Ezredvégi népvándorlás

A város és a városlakó közötti megromlott viszony ma már nem vezetvégleges szakításhoz: az autósztrádák és az internet köldökzsinórként kötiössze őket. Emiatt a városból kiköltözők eddig soha nem látott hada indultel a nyugalmat ígérő, új, vidéki otthon felé.A kiköltözési divat Nyugat-Európában lassan végletes formákat ölt: az egykori New York-i idegenvezető ma Franciaországban vonakodik honfitársait Provance-ba invitálni, mivel attól tart: ingatlant vásárolnak a régióban, amely ezután elveszíti varázsát – olvasható az amerikai Newsweek hasábjain. A városi lakosság kitelepülése a szakértők szerint nem pusztán lélektani kérdés. Jelen pillanatban már komoly területfejlesztési és gazdasági vonatkozásokkal is számolni kell.A nagyvárosoknak ugyanis komoly bevételkiesést okoz az, hogy felső középosztálybeli, egyetemet, főiskolát végzett adófizetői elpártolnak tőlük. A város vesztesége viszont többletbevételt jelent azoknak a községeknek, amelyek a belföldi vagy külföldi elvándorlók, otthonkeresők kedvelt célpontjaivá válnak. A folyamat sokak szerint visszafordíthatatlan, hiszen nem lehet megadni a városlakónak azt, amire vágyik (és ebben nincs különbség országhatáron innen és túl): a nyugalom és a természet illúzióját egy dübörgő metropolisban.A tengerentúlon a városi népesség látványos csökkenése már a harmincas években, Nyugat-Európában pedig az ötvenes évek végén elkezdődött. (Ezzel szemben Magyarországon a városfejlődés lényegében a nyolcvanas évek végéig töretlen volt.) A kitelepülés feltétele ekkor teremtődött meg: a 30-as évek Amerikájában megjelent a széles tömegek számára hozzáférhető T-modell, az öreg kontinensen pedig a Volkswagen, a Citroen kacsa, a mini Morris és a népszerű Fiat-modellek. Az új technológia viszont mit sem ért úthálózat nélkül: a gépkocsigyártás fejlődésével párhuzamosan elkészültek a nagyvárosokba vezető autópályák is.Az MTA Földrajztudományi Intézetének kutatója, Kovács Zoltán szerint a helyzet Budapest esetében is hasonló. A körgyűrű és a sztrádák újabb lendületet adtak az 1989-ben megindult kitelepüléseknek.– A városfejlődés 1987-ben tört meg, 1990-ben pedig látványos kivándorlás kezdődött a Pest megyei agglomerációba. Arról azonban, hogy kik a friss telepesek – az adatvédelmi törvények miatt –, az önkormányzatokon keresztül alig kaphattak információt a szakemberek. Egy 1997-ben elkészített, interjúkra épített felmérés szerint a rendszerváltás óta a Pest megyei falvak új lakóinak zöme budapesti, többségük egyetemet vagy főiskolát végzett. Elsősorban kellemesebb környezetre vágytak, a családi vagy munkahelyi okok kevésbé játszottak szerepet a döntésükben. A nyugat-európai trendekkel tehát mindez megegyezik, a szakemberek viszont magyar sajátosságot is kimutattak. Mégpedig azt, hogy a kiköltözők között számos esetben találkoztak – ahogy ők nevezték – kényszerkitelepülőkkel, akik anyagi okok miatt hagyták el a fővárost. Ezt a réteget öregek és fiatal pályakezdők alkották, akiket az olcsóbb ingatlanok és az alacsonyabb megélhetési költségek vonzottak.Ma Provance-ban a kitelepült városiak tesznek legtöbbet a táj megóvásááért. A Newsweek így fogalmazott: ők azok, akik „felhőkarcolókban dolgoznak, és parányi falvakról álmodoznak”. Egy részük még aktív yuppie: jól képzettek, városlakók, magas fizetéssel rendelkeznek, sokuk azonban már visszavonult egykor sikeres közép- vagy felső osztálybeli brit vagy amerikai. Miközben egyre többen érkeznek Franciaország vadregényes tájaira a tengerentúlról, Magyarországon inkább a franciák és főképp a német ajkúak