Párizs ébred

Talán a mókás Jacques Dutronc énekli, már nem is tudom, de mindig a fülemben zsong; játékos, hajlékony kis dallam: „Paris se réveille”, vagyis Párizs ébred... A pitymallat Párizsban a Sacré Coeur környékén a legszeretnivalóbb. Nyáron pára vonja be fehér kupoláit, télen a köd burkolja. Kék a hangulat. Talán Picassótól?Ilyentájt még csak néhány bevándorló söpröget, lentebb a muzulmán hentesboltok nyitogatnak. Fönt a Tertre tér, a híres Tertre tér még üres. Pár óra, és zsibvásári lesz itt a forgatag: portrégyártó kisiparosok rajzolgatnak majd turistáknak, akiknek mohóbbjai a régies hangulatú boltokban ócska bóvlik közt kotorásznak majd, és aztán moccanni is alig lehet a palacsintáért sorban állóktól.Ezeket a macskaköveket valaha Modigliani, Soutine, Picasso, Braque taposta, a XIX. században itt lakott Delacroix, erre lovagolt Géricault, ugyancsak errefelé lelt otthonra Renoir, Degas, Manet, Toulouse-Lautrec, s aztán a festők ide vonzották a kor legjelentősebb költőit is: Max Jacobot, Apollinaire-t. A Montmartre abszintillatú kávéházaiban pezsgett az élet.Valami visszavonhatatlanul megváltozott.A kávéházak ma már nincsenek meg.A szerencsésebbjük „csak” átalakul. Ahol valaha Hemingway ücsörgött vagy Sartre vitázott, ott ma – jobb esetben – gyorsbüfé serénykedik. Pedig a francia főváros a XVI. század óta a kávéházak fővárosa volt. Itt nem néztek ezeket gyanakvással, mint például a prűd Londonban. A Closerie, a Coupole, a Rotonde, a Flore, a Deux Magots – megannyi kávéház, megannyi történet. Fitzgerald, Pound, Hemingway, Gershwin – hogy csak az amerikaiak említtessenek – koptatta ezekben a kávéházakban a székeket. A Deux Magots-ban, szemben a saint-germain-des-prés-i templommal, „nemcsak” Sartre és életének társa, Simone de Beauvoir vitázott és látta vendégül egzisztencialista barátait, hanem gyakori vendég volt itt egy szomorú szemű magyar is: Ady Endre.Ma már nincs sok ok a lelkesedésre. A Montparnasse és a Saint-Germain-des-Prés kávéházai haldokolnak vagy jobb esetben is nyűglődnek. A Szajna bal partja, a valahai bohémnegyed gyökeresen átalakul – sok francia nem kis bánatára. A kávéházakban – amelyekből a századfordulón még az egész országban ugyan, de háromszázezer volt! – ma már méregdrága éttermek működnek: áraikat csakis a nagyon pénzes turisták képesek megfizetni, vagy egész egyszerűen megszűnnek. Helyükbe butikok és luxusboltok telepednek. A rue de Rennes-en például Christian Dior, Armani, Cartier, Lancel és mások portáljai díszlenek.Csuda tudja, hogy a franciák valójában mit is gondolnak erről! Egy minapi felmérés szerint a megkérdezettek hatvankét százaléka az élet, a francia mindennapok nélkülözhetetlen részének tartja a kávéházakat, de azért ők is rezignáltan nyilatkozták: változnak az idők. Igaz, ami igaz: a háború utáni prosperitás a frizsidereket „hozta”, így a bisztróknak nem volt többé monopóliumuk a hideg ital, ma viszont a televízióba szerelmesedtek bele az emberek, ezért nem a kávéházakban múlatják az időt. Ráadásul az olcsó szupermarketekben fillérekért megkapják azt az itókát, amelyért a megmaradt kávéházakban tekintélyes summákat kellene leszurkolniuk.– A kávéházak idejétmúlt intézmények! – öntudatoskodik az ifjabb nemzedék...A bal part átalakulása miatt szomorkodók azonban nem tétlenkednek. Azt teszik, amit néhány évvel ezelőtt római „sorstársaik” míveltek, midőn amiatti aggodalmukban, hogy a híres-nevezetes Via Veneto arculata-hangulata megváltozik, egyleteket hoztak létre, afféle Via Veneto baráti társaságokat. Nos, a Montparnasse-on és a Saint-Germain negyedben nem kevesebb mint hat ilyen egyesület szorgoskodik manapság. Elsősorban a kerületben élők – köztük Catherine Denevue vagy Charles Aznavour – vesznek részt bennük. Deklarált céljuk: megmenteni és megőrizni a negyed kulturális örökségét. A gyakorlatban ez kiállítások szponzorálását vagy irodalmi estek rendezését jelenti. A Flore-ban például minden hónap első szerdáján úgynevezett „filozófusok kávéháza” működik, mikor is beszélgetőesteket rendeznek. A nemes kezdeményezésnek van azért egy bökkenője: a társalgás angol (!) nyelven folyik. De a Flore-ban vannak felolvasóestek is; olyan szerzőktől, mint például George Bernard Shaw vagy Tom Stoppard. Ezen a környéken rendkívül sok angol anyanyelvű – elsősorban üzletember – telepedett meg.Persze kevés az esélye annak, hogy a lelkes lokálpatrióták kezdeményezése megállítja a folyamatot. Az elmúlt két évben például két dzsesszklub is becsukta itt a kapuit. „Csak a nagypénzű turisták engedhették meg maguknak, hogy ide jöjjenek!” – szomorodik Stéphane Roger, aki hat esztendeig dobolt a bezárt klubok egyikében. Tavaly a népszerű Saint-Sulpice kávéház zárt be, s helyében egy elegáns bőrtáskákat áruló bolt nyílt. S itt, a bal parton azt suttogják, hogy a következő „áldozat” akár maga a Deux Magots lehet...Sonia Rykiel, a híres divatkreátor – akinek egyedül a Saint-Germain negyedben négy luxusüzlete van – azt mondja, ahhoz, hogy a hely szelleme megőrződjék, fennmaradjon, elsősorban ilyen szellemiséget hordozó emberek jelenlétére van szükség. Mások viszont az idők szavára hivatkoznak, arra, hogy a változások szükségszerűek és elkerülhetetlenek.A kávéházak Párizsban nemcsak megszűnnek, hanem át is alakulnak.Éppen a szépséges Vosges térnél bújik meg egy ilyen. Egy bizonyos Maud Lehanne pszichiáternő ötlete volt, és ő is irányítja. Csütörtökönként este gyűlnek össze a kuncsaftok, s az egész úgy fest, mint egy csoportos pszichoterápia-foglalkozás. Aki bejön, annak csak egyetlen kávét kötelező fogyasztania, és beszélgethet, kitárulkozhat kedvére.Egyébként pszichokávéházból is sok van már a Szajna mindkét partján. Két tucatnál is több a különféle tematikus kávéházak száma. Akad, ahol pszichológiával, filozófiával foglalatoskodnak, s akad, ahol a new age iránt érdeklődők töltik meg a kávéházat. A Bastille tér egyik kávéházában például az álmokat lehet elmesélni és értelmezgetni, s a viták egyik témája a hipnotizálás, a hipnózis értelme és haszna. Különös egyébként, hogy a pszichokávézókba nemcsak idős és magányos, munka nélküli és elhagyatott emberek járnak, hanem feltörekvő és dinamikusnak látszó yuppie-k is.Ki tudja, mire ébred holnap Párizs...