Balti népek panteonja

Bár a XVI. században befejeződött a balti népek kereszténységre térítése, a pogányság maradványai, amelyek a nem hivatalos kultúra területére szorultak vissza, rendkívül makacsul tartották magukat. Tacitus az ősi balti törzsekről azt jegyezte föl, hogy az istenek anyját tisztelik: babonás hitük jeleként vadkanképmást viselnek.A poroszok, lettek, litvánok közös balti panteonjában az első helyen Dievas isten áll, aki az égben lakik. Fiaihoz az ősi elképzelések egész sora fűződik. Dievasszal áll kapcsolatban Perkunas, a legaktívabb, legrettenetesebb és legerősebb mitológiai alak: a villámlás és mennydörgés istene. Vele szemben áll Velnias, akinek kultuszában fellelhetők a lovakhoz, bikákhoz, disznókhoz fűződő szálak nyomai, ami annak az ősi hagyománynak a folytatódásáról tanúskodik, amely szerint a síron túli világ egy nagy legelő.Velnias kapcsolatban áll az alvilággal, a halállal és ezzel egyidejűleg a termékenységgel. A villámszóró isten, aki az égben vagy a hegyen, tehát fent lakozik, üldözi ellenfelét, aki lent a földön él. A hagyományban néha a villámszóró isten haragjának oka is szerepel: Perkunas feleségének vagy embereknek, állatoknak az elrablása. Az üldözött ellenfél fákban, kövekben rejtőzik el, tehénné, emberré, leginkább macskává változik. A villámszóró isten kétkerekű kocsin támad ellenfelére, járműve elé lovat vagy kecskét fog, réz-, sőt kőfegyvereket használ, villámot szór, tölgyet és kősziklát hasít ketté, megöli ellenfelét, ami után bő termést hozó eső hull.Lett és litván hagyomány a Nap és a Hold égi menyegzőjéről számol be, s a történet szerint a Hold a Hajnalcsillaggal megcsalja a Napot, a feldühödött Perkunas azonban kardjával széthasítja a Holdat. Ez a holdfogyatkozás magyarázata.Sok istenség bizonyult a természet vagy a gazdagság pártfogójának. Prokorimos a teremtés istene, Krumine a gabonaféléké, Lituvanis az esőt küldi, Goniglis az erdő és a pásztorok istene, akinek a lovak, bikák, bakkecskék és más állatok heréjét áldozták. Ezt a pásztorok nagy köveken égették el, miközben Goniglishez imádkoztak, hogy védelmezze az állatállományt a vadaktól.Mesebeli alakok és szellemek: az erdők, a vizek, a mezők urai sorakoznak fel. A kora középkori források tudósítanak a tűz, a víz, a fák, a kövek, az égitestek imádásáról. Különösen az örök vagy szent tüzet imádták. Mindmáig számtalan, tűzhöz intézett imádság maradt fenn. Gabija a litván mitológiában a tűz istensége, hozzá fordultak azzal a kéréssel, hogy élessze fel a tüzet, szórja a szikrákat. Ez volt a családi tűzhely neve is, amelyet szentnek tartottak, és gyakran megszemélyesítettek. Néha ezzel a névvel jelölik a kézzel öntött viaszgyertyát, sőt a szentélyt, a szent helyet is. A „Gabijáért menni” azt jelenti: „meghalni”. Elterjedt hiedelem, hogy a gyertya kialvása halált jelent.A poroszoknál Paniks a tűz mitológiai alakja. Szentnek nevezték, több szertartás és rituális tilalom kapcsolódott hozzá. Férfi és női alakja is volt: imákkal, kérésekkel fordultak hozzá.A kereszténység felvétele korántsem teljes mértékben rombolta le a mitológiai hagyományt: a pogányság maradványai és a balti népek panteonjának alakjai az újabb idők litván, lett kultúrájának, irodalmának, művészetének kialakulásában játszottak jelentős szerepet.