, valamint a holland gazdák betelepítéséről fejtette ki a véleményét.Az MDF vezérszónokaként a parlamentben, a szövetkezeti üzletrészről szóló vitában az FVM elképzeléseitől élesen eltérő véleményt hangoztatott.– A kormány részéről bátor tettnek tartom, hogy hozzá kíván nyúlni a szövetkezeti üzletrészproblémához. Csakhogy ezt úgy kell végrehajtani, hogy a koalíció számára semmilyen negatív politikai következménnyel ne járjon, gazdaságilag pedig eredményes legyen. Politikailag azt tartom károsnak, hogy a javaslat miatt várhatóan nagyon sok csalódott ember lesz, hiszen ha az FVM jelenlegi terve valósul meg, akkor a még meglévő szövetkezetek között valószínűleg csődhullám söpör végig. Ebben az esetben az úgynevezett külső üzletrész-tulajdonosok nem jutnak a pénzükhöz, a széteső szövetkezetek miatt pedig nagyon sokan elveszítenék a munkahelyüket. Félő, hogy a csődbe jutott szövetkezeteket majd a külföldi tőke vásárolja fel, és ezzel felerősíti a tőkés nagyüzemek kialakulásához vezető folyamatot. Pedig a kormányzatnak az a célja, hogy a magángazdaságokat erősítse. Néhány képviselő felvetette, hogy az ilyen sorsra jutott gazdaságok vagyonát a magángazdák vegyék meg.– Ön ezt a javaslatot reálisnak tartja?– A mostani környezetben nem tartom reálisnak, ezért fontosnak tartom: úgy alakítsuk át a törvényt, hogy egyúttal a pozitív állami beavatkozás eszközeit is kidolgozzuk. Az MDF el tudja fogadni a Fidesz javaslatát, amely értelmében az állam felvásárolná az úgynevezett külső üzletrészeket. Én egyébként több megoldást is el tudok képzelni. Az egyik szerint az állam azokat az üzletrészeket vásárolná fel, amelyekhez a tulajdonosaik alanyi jogon jutottak hozzá. Arról azonban nincsenek adatok, hogy hány ilyen ember van. Azt is át kell gondolni, hogy mi lesz a nem alanyi jogú külső üzletrészekkel. Szerintem ezeket a szövetkezeteknek kell felvásárolniuk. Ehhez azonban a kormánynak megfelelő kamattámogatással és garanciával ellátott hitelkonstrukciót kell létrehoznia.– Honnan teremtene ehhez pénzügyi forrásokat?– A pénzügyi kormányzatnak erre az állami költségvetésből kell forrást találnia. Azt is el tudnám képzelni, hogy az állam nemcsak az alanyi jogú, hanem az összes külső üzletrészt felvásárolja. Az állam egyébként úgy válna egy időre tulajdonossá, hogy tőle a szövetkezet meghatározott időn belül kötelező jelleggel visszavásárolná az üzletrészeket. Az is megoldás, ha az állam a felvásárlás helyett megfelelő, elfogadható technikával és feltételekkel konkrét pénzügyi támogatást ad az érintett gazdaságoknak, és a felvásárlást már a gazdaságok végzik. Ezeket a javaslatokat azért tartom jónak, mert úgy oldanánk meg a szövetkezetek üzetrészproblémáit, hogy közben nem gerjesztünk csődhullámot. Szerintem ebben a kérdésben a három koalíciós párt között megszületik a konszenzus.– Milyen árfolyamon történjen az üzletrészek felvásárlása: névértéken vagy piaci áron?– Ha gazdag országban élnénk, akkor természetesen azt javasolnám, hogy névértéken. Magyarország jelenlegi helyzete azonban ezt nem teszi lehetővé, ezért valószínűleg csak a szövetkezet adósságával terhelt, úgynevezett nettó névértéken történhet a felvásárlás. Azonban több szövetkezetnek is olyan magas a hitelállománya, hogy ha ezt arányosan ráterhelnénk az üzletrészekre, akkor értelmezhetetlenül alacsony összeget kapnánk. Én ezért azt szorgalmazom, hogy a kifizetett összeg a névérték 30-40 százalékánál ne legyen kevesebb.– Az FVM-nek a Nemzeti Földalappal kapcsolatos terveit is kritizálta.– Ha a Nemzeti Földalapnak csupán a tartós állami tulajdonban lévő földekkel való gazdálkodás, azaz csupán a vagyongazdálkodás lesz a feladata, akkor erre a célra nem kell külön szervezetet létrehozni, hiszen ezt az ÁPV Rt. is kiválóan el tudja látni. Ha azonban azt akarjuk, hogy a termőfölddel, a termőföldhasználattal kapcsolatos stratégiai kérdésekkel, például a birtokrendezéssel is hosszú távon foglalkozzon, akkor erre az összetett célra egy új, speciális intézményt kell létrehozni.– Kinek a felügyelete alá kívánja vonni a Nemzeti Földalapot, és hogyan képzeli el a döntéshozó rendszerét? Hogyan definiálná a földalap birtokpolitikai feladatait?– Először is el kell dönteni, majd országgyűlési határozatban is rögzíteni kell birtokpolitikai céljainkat, amelyek fontos eleme a gazdaságos üzemméret kialakítása. Ennek végrehajtásához jó eszköz lehet az új intézmény. A Nemzeti Földalap abban is szerepet vállalhat, hogy megfelelő jogtechnikával akadályozza meg a külföldiek által megkötött úgynevezett zsebszerződések, azaz a jelenlegi, illegális tulajdonszerzés realizálását. Természetesen a hatályos földtörvény módosítását és a birtokrendezésről szóló törvény megalkotását is szükségesnek tartom. Ez utóbbi vonatkozásában az FVM szakértői már kidolgoztak egy javaslatot.– Ön ezt ismeri?