Boszorkányüldözés

Földrészről földrészre utazunk, világkultúránk isteneinek vendégei vagyunk. Az élet és a halál, a teremtés és a hagyományok számtalan értelmezését tekintjük át, s tudástörténeti utazásunk mitológiai kalandjai közepette gyakorta előforduló ismereteket is áttekintünk.A békának nem kis szerep jut az ember alkotta mítoszokban. Számos esetben kapcsolatban áll a termékenységgel, az alkotó- és nemzőerővel, az újjászületéssel vagy az alvilággal, dögvésszel, betegségekkel, halállal. A teknősbékához, halhoz vagy valamilyen tengeri állathoz hasonlóan egyes esetekben a béka is hátán hordozza a világot. A túlvilággal kapcsolatban álló termékenység-istennőt az ókori Egyiptomban békafejjel ábrázolták. Aiszóposz meséjében a békák királyt kérnek maguknak a viharistentől, más folklórban békakirályfi szerepel.A bika is mitológiai állat: a sumér és egyiptomi hiedelemvilágban különféle kapcsolatokat találunk a bika és a neki megfelelő mitológiai alak között. A Gilgames és az égi bika című sumér dalban Innin istennő – mivel megharagudott Gilgamesre, aki visszautasította szerelmét – eléri, hogy az istenek megteremtsék az égi bikát, amely majd bosszút áll. A bika az égből száll alá az Eufráteszhez, és kiissza a folyót. Gilgames legyőzi a bikát: a jelenetet előkerült pecsétek ábrázolják. Zeusz bika alakjában rabolja el Europét. A bika az indiai Mahábháratában és a Rámájanában is az istenség szimbóluma.Bódító italok a legtöbb vallási hagyományban előfordulnak. Kimutatható az a törekvés, hogy ezek egyféle anyagból készüljenek: Mexikóban aloélevélből, az amerikai indiánoknál maniókából vagy kukoricából. A kínaiak rizsből készítik a pálinkát, Európában árpából vagy kölesből a sört, szőlőből a bort. A bódító italok hierarchiájában kitüntetett helyet foglal el a halhatatlanság itala, amely elfogyasztójának örök életet ad. Az élet vizével csak az istenek élnek és rendelkeznek szabadon. Jellemző példa az ilyen isteni eredetű élet vizére a görög mitológiában a nektár, ami legyőzi a halált, fenntartja az istenek halhatatlanságát. Ez termel vért az isteneknek, amely más, mint az embervér. A nektár gyakran szerepel együtt az ambróziával, az istenek ételével.Hallucinogén tulajdonságok jellemezték az ókori indiai rituális italt, a szomát, amelyet Szoma égi isten egyik megtestesülési formájának tartották.Rómában a borral kapcsolatos valamennyi ünnepséget Jupiternek mint villámistennek szentelték. A bor és borkészítés ógörög istene Dionüszosz, a villámszóró Zeusz fia, aki egészséget, erőt ad, elűzi a gondokat, a félelmet, a szenvedést, felvidámítja és örömmel tölti el a szívet. Számos kultúrára jellemző, hogy fokozott figyelmet szentel a „küszöbállapotnak”, amelynek átlépése után a szent és az isteni részegség átcsap az ellenkező állapotba.A bor a termékenység ősi szimbóluma. Vérrel való azonosságának korai tanúbizonysága az a hettita katonai eskü, amelyben a szertartást végző így kiált fel, miközben bort önt:– Ez nem bor, ez a ti véretek!Máté evangéliumában írja, hogy a borral töltött serleget felemelő Jézus így szólt:– Ez az én vérem.A bibliai hagyomány szerint Salamon cédrusból épített templomot. A cédrus, a ciprusfélék, a boróka és más hasonló növények a halál s a halál leküzdésének, az új élet kezdetének jelképei. Zarathusztra követői áldozati tűzre hordták a tűlevelűeket. A cédrus Asszíriában a király jelképe, az ókori zsidó hagyományban a királyságé, a nemességé, a jó illaté. Később Krisztushoz kötődő jelkép lett.A boszorkányok az ördöggel vagy más tisztázatlan erővel szövetségre lépő asszonyok, akik ezt a szövetséget természetfeletti képességek elnyerése érdekében kötik. A boszorkányüldözés Európában külön jogtudományt szült: első kódexe, a Malleus maleficarum 1487-ben jelent meg. A boszorkányság mint eretnekség elkerülhetetlenül halálbüntetést vont maga után.