Zakatol Karácsony zsarolóprojektje

Sok éve volt egy mai napig híres humoros jelenet, amelyben a neves színész, Márkus László egy frissen vásárolt fotel fölött tanakodik, mondván: mi került ezen 7200 forintba? Majd szétszedi és darabonként sorra veszi az alkatrészek árát, hogy nyomára jusson a rejtélynek. Valahogy így vagyunk Karácsony Gergelynek a főváros költségvetési, illetve immár permanens csődhelyzetéről, krónikus pénzhiányáról szóló vészjelentéseivel is.

Óhatatlanul felteendő a kérdés: mi kerül ebben a fővárosi üzemeltetésben annyi pénzbe, hogy sehogy sem tudnak kijönni a költségvetési keretből, a rendelkezésre álló anyagi lehetőségekből? Saját dokumentumaik szerint a fővárosi költségvetés kiadási főösszege 435 milliárd forint.

Irgalmatlanul sok pénz, miközben az iparűzési adóból származó bevételeik folyamatosan, évről évre növekednek. Hogy fordulhat elő, hogy nem tudják teljesíteni azt a szintet, ami minimálisan elvárható egy városvezetéstől?

Imamalom-szerűen azt szajkózza a baloldali főpolgármester évek óta, hogy a szolidaritási hozzájárulás – amit visszatérően adóként, sőt kormányzati elvonásként emleget – magas szintje az oka, hogy nem jönnek ki a pénzből, s állandóan a krach szélére sodródnak.

Karácsonyék persze más kormányzati elvonásokat is kárhoztatnak kivéreztetésként emlegetve, ám érdekes módon soha nem tudnak újabb tételt nevesíteni, kizárólag a szegényebb települések megsegítésére szolgáló, nekik juttatandó szolidaritási hozzájárulást. Hogy fordulhat elő, hogy ez a summa minden tehetősebb vidéki település számára teljesíthető, egyedül a leggazdagabb város, Budapest képtelen megbirkózni a befizetésével? Már legalább hiúságból, az önbecsülésük megőrzése miatt is vigyázniuk kellene a jelenlegi botcsinálta városvezetőknek, hogy szégyenszemre csupán ők nem tudják megugrani ezt a nem túl magas szintet, dilettáns tehetetlenkedésükkel nevetség tárgyává téve magukat.

Így óhatatlanul olyan látszat kerekedhet, hogy nem is akarják megoldani a mindenki más által abszolvált feladatot, ami meglehetősen nagy égés. Ha valóban lennének egyéb elvonások, már régóta telekürtölték, körbejajveszékelték volna a fél világot róluk, pontosan nevesítve az inkvizíciós sarcokat. De hát ilyenekről szó sincsen, egyedül egy Karácsony által felpanaszolt, semmivel alá nem támasztott közlésre kellene hagyatkozni arról, hogy szerinte 25 százalékkal kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk, miközben a főváros iparűzésiadó-bevételeinek számottevő növekedéséről vágni lehet a csöndet.

Az egész önsajnáltatási mártírprojekt olyan, mint amikor egy dúsgazdag ember el akarja játszani a templom egere koldust, csak hogy szimpátiát csiholjon ki maga iránt a totál tájékozatlan emberekből. Pedig a számok, adatok nem hazudnak, hiába próbálnak főpolgármesterék zsonglőrködni velük és elfedni a pőre valóságot. Dokumentált tény, hogy évi 100 milliárd forinttal több a főváros adóbevétele, mint öt évvel ezelőtt. Budapest iparűzésiadó-bevétele mintegy 160 milliárd forinttal kétszeresére, 322 milliárdra növekedett, miközben nem csekély vidékellenességről tanúskodva az állandóan támadott szolidaritási hozzájárulás csupán 67 milliárd forinttal lett több. Eközben pedig a fővárosnak juttatott működési támogatás 26 milliárd helyett már a 43, 5 milliárdot is meghaladja.

Mindezek eredményeképpen Budapestnek 93 milliárd forinttal több áll rendelkezésére, mint 2019-ben. Ez lenne a kivéreztetés, amiről Karácsony povedál a baráti-balos tévéstúdiókban?

Hol él ez az ember? Nem okos dolog, ha valaki saját számtani analfabetizmusát és számfóbiáját összekeveri az emberek számolási képességeivel.

Úgy látszik, KaróGeri botor módon elhitte Heller Ágnes elhíresült régi mondását, miszerint az emberek nem tudnak számolni. Tudnak, még ha ezalól egyes baloldali fővárosvezetők kivételek is.

Nincs Karácsonyban egy cseppnyi hiúság, tartás, hogy kvázi beismeri: nem tudja megcsinálni azt, ami Tarlós Istvánnak, az előző főpolgármesternek simán ment: a főváros nyugodt, kiegyensúlyozott és gazdaságilag rentábilis vezetését?

Valójában persze olyan átlátszó az egész bénázó balfék stratégia, mint az ablaküveg. Szántszándékkal csődbe juttatni a nemzet fővárosát, hogy ezért is az általa látványosan gyűlölt kormányra lehessen kenni a totális csődöt, a működésképtelenséget. Még attól sem riad vissza, hogy megfenyegesse a budapesti lakosságot a közösségi közlekedés tíznapos leállításával. Ezzel pedig a valóságban megzsarolja a kormányt, hogy ha nem küld neki pénzt, például a szerintük hiányzó 70 milliárd forintból 50-et, akkor megteszi ezt a demokráciákban példátlanul abszurd, ócska lépést. Mindezt az ATV vele szupersimulékony műsorvezetőjének is megerősítette. Így viszont bevallja saját alkalmatlanságát, és úgy tűnhet, mintha az Orbán-kormánytól várná, hogy irányítsa Budapestet. Fogjuk a szaván, hisz ez nem is lenne rossz lehetőség.