Kortárs művek

November második felére teljes sebességre kapcsolt a magyar műkereskedelem. A visszafogottabb októberi időszak után beindult az aukciós nagyüzem is, hiszen egymást követték a Nagyházi Galéria, a BÁV és a Blitz Galéria festmény-, illetve műtárgyárverései. Több hír érkezett a magyar galériák külföldi szerepléséről is: a MisionArt a bázeli műkereskedelmi vásárban, a Várfok Galéria a zürichi kortárs művészeti vásárban fedezte fel a nemzetközi bemutatkozás új lehetőségét. A november első felében megrendezett két nagy vásár egyikén, a párizsi Fiacon szintén szép sikert aratott a Várfok Galéria „one man show-ja”, Fehér László-bemutatója. Az Art Cologne-ról ezúttal hiányzott a szokásos résztvevő, az Erdész Galéria, magyar művek azonban ezúttal is voltak, a kortársak, elsősorban a félig budapesti színekben szereplő Knoll Galéria jóvoltából (Birkás Ákos, El-Hasszán Rózsa, Benczúr Emese), míg más galériákban többek között Moholy-Nagy László, André Kertész, Victor Vasarely, Lakner László alkotásai kerültek a közönség, a potenciális vásárlók elé.A Berlinben élő Lakner László egyik műve az elmúlt napok legrangosabb hazai műkereskedelmi eseményén, a Kieselbach Galéria november 18-án rendezett őszi képaukcióján is főszerepet játszott: éppen ez a mű, az 1965 körül festett Esernyős kislány zárta a tételsort, mégpedig induló árát megkétszerezve, 1,8 millió forintos leütési árral. Ez az ár és az ilyen licit kortárs mű esetében feltétlenül örvendetes jelenség: jelzi, hogy újabb lépéssel közeledik egymáshoz a klasszikus, klasszikus modern és a kortárs művek kereskedelme. Ha hozzávesszük, hogy a hamarosan napvilágot látó műkereskedelmi törvény több ponton is támogatja a kortárs művek adásvételét, e folyamat további erősödését várhatjuk.Az új helyszínen, a Hotel Intercontinentalban rendezett aukción egyébként is erőteljes volt a kortárs művészet jelenléte. A tételsort záró húsz mű nagy része ide tartozott, s mivel a galéria ezúttal alaposan lecsökkentette a tételszámot (száztizenkét mű került kalapács alá), ez az arány Kieselbach esetében is jelentősen megnőtt. A szelekció ugyanakkor igen jót tett az összeállításnak, mert ezúttal szinte egyetlen olyan művet sem árvereztek, amelynek kvalitásával gondok lettek volna. Érződött ez az eladott művek nagy számán és az árakon is, hiszen összesen hét tétel maradt vissza; nem volt jellemző az, hogy az indulási áron vagy annak környékén cserélt volna gazdát az alkotás. A műveket többnyire erős licit után adták el, több mint huszonöt százalékuk pedig milliósnál magasabb áron kelt el.Több tízmilliós nagyságrendű alkotás ezúttal ugyan nem volt az anyagban, a csúcsárak mögött azonban most valóban hiteles értékek álltak, mégpedig az egyetemes és a magyar művészet legkülönbözőbb korszakait képviselve és jelezve, hogy nem a divatok, hanem a kvalitás határozta meg az anyag összeállítását. Az ilyen kiemelkedő jelentőségű művek közé tartozott a modern művészet mára klasszikussá vált képviselője, Mattis Teutsch János 1924 körüli Sárga-piros kompozíciója (4,5–8,5 millió), Nemes Lampérth József 1910-es Nagybányai boglyák című alkotása (5–8 millió), Kádár Béla 1935 körül festett Aktok-ja (5–7 millió). A XVI–XVII. századi flamand festő, Adam Willaerts Tengeri táj hadihajókkal című képe nyolcmillióért kelt el, míg az az elsősorban történeti szempontból jelentős két látványterv, amelyet William Tierny Clark irodája készített a Lánchídhoz 1837-ben, 2,5 millióról indulva 6,5, illetve 5,5 millióért.Nem megdöbbentő, hogy Rippl-Rónai József Szépítkező Zorkája ott volt az élmezőnyben (3,5–4,6 millió), az azonban mindenképpen meglepetés – bár a mű kvalitásai alapján megérdemelt –, hogy Bálint Endre 1946-os Csendélete 380 ezerről indulva 2,8 millióért (!) kelt el. Kortársunk, Gyarmathy Tihamér két festménye is kalapács alá került, az egyikért egymillió forintig folyt a licit. Csáji Attila, Lossonczy Tamás, Hencze Tamás, El Kazovszkij, Nádler István, Kokas Ignác, Almásy Aladár, ef Zámbó István, Wahorn András – a máskor inkább „kétesélyes” kortársak munkái ezúttal kivétel nélkül sikeresen szerepeltek. Hogy azután e kedvező folyamat milyen irányba tart, azt az újabb, decemberi aukciók jelzik majd, s persze e hét vége nagy rendezvénye, a Műcsarnokban sorra kerülő Antik Enteriőr 2000, amelyen a magyar műkereskedelem több mint félszáz képviselője mutatkozik be.