Éleződő verseny a jövő vadászgépéért

Igencsak felgyorsultak az események a múlt hónapban a XXI. század első felének vélhetően legjelentősebb vadászgépének építéséért folytatott küzdelemben, amikor az amerikai fővállalkozók által vezetett, de széles körű nemzetközi együttműködésre alapozott JSF-programban versenyző prototípusok megkezdték berepülési programjukat. Az amerikai kormányzat a jövő évben választja ki a számára jobban megfelelő típust, amelynek előállítója az elkövetkező évtizedekben a számítások szerint akár ötezer gép megrendelésében reménykedhet, mintegy háromszázmilliárd dollár értékben.A JSF (összhaderőnemi vadászgép)-program berepülési szakaszát a Boeing X–32 jelzésű kísérleti gépének első repülése nyitotta meg szeptember 18-án. A repülős szemmel nézve rendkívül bizarr, mondhatni csúnya repülőgép a levegőben a számítások szerint viselkedett, s azóta közel húsz felszállást teljesített. A jóval hagyományosabb küllemű, valóban repülőgép formájú rivális, a Lockheed Martin X–35-öse kissé lemaradva tudhatta maga mögött ugyanezt a teljesítményt, amikor október 24-én először a levegőbe emelkedett. A gépek és különböző feladatra optimalizált változataik mintegy féléves berepülési, demonstrációs és összehasonlító programon vesznek részt, mielőtt kiválasztanák a célra jobban megfelelő konstrukciót.Az amerikai kormányzatot elsősorban a költségcsökkentés motiválta, amikor beindította az összhaderőnemi vadászgép (JSF-Joint Strike Fighter) programját. Az elgondolás lényege, hogy a különböző haderőnemek (légierő, haditengerészet, tengerészgyalogság) ugyanazt a vadászgéptípuscsaládot használják. Az eltérő követelmények miatt természetesen különböző változatokra szükség van – repülőgép-hordozóra például nem szállhat le a szárazföld változat stb. –, de ezeknek ugyanazon a gyártósoron kell készülniük, alkatrészeiknek többségében csereszabatosnak kell lenniük. A program alapkövetelménye – a történelemben eddig szinte példátlan módon – a kötött ár. Változattól függően ugyanis a gépek darabára nem lehet több 30–38 millió dollárnál, ami mintegy fele egyes „elszaladt költségvetésű” európai vagy tengerentúli típus árának. A költséghatékonyság másik eleme, hogy a gép harcértékét, túlélőképességét a most üzemelő korszerű típusokhoz képest többszörösére kívánják emelni a legújabb technológiák alkalmazásával.A repülési program kezdete a programban rejlő dinamizmust mutatja, s az amerikai elnökjelöltek beszédeikben kiálltak a program megvalósítása mellett. Noha várhatók csúszások, főleg az új technológiában rejlő kockázatok miatt, ha minden jól megy, a kiválasztott győztes konstrukcióból kifejlesztett szériagépek a tízes évek első felében szolgálatba állhatnak. Ezzel az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a jelentős késést szenvedő új európai típusok (Eurofighter, Rafale, Gripen) idejekorán egy jóval magasabb technológiájú konkurenssel találkozhatnak a nemzetközi fegyverpiacokon.