Futottak még...

No nem örökre, csak néhány hónapra veszünk búcsút kedvenc sportunktól, márciusban (?) újrakezdjük. A szokásosnál kicsit előbb ért véget a szezon, csak harminchat versenynapra és 360 futamra tellett az idén.Az utolsó napra kiemelt verseny nem jutott, a klaszszis lovak is az istállókban maradtak, ennek ellenére több roppant izgalmas és látványos futamnak örvendezhettünk. Mindjárt az első, nyeretlen kétévesek számára kiírt versenyben kemény, kiélezett küzdelmet láthattunk. Magor szinte végig vezetett, Csoh Ferenc egy pillanatra sem lazított Magor nyergében, így a célban is ő volt elöl, megvervén az esélyesebb Samanthát és Tuskó Hopkinst. A nagy favorit Beat Zenész csak a táv feléig „hangoskodott”, attól kezdve „gyengén muzsikált”. A második nyeretlenkétéves-futamban csak a harmadik helyezett kiléte lehetett kétséges. A sokkal nagyobb feladatok megoldására képes Lidohill nyert egy dűlőfölddel. Az angol importmén helye az évjárat legjobbjai között van, de eddig csak két nagydíjban futott, ezért keveredett a nyeretlenek közé. Mögötte Barok második helyére sem volt gond, míg a harmadik díjért ádáz csatát vívott az utolsó százon nagyon belendülő Boldizsár és az ugyanott kissé elfáradó Babsy.A szezon végi hendikepben Kelen szokása szerint elment vezetni, már-már biztos győztesnek látszott, amikor a háttérből kibontakozott Titánium, és a lehető legkisebb különbséggel nyert. Csoh taktikája ezúttal nem vált be, nem úgy, mint Magor esetében. A Viszontlátásra Hendikepben Kállai Pál Lacrima Rosa nyergében hamar elintézte konkurenseit. Esélyeshez méltóan, biztosan nyert, mögötte folyamatosan változott a sorrend, végül az utóbbi időben észrevehetetlen Domigo esett be másodiknak, míg Köles egy orrhosszal előzte meg Gibraltárt.A Regatta Díjban elég erős mezőny sorakozott a startgépnél. Csoh hamar az élre kormányozta Danilót, s olykor nyolc-tíz hosszal is vezetett. A dombra érve Danilo kifelé húzott, ezzel teret veszített, s ez épp elég volt a végén támadó April Surprise orrhosszas győzelméhez. Szegény Csoh már a második, megnyertnek hitt versenyét veszítette el. A Szunyogh István-emlékversenyben is jó lovak jöttek össze, többen pályázhattak jogosan az első díjra. Atamán nem tartozott közéjük, annak ellenére sem, hogy köztudott: a felázott, puha pálya gyógyírként hat a nyolcéves öreg mén lábaira. Kétszáz méterrel a cél előtt Atamán még reménytelennek tűnő helyzetben volt, de Kállai felrázta a lovat, és fantasztikus hajrával győzelemre vezényelte. Atamán győzelme már eleve meglepetés volt, de még azt is felülmúlta Gizelle második helye. Gizelle egész évben jól szerepelt, öt versenyt nyert, de lényegesen gyengébb ellenfelek ellen. Ebben a társaságban – az előzetes kalkulációk szerint – nem volt sok keresnivalója, erre kis híján nyert. Andrásfi az utolsó métereken nagyon belendült, megérdemelt harmadik lett, a többi jó esélyű versenyző: Astil-Ben, Pikeur, Black Admiral, April Sky, Tornya, Desdemona sehol. A kvóta ennek megfelelően alakult: 1475 a befutó, 12 062 a hármas.A Hesp Edvin-emlékverseny volt az év utolsó kétéves futama, ide is a jobbakat nevezték. Becsvágyó szívósan védekezve verte vissza Master Jo rohamát, Pillangó Hölgy harmadik helye nem forgott veszélyben. Pretty Paula csalódást okozott.A Vigasz Díjban a nagy favorit, Helikónia lelépte ellenfeleit, Macho második helyére viszont kevesen számítottak. Az egész évben jól teljesítő Waters Edge az idény végére elfáradt.A záró hendikepben egy amatőr státusú hölgy, Molnár Orsolya profikat megszégyenítő tempóérzékkel és eréllyel lovagolta haza Matrózlányt, My Law és Gala She Say nem kaptak győzelmi esélyt. A búcsúhendikepben Torre Varga Zoltánnal a nyergében elegáns finissel utasította maga mögé Bocskát és Tarjánt.A búcsúhendikep után kaptunk még egy ráadást, stílszerűen a ráadáshendikepet. Ebben a futamban nyolc olyan ló állt starthoz, amelyik az idén nem tudott nyerni, mindegyik itt szerette volna bepótolni egész évi mulasztását. Közülük Panama Ladynek sikerült, méghozzá oly meglepő fölénnyel, hogy joggal kérdeztük: hol volt eddig? Bonaparte hozta a tőle várható második helyezést, viszont San Marco bronzérmére „fehér ember” aligha számított. San Marco idén csak olyan lovakat előzött meg, akik bent feledkeztek a startgépben, egyébként mindig leszakadt, utolsó lett. Joggal pályázhatott volna A legrosszabb ló címre, erre az év utolsó futamában megtáltosodott.Reméljük, San Marco példáját az egész lóversenysport követni fogja. A huszonnegyedik órában vagyunk!