Hozz hírt...

Szabó Katalin professzor már az 1980-as években felismerte, hogy a közgazdasági kutatásokban hiánycikk az „elanyagiatlanodási”, a szolgáltatási folyamatok vizsgálata. A kutató 1989-ben A „lágyuló” gazdaság című könyvében már bebizonyította a humántőke fejlesztésére épülő szolgáltatások egyre növekvő fontosságát. A most megjelent könyvben a szerzők sokoldalúan bizonyítják, hogy ma a tudás a gazdaság, a társadalom legjelentősebb erőforrása. Peter Drucker, az amerikai menedzsmentkirály 1993-ban megállapította, hogy a hagyományos termelési tényezők ugyan nem szűnnek meg, de másodlagossá válnak. Ezen termelési tényezők felhasználásának hatékonyságát a tudástermelés határozza meg. A leggazdagabb országokban a GDP több mint 50 százalékát a tudásipar állítja elő, és tíz munkahelyből nyolc a tudásiparban jön létre.Kialakult a tudásiparú gazdaság, amit a szerzők posztmodern, tehát modernitás utáni gazdaságnak neveznek. A tudásáramok döntő szerepet játszanak az anyagi áramlások felett, és ezzel együtt létrejött a cégek hálózatosodása. A szilárd struktúrájú vállalatok fellazulnak, a vállalati hálózatok az egész földkerekséget átfogják. A hálózatosodás, a tanulóvállalatok megjelenése, a szervezeti tanulás felértékelődése ugyanannak a jelenségnek a színe és visszája. A tanulás és a hálózat alapját az információs technológia képezi. Már az ókorban is volt szerepe az információnak. A Coriolasusban Aufidius a hírnöknek a leglényegesebb gondolatot fogalmazza meg, amikor kijelenti, hogy „hozz hírt, hogy lépteimet a világ ritmusához igazítsam”. Ma már a tudással párosuló hír, az információ egyeduralkodóvá vált a világon. Kocsis Éva és Szabó Katalin hiánypótló könyvükben három igen fontos irányzatról szólnak ennek kapcsán. Először megemlítik a termelés „virtualizálódását”. Ezt igazolja a Fed elnökének gondolata is, amely szerint az Egyesült Államokban száz év alatt tonnában mérve csökkent a termelés súlya, ugyanakkor értéke meghússzorozódott. Robert Fogel 1999-ben még szemléletesebben beszél erről, amikor megállapítja, hogy az összes fogyasztási szükségletnek a materiális szükséglet csak 12 százalékát teszi ki.A termékek egyre inkább intelligenssé válnak, szolgáltatásiasodnak. A General Motors forgalmának felét is a szolgáltatások képezik, az amerikaiak 85 százaléka a szolgáltató ágazatokban dolgozik. A szerzők bizonyító erővel szólnak a minőség és a választék forradalmáról is. Számunkra álomnak tűnik a százszázalékos minőség, pedig ez – folyamatos tanulással – elérhető. Ha az Egyesült Államokban az elektromos művek csak 99 százalékos tökéletességgel dolgozna, akkor az amerikaiak havonta hét órán át a sötétség rabjai lennének – állapította meg 1999-ben D. Aventi. Kocsis Éva és Szabó Katalin harmadik irányzatként bizonyítják, hogy a világméretű üzleti hálózatok és a tanulószervezetek korszakában átértékelődik a gazdasági idő és a gazdasági tér fogalma is. A XXI. század hajnalán a közgazdasági órák merőben másképpen járnak. A termelési ciklusidő hihetetlen mértékben lerövidül, és a tekintélyre épülő szervezetek alkalmatlanok a nagy kihívásokra. A világ információs szegényekre és információs gazdagokra oszlik. A szegénységből kitörni csak folyamatos tanulással lehet, amihez már nem elegendő a megismerő jellegű oktatás. Fontos feltétele a tanulóvállalatok kialakulása is.A tanulóvállalat az a cég, amely nagy hatásfokkal felszívja és alkalmazza a tudást. A tanulás itt nem alkalmi mozzanat, hanem a legjobb szervezeti formákban intézményesül. A tanulóvállalat minden dolgozójának lehetővé teszi a tanulást, és önmagát folyamatosan átalakítja. A szerzők több vállalat működése kapcsán igazolják a tanulás permanens szükségességét. Az amerikai Motorola cég – amely a mikroelektronikai piacon vezető szerepet tölt be – a radikális innovációnak, fejlesztéseknek köszönheti sikereit. A humántőke elsődlegességével nem piackövető, hanem új piacokat teremtő tevékenységet végez. Vállalati egyetemet hozott létre, ezáltal intézményesítette a felsőoktatás és a vállalat összenövését. A Motorola intelligens vállalattá vált, az intellektusban meglévő erőforrásokat szolgáltatások láncolatává formálják a vevők számára a leghasznosabban (Kocsis Éva – Szabó Katalin: A posztmodern vállalat, tanulás és hálózatosodás az új gazdaságban. Budapest, 2000. Ármegjelölés nélkül.)