– Igen, és összességében jónak tartom. De visszatérve a földalapra: ezt a jogintézményt olyan önálló, országos hatáskörű szervezetnek képzelem el, amely kizárólag a létrehozására vonatkozó törvényben foglaltak szerint működik. Fölötte a felügyeleti jogosítványokat a parlament illetékes bizottsága gyakorolja, a gazdasági-pénzügyi ellenőrzést pedig az Állami Számvevőszék látja el – hasonlóan a Magyar Nemzeti Bankhoz. Egy kormánynak sem tetszik azonban, ha egy ilyen fontos feladatot a napi operatív irányítás tekintetében egy tőle nagy-mértékben független szervezetre bíznak. Én azért javaslom mégis ezt a megoldást, mert ebben az esetben a napi politikai változások és érdekek nem tudják befolyásolni a Nemzeti Földalap törvényben megszabott feladatait és célkitűzéseit.– Nem bízik a jelenlegi koalíció jövőjében?– Nem erről van szó. Minden esélyünk megvan arra, hogy a 2002-es választásokat is megnyerjük. Azonban ettől függetlenül lényegesnek tartom, hogy ezt az országos hatáskörű szervezetet, amelynek elnökét a parlament választaná meg hat évre, csak törvénymódosítással lehetne más pályára állítani. Az FVM közhasznú társaságban gondolkozik, azonban egy minisztériumnak nem az a feladata, hogy direkt módon irányítson és ellenőrizzen egy gazdálkodással foglalkozó szervezetet.– Az FVM képviselői szerint az ön javaslatának végrehajtása többe kerülne.– Az általam javasolt országos szervezet kezdetben mintegy 70-80 munkatársat alkalmazna. Azért nem javasolok többet, mert ma még nem tudjuk, hogy milyen igény van a Nemzeti Földalap tevékenységére, ez csupán a működésének megindítása után derülhet ki. Kezdetben elegendőnek tartom, ha a megyeszékhelyeken egy-egy, ezzel foglalkozó irodát nyitunk. Munkájukban természetesen az FVM már meglévő falugazdász-hálózatára, a földhivatalokra és a megyei FM-hivatalokra is támaszkodhatnak. Mikroszinten azonban még sok nyitott kérdés van. A falvakban nincsenek olyan agrár-képviseleti szervek, amelyek például a birtokösszevonásokkor a döntések előkészítésében mértékadó szakmai véleményt adhatnának. Azt is el tudom képzelni, hogy a mikroszintű előkészítő munkába az önkormányzatokat is be lehet vonni. Én a Nemzeti Földalap elsőéves működéséhez tízmilliárd forintot tartok szükségesnek, de ezt a pénzt nem a hivatali rendszer felállítására szánnám, hanem a földvásárlásra és birtokrendezésre. Az FVM szerint csupán az előkészítő munkákra, bizonyos földmérések pontosítására az első évben ötmilliárd forint kell. Kérdezem: ha ez így van, akkor mi történt eddig a termőföld-nyilvántartás területén? És kinek az elképzelése drágább? Bizonyos fejlesztéseket, szervezetépítést tehát elkerülhetetlennek tartok, de ezt 3-400 millió forintból meg lehet oldani.– Az utóbbi időben ön és Torgyán József között szemlátomást megromlott a viszony. A holland gazdák betelepítésével foglalkozó tanulmány kapcsán azt mondta, hogy annak célja felér egy hazaárulással, Torgyán József pedig kijelentette: azért gerjeszti a telepesekről szóló híresztelések körüli botrányt, mert nem kapta meg a földalap igazgatói posztját.– Ha valaki, akkor Torgyán József nagyon jól tudja, hogy nem pályázok erre a posztra. Soha nem állítottam, hogy ő kezdeményezte volna a telepesakciót, ugyanis ilyen irányú hiteles információm nincs. Azt viszont fenntartom, hogy az általam olvasott tanulmány tartalma a mai globalizált világban felér egy hazaárulással. Nem hiszek abban, hogy az esetlegesen most betelepülők éppúgy jó hazafiakká válnának, mint azok, akik például Mária Terézia korában jöttek. Arról nem is beszélve, hogy a tőkehiányos magyar gazdálkodók milyen versenyhátrányba kerülnének az új telepesekkel szemben. A tőkeerős külföldi gazdák egyébként már itt vannak, csak nem olyan akciószerű körülmények között jöttek, mint ahogy azt az ominózus tanulmány szerzői kidolgozták. Az eddig már tönkrement szövetkezeteket ugyanis szép, csendes körülmények között is fel lehet vásárolni. Arról ugyan hallottam, hogy holland–magyar relációban bizonyos megállapodásokat kötöttek, a hír hitelességét azonban nem tudtam leellenőrizni.– Ha már a holland gazdáknál tartunk: ön szerint tudhatott az FVM vezetése a tanulmányról?– Torgyán József tiltakozását el kell fogadnunk. Arra a kérdésemre azonban nem kaptam választ, mit kíván tenni azért, hogy az FVM irányítása alatt lévő intézetekből ne kerüljenek ki olyan tanulmányok, amelyek árnyékot vethetnek a kormányra? Egyébként egy ilyen horderejű dolgozatról a minisztériumban is illett volna tudni, de azt nem állítom, hogy Torgyán József is hallott róla. Ettől az egyébként ízlésem ellen való, rossz ízű polémiától függetlenül úgy vélem: az MDF-nek és az FKGP-nek is érdeke a koalíció fenntartása. Remélem, hogy a kisgazdapárt körül felmerült bizonytalanságok hamarosan tisztázódnak, és nyugvópontra kerülnek. Ezt kívánja a 2002-es választásokra való közös, eredményes, koalíciós felkészülés.