vásárolnak vidéki ingatlanokat. Az egyik legkedveltebb célpont a Balaton-felvidék.A Franciaországba betelepülteket – amennyiben még állandó munkahellyel rendelkeznek – állásukhoz a mindig pontos gyorsvasút és a világháló köti. Sokan azt várják az internettől, hogy hozzájárul a vidék és a nagyváros közötti gazdasági különbségek csökkentéséhez. Becslések szerint a francia régióban – amely a legritkábban lakott az országban (14 lakos jut egy négyzetkilométerre) – olyan információtechnológiai fejlődés várható, hogy a letelepült cégek húsz százalékának a jövőben nem kell a város infrastruktúrájára támaszkodnia.Nyugat-Európa kitelepülői mindenképpen a falu nyugalmát szeretnék élvezni, annak zavaró tényezői nélkül: a disznók szaga, a kakas kukorékolása terhes számukra. A Görögországban a tengerparton házat vásárolt németek a helyi templom előtt reggelente rendszeresen „csacsogó” falusiakat nem állhatják. Horioudakiban egyenesen azt kérték a betelepülők, hogy a faluban hagyjanak fel a rendszeres harangozással, mert megzavarja reggeli álmukat. Az ugyancsak kedvelt célpontként ismert Mallorca lakosai a német turisták hasonló kifogásait látva nem maradtak tétlenek: megalakították a Mallorca Védelméért Szövetséget, és kijelentették: nincs szükségük a „német kolonializmusra”! A kilátásba helyezett adóbevételek és a magasabb ingatlanárak a jelek szerint mégsem elegendők ahhoz, hogy a mediterrán vidéki ember megbarátkozzék a gazdag, ám „rigolyás” külföldiekkel. Claudia Schiffer villája előtt a helybeliek idén példaértékű demonstrációt szerveztek: „Claudia, ki innen!” feliratú transzparensekkel vonultak háza elé, az épület ugyanis elzárta a környék szimbólumához, egy XVI. századi erődhöz vezető utat.A költözködésnek az Európai Unión belül ennek ellenére nincsenek jogi akadályai. A galloknál az ingatlanvásárlás teljes mértékben liberalizált, nem csak az EU-tagországbeliek számára. Magyar állampolgár is házhoz juthat itt, akár hitelből is: a kölcsön az ingatlan értékének legfeljebb hatvan százalékát teheti ki. (Az uniós polgár is csak tíz százalékkal számíthat többre.)A vándorlás a fent említett okok ellenére mégsem egyirányú. A városi és vidéki életforma közötti választás dilemmáját kívánták feloldani a hetvenes években azok az egyesült államokbeli építészek, akik a metropolisok „revitalizációja” mellett törtek lándzsát. Luxusszínvonalon, nyugodt környezetben kialakított lakó- és irodatömböket kezdtek tervezni. Folyamatosan karbantartható zöld területeket álmodtak meg, majd hoztak létre a város szívében. Csendes, parkosított belső udvarral rendelkező társasházakat alakítottak ki, mindezt azért, hogy visszatartsák a magasan képzett munkaerőt.Ezek a folyamatok Budapesten is érzékelhetők: az építési vállalkozók nem is titkolják, hogy a jómódú városi üzletembereknek, a magyar yuppie-knak építenek amerikai mintára belvárosi luxuslakásokat. A befektetőknek nincsenek illúzióik, tisztában vannak azzal, hogy csak ez a réteg tudja kifizetni a legmagasabb, négyszázezertől egymillió forintig terjedő négyzetméterárakat.A városok elnéptelenedése mellett tehát egyes városrészek reneszánszukat élik: ilyen Londonban a dokknegyed, New Yorkban Manhattan vagy a Harlem, amely a hatvanas években még a feketék gettójaként vált ismertté, ma viszont a középosztálybeli üzletemberek kedvelt lakóhelye.Magyarországon sem lesz ez másként: a jövő ezek szerint a két lakás, egy otthon. Ami pedig már a jelen: a kitelepültek háztartásonként két-három autót is fenntartanak.Claudia Schifferről pedig annyit, hogy a tüntetések ellenére végül maradhatott.