Csoda Kazányból

Bilek István
2000. 11. 24. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Figyelmetlenségünk – úgy látszik – tenger mélységű, mert mostanában meglepetések sorozata ér bennünket, szinte naponta. A hírek, tudósítások, képi beszámolók a rádióból, a televízióból, az internetről óceáni mértékben ostromolják agytekervényeinket. Memóriánkat ugyancsak túlterhelik a modern kommunikáció „áldásai”, s érdeklődésünket lassan már nem is csigázzák eléggé a fontosabb információk: teszem azt, a kanadai jégkorongtornák vagy az NBA kosárlabdázóinak készpénzjövedelme, a Forma–1 kerékcseréi vagy a teniszcsillagok adogatójátéka és a többi és a többi, még ezeknél is fontosabb napi hír. (A Fradi 5-0-ra nyert legutóbb Tatabányán…)Így aztán szörfözés közben nem is volt túl meglepő, hogy összetalálkoztam egy közel húszéves sakkvilágrekorddal, amely bizony elkerülte a figyelmemet annak idején – hogy mik vannak! –, s csak most, a század utolsó óráiban, perceiben adózom a zseniális szerzőnek érdemben, elismerésemmel, csodálatommal.Az alkotás majdnem olyan hatású – legalábbis egy sakkrajongó számára –, mintha arról értesülnénk, hogy valaki három méter magasra ugrott egy atlétikai világversenyen! 1968-ban Luganóban épp akkor kukkantottam be egy kávézóba (nagy képernyős színes tévéjük volt…), midőn 890-et ugrott távolba Beaumont – ami aztán több mint húsz évig volt világrekord. Nos, ez is hasonló élmény volt, amiről most gyorsan be is számolok a kedves olvasóknak:Leonid JarosSahmati v SZSZSZR,1983 I. díjMatt 4 lépésbenAz elindulás elsőre egy kisebb sétához hasonlítható, de amikor belebonyolódunk a mellékváltozatokba, ellentmondásokba, szakmai kérdőjelekbe, a szokásos sakkdüh erőt vesz az emberen, és ez egészen a végső tisztázásig megmarad bennünk. Úgy érezzük, egy fárasztó hegymászó túrára vállalkoztunk – minden előkészület nélkül.Lássuk, hogyan: 1. a7 Vxd8+ 2. Kg7!! Vc7 3. d8V+ Vxd8 4. Bxf4#1.–Vxa8 2.Bxf4+ Ve4 3.a8V Vxf4 4.Vd5#; 1.–Ve5 2.Fxe7!! Vd6 3. Hxd6 Ke5 (3.–axb1V 4.Fxf6#) 4.Hd3#;Semmi különös, mondhatnánk: láttunk már ilyet, bár az kétségtelen, hogy tehetséges munka.A megtévesztések valóban… hm, hm… zavarba ejtően jól sikerültek.Idáig csupán azzal lehettünk elfoglalva, hogy megoldjuk a problémát, de az igazi rácsodálkozás csak akkor az igazi, ha az alábbiakban a fő témát vesszük szemügyre. A téma a legjobb feladványszerző koponyák szerint ugyanis oly nehézségű, hogy „nagy valószínűség szerint megoldhatatlan”. És ha a nagy mogulok kinyilatkoztatása visszariasztja is a szakembereket, akadnak fantaszták, akik mégis megpróbálkoznak a lehetetlennel. Vegyük most újra elő az alapállást, és tekintsük meg a következő „csodákat”:1. – axb1Vezér 2.axb8V Vxb2 3.Vxb3 Vxa1 4. Bxf4#;1. – axb1Bástya 2.axb8B Bxb2 3.Bxb3 Kxc4 4. Va4#;1. – axb1Futár 2.axb8F Fe4 3.Fxf4 Fxa8 4. Fe3#;1. – axb1Huszár 2.axb8H Hxd2 3.Vc1 Hf3 4. Bxf4#A jó feladványfejtő ilyenkor megdühödik és azt mondja: hát ilyen nincs, ez nem lehet igaz stb. – kinek-kinek a vérmérséklete szerint. Viszont: képzeljünk el egy mogult, aki évtizedeket töltött el egy ilyen „abszurd lehetetlenség” megkomponálásával, majd kijelentette, hogy bizony a dolog – szerény véleménye szerint – megoldhatatlan, s aztán a keze ügyébe kerül ez a sakk-kámea egy kis kavicsra kifaragva… s körülbelül oly ámulat vesz erőt rajta, mint rajtunk is, akik a hívők táborába tartozunk, de azért a hitetlenkedés se áll nagyon távol tőlünk.A megoldások közé célszerű kis szüneteket beiktatni, nehogy túlságosan is elképedjünk és lekéssük a vasárnapi ebédet, vagy szóváltásba keveredjünk az ételek újramelegítése kapcsán… koalíciós társunkkal: – Az a hülyeség nem hűl ki, tessék már idefáradni az asztalhoz, mert – isten bizony – kidobom az ablakon… – fenyeget kedves feleségem. Ő sincs tekintettel a kazányi zsenire, akinek, az évszázados problémát ad acta tenni nem jelentett nehézséget, kérem.(Jó, az ember belátásra tér, bocsánatot kér Jarostól: Öreg, mindjárt visszajövök… tarts ki. Azaz: mi az ördögöt húzol… erre meg erre… Jaj, pardon, jövök már…)És később kissé megnyugodva, tele gyomorral, jöhet a történet többi része is, szépen rendezett formában.Tüneményes megoldás – véleményem szerint Arany Loyd-díjat érdemel – és ha a dátumot megnézzük: a Sahmati v SZSZSZR 1983-as versenyén első díjas feladványszerzőnek, a teljesen ismeretlen nevű Leonid Jarosnak sikerült az, ami a kolosszusoknak eddig még sohasem.A befejezéshez még csak annyit (a sors fintora ): még azt is megtudjuk, hogy Leonid 26 éves korában világosodott meg elméjében és emellett mint labdarúgóedző (hogy már kiöregedett?) tevékenykedett Kazányban az idő tájt.Punktum.Hiába, az élet csodálatos dolog, még a lehetetlennek látszó sakkfeladványok vonatkozásában is.Ámbár: eszembe jut az a mosolygó tévériporter is, aki bakancsával lépett rá érzékeny lábujjamra és megkérdezte: És tessék mondani: mi a szép ebben a (marhaságban…) feladványban? Igaz, az a feladvány akkor korántsem volt enynyire magával ragadó élmény, mint ez itten – mondjuk.Jó. Küldöm megbocsátó szép üzenetként ezt a remekművet (micsoda marhaság, ugye…) azoknak, akik most elcsodálkoznak azon, hogy egy labdarúgó „Oscar-díjat” nyert egy sakkfeladvánnyal.Érdemes lenne megkérdezni Leonidot – ha esetleg Kazány felé jár valaki –, hogy mikor, miért és hogyan alkotta meg ezt a páratlan csodát, és persze azt is, van-e valami közös a labdarúgásban és a sakkfeladványszerzésben? Hm?!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.