Figyelmetlenségünk – úgy látszik – tenger mélységű, mert mostanában meglepetések sorozata ér bennünket, szinte naponta. A hírek, tudósítások, képi beszámolók a rádióból, a televízióból, az internetről óceáni mértékben ostromolják agytekervényeinket. Memóriánkat ugyancsak túlterhelik a modern kommunikáció „áldásai”, s érdeklődésünket lassan már nem is csigázzák eléggé a fontosabb információk: teszem azt, a kanadai jégkorongtornák vagy az NBA kosárlabdázóinak készpénzjövedelme, a Forma–1 kerékcseréi vagy a teniszcsillagok adogatójátéka és a többi és a többi, még ezeknél is fontosabb napi hír. (A Fradi 5-0-ra nyert legutóbb Tatabányán…)Így aztán szörfözés közben nem is volt túl meglepő, hogy összetalálkoztam egy közel húszéves sakkvilágrekorddal, amely bizony elkerülte a figyelmemet annak idején – hogy mik vannak! –, s csak most, a század utolsó óráiban, perceiben adózom a zseniális szerzőnek érdemben, elismerésemmel, csodálatommal.Az alkotás majdnem olyan hatású – legalábbis egy sakkrajongó számára –, mintha arról értesülnénk, hogy valaki három méter magasra ugrott egy atlétikai világversenyen! 1968-ban Luganóban épp akkor kukkantottam be egy kávézóba (nagy képernyős színes tévéjük volt…), midőn 890-et ugrott távolba Beaumont – ami aztán több mint húsz évig volt világrekord. Nos, ez is hasonló élmény volt, amiről most gyorsan be is számolok a kedves olvasóknak:Leonid JarosSahmati v SZSZSZR,1983 I. díjMatt 4 lépésbenAz elindulás elsőre egy kisebb sétához hasonlítható, de amikor belebonyolódunk a mellékváltozatokba, ellentmondásokba, szakmai kérdőjelekbe, a szokásos sakkdüh erőt vesz az emberen, és ez egészen a végső tisztázásig megmarad bennünk. Úgy érezzük, egy fárasztó hegymászó túrára vállalkoztunk – minden előkészület nélkül.Lássuk, hogyan: 1. a7 Vxd8+ 2. Kg7!! Vc7 3. d8V+ Vxd8 4. Bxf4#1.–Vxa8 2.Bxf4+ Ve4 3.a8V Vxf4 4.Vd5#; 1.–Ve5 2.Fxe7!! Vd6 3. Hxd6 Ke5 (3.–axb1V 4.Fxf6#) 4.Hd3#;Semmi különös, mondhatnánk: láttunk már ilyet, bár az kétségtelen, hogy tehetséges munka.A megtévesztések valóban… hm, hm… zavarba ejtően jól sikerültek.Idáig csupán azzal lehettünk elfoglalva, hogy megoldjuk a problémát, de az igazi rácsodálkozás csak akkor az igazi, ha az alábbiakban a fő témát vesszük szemügyre. A téma a legjobb feladványszerző koponyák szerint ugyanis oly nehézségű, hogy „nagy valószínűség szerint megoldhatatlan”. És ha a nagy mogulok kinyilatkoztatása visszariasztja is a szakembereket, akadnak fantaszták, akik mégis megpróbálkoznak a lehetetlennel. Vegyük most újra elő az alapállást, és tekintsük meg a következő „csodákat”:1. – axb1Vezér 2.axb8V Vxb2 3.Vxb3 Vxa1 4. Bxf4#;1. – axb1Bástya 2.axb8B Bxb2 3.Bxb3 Kxc4 4. Va4#;1. – axb1Futár 2.axb8F Fe4 3.Fxf4 Fxa8 4. Fe3#;1. – axb1Huszár 2.axb8H Hxd2 3.Vc1 Hf3 4. Bxf4#A jó feladványfejtő ilyenkor megdühödik és azt mondja: hát ilyen nincs, ez nem lehet igaz stb. – kinek-kinek a vérmérséklete szerint. Viszont: képzeljünk el egy mogult, aki évtizedeket töltött el egy ilyen „abszurd lehetetlenség” megkomponálásával, majd kijelentette, hogy bizony a dolog – szerény véleménye szerint – megoldhatatlan, s aztán a keze ügyébe kerül ez a sakk-kámea egy kis kavicsra kifaragva… s körülbelül oly ámulat vesz erőt rajta, mint rajtunk is, akik a hívők táborába tartozunk, de azért a hitetlenkedés se áll nagyon távol tőlünk.A megoldások közé célszerű kis szüneteket beiktatni, nehogy túlságosan is elképedjünk és lekéssük a vasárnapi ebédet, vagy szóváltásba keveredjünk az ételek újramelegítése kapcsán… koalíciós társunkkal: – Az a hülyeség nem hűl ki, tessék már idefáradni az asztalhoz, mert – isten bizony – kidobom az ablakon… – fenyeget kedves feleségem. Ő sincs tekintettel a kazányi zsenire, akinek, az évszázados problémát ad acta tenni nem jelentett nehézséget, kérem.(Jó, az ember belátásra tér, bocsánatot kér Jarostól: Öreg, mindjárt visszajövök… tarts ki. Azaz: mi az ördögöt húzol… erre meg erre… Jaj, pardon, jövök már…)És később kissé megnyugodva, tele gyomorral, jöhet a történet többi része is, szépen rendezett formában.Tüneményes megoldás – véleményem szerint Arany Loyd-díjat érdemel – és ha a dátumot megnézzük: a Sahmati v SZSZSZR 1983-as versenyén első díjas feladványszerzőnek, a teljesen ismeretlen nevű Leonid Jarosnak sikerült az, ami a kolosszusoknak eddig még sohasem.A befejezéshez még csak annyit (a sors fintora ): még azt is megtudjuk, hogy Leonid 26 éves korában világosodott meg elméjében és emellett mint labdarúgóedző (hogy már kiöregedett?) tevékenykedett Kazányban az idő tájt.Punktum.Hiába, az élet csodálatos dolog, még a lehetetlennek látszó sakkfeladványok vonatkozásában is.Ámbár: eszembe jut az a mosolygó tévériporter is, aki bakancsával lépett rá érzékeny lábujjamra és megkérdezte: És tessék mondani: mi a szép ebben a (marhaságban…) feladványban? Igaz, az a feladvány akkor korántsem volt enynyire magával ragadó élmény, mint ez itten – mondjuk.Jó. Küldöm megbocsátó szép üzenetként ezt a remekművet (micsoda marhaság, ugye…) azoknak, akik most elcsodálkoznak azon, hogy egy labdarúgó „Oscar-díjat” nyert egy sakkfeladvánnyal.Érdemes lenne megkérdezni Leonidot – ha esetleg Kazány felé jár valaki –, hogy mikor, miért és hogyan alkotta meg ezt a páratlan csodát, és persze azt is, van-e valami közös a labdarúgásban és a sakkfeladványszerzésben? Hm?!
Sinner szenvedése után megjelentek a kétkedők, a világelső csattanós választ adott
