Emlékképek Erzsébet királyné tiszteletéről

Az elmúlt száz esztendő alatt az Erzsébet királynét bemutató – ihletett, sokszor idealizált – művészi alkotásoknak, írásoknak, emlékeknek, családi emlékezéseknek hosszú a sora. A múlt mozaikjaiból családom – a Schwartzer- és a Horánszky-család – a tragikus sorsú királynéval kapcsolatos emlékképeit kíséreltem meg összegyűjteni s átadni az olvasónak a millennium évében.Ferenc József felesége, Wittelsbachi Erzsébet – bár nem volt magyar, hisz Bajorországban született – a legnépszerűbb magyar királyné volt. Már fiatalon azonosult érzelmeinkkel, gondjainkkal, megtanult magyarul, sokat tett értünk. Kedvességével elütött a császári udvar rideg világától. Tudatosan vállalta a merev politizálás elleni szerepet a megbékélés előmozdításában. Mi is ragadta meg egyéniségéből kortársait és az utókort, a minden rendű és rangú embereket, politikusokat? Ahány ember, annyiféle válasz adható erre.1866-ban, a porosz–osztrák háború idején a Buda kies táján fekvő Schwartzer-féle elmegyógyintézet (ma Országos Onkológiai Intézet) egy részét hadikórházzá alakították át. Erzsébet királyné „A sebesültek ápolásáért” – saját arcképét művészi kivitelben ábrázoló – emlékérmet adott át az egykori ’48-as honvéd törzsorvosnak, Schwartzer Ferencnek, az intézet alapító tulajdonosának. A királyné ezután uzsonnán is vendégül látta az „orvostudort” a zugligeti Kochmeister-villágban, ahol 1866. augusztus 20-án, Rudolf trónörökös születésnapjának előestéjén ünnepséget tartottak. Schwartzer doktor „Erzsébet ragyogó szépségéről és kedvességéről” beszélt.Ma is köztudomású Erzsébet királyné rokonszenve, megbecsülése, tisztelete Deák Ferenc iránt, akinek halálakor nem tették ki a gyászlobogót a királyi várra. A családi emlékezet erről azt tudja, hogy Erzsébet sürgette a kitételt – hasztalanul. Végül udvarhölgyeivel óriási méretű fekete zászlót varrtak, amelyet Erzsébet ablakában helyeztek el, s az az épület aljáig ért.Gyásza jeléül Deák ravatalánál a királyné is elhelyezett egy örökzöld koszorút. A hagyomány szerint ennek egy ágát őrzik a Schwartzer-család leszármazottai mind a mai napig. A koszorúzás megkapó pillanatát örökíti meg Holló Barnabás a Magyar Tudományos Akadémia épülete előterében látható fehér márvány domborműve, amely azt a jelenetet idézi fel, ahogyan a királyné megkapó szomorúsággal áll a haza bölcsének ravatalánál.A királynéról készült szobrok sorában a családi emlékezések számon tartják a szegedi Tisza-parton található, jól sikerült Ligeti Miklós-szobrot, a Margitszigeten az egykor a rózsakertben lévő hatszögű mészkő talapzaton álló fehér márványszobrot, Körmendi Frim Ödön alkotását, továbbá egy Erzsébet-mellszobrot a Mária utcai klinikán, amelyet a királyné egykori látogatása emlékére állítottak, s végül a festmények közül Benczúr Gyula híresen szép alkotását. A királyné budai hegyekben való sétáira emlékeztet a János-hegyi kilátóban található carrarai márvány mellszobor Kisfaludi Strobl Zsigmondtól. Ma már csak az emlékekben él az egykor a János-hegyen állt, kövekre helyezett mellszobor Stróbl Alajostól. Sok magyar ember kegyeleti látogatóhelye a bécsi kapucinus sírboltban Erzsébet és Rudolf ezüstkoporsója. A magyar nők hódolatának szép emléket állított Zala György: egy nemtő nyújt pálmaágat a királyné és fia fölé. Utóbb ez az alkotás – Ferenc József oda temetésével – a sírbolt más helyére került.Külön története van az Erzsébet királynéról kiírt szoborpályázatoknak. Telcs Ede szinte egész alkotói pályáján végigvonul – miként sok pályatársáén is – az Erzsébet királyné emlékmű ügye. A pályázatot, amelyet a királyné halála után hamarosan kiírtak, rendre megismételték. E szoborpályázatok során nem egy szobrász szerzett maradandó lelki sérüléseket, Telcs mellett például Fadrusz János is.1902–1919 közt öt szoborpályázat volt, ahol az I. és II. pályázaton (1902-ben) Telcs a harmadik helyezést érte el Tőry Emil építésszel megosztva. A 3. pályaművel (1913) Telcs