A tárolható mennyiség szempontjából az elméleti maximum, a földgáztárolóink 6,5 milliárd köbméteres kapacitása. Ha ennek akár csak egy kis részét lehetne hidrogénnel feltölteni, az tíz–száz PJ nagyságrendű energiatárolást jelentene. Reálisabb, hogy elsőként néhány száz millió köbméternynyi hidrogén tárolására lehet alkalmas rétegeket találni – ami évi több TWh energiatárolási képességnek felel meg. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a földgáztárolóban való hidrogéntárolás kísérleti fázisban van Európában és itthon is. Talán a legígéretesebb hosszú távú megoldás a Tisza-vidéki sókavernás tárolás, de a meglévő porózus tárolók egyes rétegei is tesztelhetők.
Toldi Ottó rámutatott, Magyarország nem véletlenül építi klímasemlegességi terveit a nap és az atomenergiára, hiszen mindkét áramtermelési technológia dekarbonizált, emellett jó a napenergia potenciálunk és az évekre eltárolható fűtőelemeknek köszönhetően, az atomenergia ellátásbiztonsági szempontból hazai forrásnak számít.
Ebben a helyzetben kifejezetten problémás, hogy a naperőművek miatt vissza kell terhelni az ugyancsak karbonsemleges atomerőművet, ráadásul az olcsóbb áramtermelési mód kerül hátrányba úgy, hogy az atomerőműnek sem tesz jót a kényszerű teljesítménycsökkentés.
Pontosan erre jelentene megoldást az atomerőműben termelt hidrogénben való áramtárolás. Ebben az esetben a naperőművi túltermelés miatt nem kellene csökkenteni a paksi áramtermelést, hanem vele vízelektrolízissel hidrogént lehetne gyártani és ebben elraktározni az áramot. Naperőművi termelés csökkenés esetén pedig hidrogéngázmotorokban újból áramot lehetne termelni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!