Bizalmatlan az unió

Az alapvető kérdés az, hogy hány államot vesznek fel egyszerre az unióba. Ez határozza meg egyedül a bővítés időpontját – jelentette ki lapunk kérdésére a keleti bővítéssel kapcsolatosan egyre gyakoribb szkeptikus brüsszeli nyilatkozatokról Kardos Gábor nemzetközi jogász. Véleménye szerint Magyarország Orbán Viktor miniszterelnök javaslatának megvalósításával járna a legjobban. Eszerint az első körben három kis állam csatlakozna az unióhoz, hiszen ezek – mármint Magyarország, Észtország és Szlovénia – nagyon rövid időn belül, 2003–2004-re készen állnak a csatlakozásra. „Amennyiben az első körbe öt-hat ország tartozik majd, akkor a legkorábbi időpont 2005, míg ha a tizenhárom államot egyszerre veszik fel, az teljesen megjósolhatatlanná teszi az időpontot” – tette hozzá.Kardos véleménye szerint az eddigi nyilatkozatokból kiderült, hogy az unión belül rejtett, néhány esetben nyílt feszültség van a bővítés kérdésében. A csatlakozást ellenzők felvetették a népszavazás ötletét, ilyen megnyilvánulások voltak Németországban, Ausztriában és Olaszországban is. A népszavazás egyértelműen a csatlakozás megakadályozásának a módja lehetne, hiszen ennek eredményét csak egy újabb referendum módosíthatná. A 13 tag közös felvételének a felvetése is egyfajta visszakozás az unió részéről, hiszen ez esetben legalább tíz évet kellene várni a bővítésig. Kardos kifejtette, hogy az országjelentések is tekinthetők a bizalmatlanság egyfajta jelének, hiszen az unió eddigi történetében nem volt példa a tagjelöltek ilyen szigorú megvizsgálására. Ugyanígy a jogharmonizáció szintjének megítélése is túl szigorú, hiszen az eddigi bővítésekkor csak a csatlakozást követően kezdték el a jogharmonizációt. Az országjelentéseknek jelen pillanatban akkor van értelmük, ha különbséget tesznek az egyes országok között, ezáltal meghatározzák a csatlakozás első körének tagjait.A németek Helmut Kohl exkancellár idejében két okból komolyan vették a keleti bővítést. Egyrészt Kohlnak személyes ambíciója volt a bővítés, másrészt ő ahhoz a generációhoz tartozott, amely megélte a világháborút, így adósságot éreztek például Lengyelországgal szemben. Kardos azzal is magyarázza Berlin erősödő fenntartásait, hogy a német tőke a társulási egyezmények révén megszerezte az összes pozíciót, amelyre igényt tartott. Másik fontos kérdés, hogy Gerhard Schröder német kancellár következetesen tartja magát választási ígéretéhez, mely szerint Németország nettó befizető államként nem kíván szerepet vállalni a bővítés finanszírozásában. Így a német érdekek meginogtak, Franciaország pedig geopolitikai helyezete miatt sohasem volt komoly támogatója a bővítésnek. A szakértő véleménye szerint veszélyes lehet a német–francia egyetértés, hiszen akaratukat előbb-utóbb ráerőltetik a tagországokra. A fejletlenebbek, Spanyolország, Portugália, Görögország részéről Kardos álságosnak nevezi azt a magatartást, hogy szavakban és deklarációk terén támogatják a csatlakozást, valójában azonban nem céljuk a bővítés, hiszen ezzel a támogatási összegük csökkenne.A szakértő úgy gondolja, a csatlakozás alapvetően nem gazdasági, hanem politikai döntés lesz, így volt ez az eddigi bővítések esetében is. Arra azonban nem lát esélyt, hogy az EU véglegesen visszatáncoljon a csatlakozástól. Mint mondta, ez olyan presztízsveszteséget jelentene az uniónak, amelyet nem engedhet meg magának. „Ez nem túl biztató garancia a csatlakozni kívánó országok számára, de mégis jelentős” – tette hozzá.