már első díjat nyert Györgyi Géza építésszel együtt. A IV. pályázaton (1916) Telcs szintén az első díjat vitte el, Györgyi és Bánffy Miklós építésszel. Az V. pályázaton (1919) viszont az első díjat Zala György kapta, és Telcs Edéé csak a második lett. Zala szobrát végül is 1932-ben állították fel.Ezekről a pályázatokról Telcs Ede nagyapámnak, Horánszky Lajosnak is beszámolt. Annak a szobornak, amelyen Telcs a királynét magyaros, hosszú ruhában álló alaknak, nemes egyszerűséggel mintázta meg, keletkezési ideje bizonytalan. A művész a koronázás idején készült fénykép alapján készítette munkáját. A királyné egyik kezében legyezőt tart, másik kezét szívére helyezi. Tekintetével s kissé hátravetett fej- és testtartásával azonnal kapcsolatot teremt a szemlélővel, a mesterkéltség legkisebb látszata nélkül. Egyszerre érzékeljük a távolságtartást és a tekintetével, könnyedségével a vonzó személyiséget eláruló, életünkbe belépő királynét.Az 1916-os pályázatra Bánffy sikeres architektúrát tervezett: karcsú jón oszlopokból álló, nyílt köröndöt. Ennek közepén állott volna Telcs szobra, amely a királynét antik görög ruhában, ékes mintázatú trónon ülve ábrázolta, amint messzire néz, arcán az időtlenség szépségével, amelyet egyszerű hátrafésült hajviselete még jobban kiemel. Erzsébet láb- és kéztartásával mintha kimozdulna ebből a mozdulatlanságból: az egész alakos mű hullámzó testhelyzete eleganciát és kényelmet sugall. Ez az ellentét dinamikát ad a szobornak. Erzsébet görög kultúra iránti rajongását Telcs a legnemesebb formában örökítette meg. Egyesek éppen azt hiányolták, hogy Erzsébet nem mint magyar királyné jelenik meg a műben. A szobor harmonikus, plasztikus volt, s mai szemmel nézve is tökéletesre sikerült. Bár Telcs megnyerte vele az I. díjat, a kivitelezésre – talán az akkori háborús viszonyok miatt – nem került sor. Ma már, miután az eredeti gipsz példány (úgy emlékszem, hogy a második világháború idején a Városmajor utcai családi házban) elpusztult, csupán a most bemutatott fényképen látható. (Zala pályázati művében a padon ülő királyné mellett párnán elhelyezett magyar Szent Korona volt látható, amelyre a királyné rámutatott.)A harmadik, az 1919-es pályázatra készült mű álló alakos. A távolba tekintő, antik lepelszerű ruhában álló királyné kissé merev, elszánt arckifejezését ellensúlyozza az alak enyhe mozgást kifejező ábrázolása: kezében rózsák, egyikkel magához öleli, másikban könnyedén tartja a virágokat; mindenképpen méltóságot sugároz. Lehet, hogy a művész Szent Erzsébethez kívánta hasonlítani királynénkat? Erre ma már nem tudunk válaszolni, de talán van (volt) ilyen sugallata is a műnek, hiszen Erzsébet halálakor tettek ilyen összehasonlítást az emlékezők.Telcs e három szobra mellett megalkotta – vélhetően nem pályázatra – a királyné fejszobrát is. Határozott arcéle ellenére harmonikus nyugalmat sugároz, ami szinte az elvont szépség jelképe is lehetne. A haj fonata, a kendő természetes esése, annak finom redői keretezik és kiemelik a királyné nemes vonásait.Ez a nem erős, de mégis határozott ellentéteket felhasználó művészi megoldás jellemzi az itt idézett Telcs-munkákat, és ez emeli ki a hétköznapokból összhangjával, egyszerűségével, rendíthetetlen nyugalmával, bájával, nőiességével, előkelőségével a nézőt magával ragadó Erzsébet királynét is.Díjai és szobrászi kvalitásai ellenére Telcs Edének sajnos egyetlen Erzsébet királyné alkotása sem készült el – a magyar művészet nagy kárára. A pályázatokból 1932-ben az 1919-es pályázat győztes alkotását, Zala György szobrát állították fel az akkori piarista gimnázium és a Duna közti területen. Reneszánsz, kissé túldíszített, nehézkes kupolacsarnokban lehetett látni a királyné ülő szobrát, amely egymagában szép alkotás volt, de az egész emlékmű kevéssé sikerült együttest alkotott. Ma már – talán szerencsére – a kupolacsarnok nélkül tiszteleghetünk az ülő királyné magányosságot tükröző szobra előtt az Erzsébet híd budai hídfőjénél.