Ismeretlen ismerős

Íme, egy néma kő, amely szólni tud, egy ismeretlen, akit mindannyian ismerünk. Pedig alig tudunk valamit erről a becses középkori emlékről. Ugyanis 1958-ban a litér–balatonkenesei út építésekor – a hajmáskér–fűzfői iparvasút kereszteződésénél – az útalap összehordott kövei között találták ezt a férfifejet ábrázoló töredéket. (Sajnos nem tudjuk, hogy a köveket honnan szállították ide.) Feltehetően Balatonfűzfő vidékéről származik, idejét a XIII. század első negyedére datálják.Ez a körülbelül 25 centiméteres, nyújtott, szakállas, kopasz férfifej – alacsony homlokkal, hangsúlyos, nagy szemmel, széles bajusszal és törött orral – az egyik legfigyelemreméltóbb középkori emlékünk. A szobortöredéket – román stílusra utaló jellegzetességei ellenére – a fej bizantinizáló arányai a kora gótikus hazai szobrászat körébe utalják.Nagyobb méretű alakhoz tartozott. Feltehetően Szent Pál apostolt ábrázolja. „Ennyi maradt meg belőle – írja méltatásában Tüskés Gábor. – Belőle, aki testében egészítette ki azt, ami még hiányzott Krisztus szenvedéséből. Belőle, aki megtartotta a parancsot, s nem vitt magával se úti tarisznyát, se két ruhát, se botot, se kenyeret, se pénzt az övében. Hírnök lett, a fel nem oldott, a meg nem alkuvó hit hírnöke. Remegett és álmélkodott, amikor megpillantotta újra önmagát. Esztelen igyekezettel, lobbanékony tűzzel feledte el újra és újra a múltat, s lendült neki a következő pillanatnak, egészen a feléje sújtó kardcsapásig.”Lehullott a feje. Elgurult a feje. Előkerült a feje.De látjuk immár az egész alakot ott, a damaszkuszi úton, amely az elmúlt tíz esztendő legtöbbet emlegetett hasonlata volt, s mára allegóriává vált.