Tallózó

Die WeltwocheA svájci liberális lap a Nobel-békedíjas Simon Peresz volt izraeli miniszterelnökkel készített interjút Arafat még mindig partnerünk címmel. A beszélgetés fölé került összefoglaló: bombák a telepesek ellen, rakéták Gázára: elkerülhető még a közel-keleti háború? Tovább tárgyalni és elfogadni az ellenfelet, követeli Peresz. Az első kérdésre – vajon meglepte-e Pereszt az új intifáda kitörése? – az ex-miniszterelnök egyértelmű igennel válaszolt, mert nem látta az erőszakra való ilyen fokú készültséget. Hiba volt-e éveken át Arafattal tárgyalni? – hangzott a második kérdés. „Semmiképp”, feledte Peresz. Ő a palesztinok választott vezetője. „Nem választhatjuk meg magunknak a szomszédainkat vagy azok vezetőjét. Arafat teljesítményével bizonyított. Számos esetben teljesítette elvárásainkat.” Arra a kérdésre, hogy ezek konkrétan mely elvárások, Peresz elsőként a békének az elvárását nevezte meg. „De ugyanakkor egyes izraeliek azt várják el, hogy Arafat cionistaként viselkedjék, ami természetesen marhaság. Arafat a palesztin érdekeket képviseli, és nem bennünket fog megkérdezni, hogy milyen utat válasszon.” Következő kérdés: „Tud-e még bízni Arafatban és politikájában?” Válasz: „A béke kényszerében hiszek. Arafat továbbra is olyan partner, akivel tárgyalnunk kell.” Mit javasolnak azok, akik nem bíznak benne? Ők az arabokkal úgy akarnak békét kötni, hogy közben nem tárgyalnak az arabokkal. Arra az újságírói ellenvetésre, hogy Barak szerint Arafat már nem tárgyalófél az intifáda kirobbanása óta, Peresz azzal felelt, hogy Barak ezt nem mondta, hanem azt, hogy Arafatnak először bizonyítania kell, hogy most is partner. A megfordított kérdésre, vajon a palesztinok Barakot tárgyalópartnerüknek tekintik-e, Peresz a kérdezőt Barakhoz utalja. „A béke elérése érdekében olyan emberekkel is tárgyalni kell, akiket nem mindig értünk. Meg kell ismerkedni velük, meg kell érteni kölcsönösen egymás álláspontját – mert ez a célja a tárgyalásoknak”. Barak ezt követően egy kérdésre azt válaszolja, hogy mindkét félnek ki kellene használnia azt az időt, ameddig Bill Clinton amerikai elnök még hivatalában van, vagyis január közepéig fokozott ütemben kellene tárgyalniuk. Peresz hozzátette még: azért is derűlátó a béke kilátásait és a tárgyalások folytatását illetően, mert nem tudja, mit lehet kezdeni a pesszimizmussal.Peresz, aki jelenleg a regionális együttműködésért felelős miniszter, egyik kérdésre kijelentette, a magas palesztin születési arányszám káros a palesztinokra nézve, mert egy adott területen egyre sűrűbben kell élniük. 1967-ben, amikor Izrael elfoglalta a Gázai övezetet, ott az egy kilométerre jutó népsűrűség csak ezer volt. Ma a négyszerese.A volt miniszterelnök véleménye szerint Jeruzsálemet nem földrajzilag, hanem demográfiai jellege szerint kellene felosztani. A zsidó többségű negyedek tartozzanak Nyugat-Jeruzsálemhez, az arab többségű negyedek pedig Kelet-Jeruzsálemhez. Camp Davidben húsz különféle változatot tárgyaltak meg, de Arafat mindegyikre nemet mondott. Peresz véleménye szerint ez okozta a válságot és a tárgyalások megszakítását.ForwardAz Egyesült Államok zsidó hetilapja közül a legbefolyásosabb New York-i Forward jeruzsálemi tudósítója arról számol be, hogy a palesztin területeken élő zsidó telepesek félnek is, de ugyanakkor nem hajlandók jottányit sem engedni. Jelenleg kétszázezren élnek közülük a Gázai övezetben és Ciszjordániában.„Ma az az érzésünk, mintha orosz rulettet játszanánk – elmegyünk hazulról, és nem tudjuk, hogy élve térünk-e haza”, mondta az egyik telepes. A mind gyakrabban elkövetett támadások egyértelműen azt jelzik, hogy a palesztinok taktikát változtattak, és célpontjuknak választották a telepeseket és az őket őrző katonákat.A telepesek puhasággal vádolják a kormányt. Ők nem értenek egyet azzal az érvvel, hogy a keményebb katonai fellépés még több ellencsapással járna.Egy másik telepes Marvan Barguti, a Fatah mozgalom Tanzim nevű miliciája vezetőjének kijelentését idézi. Az Arafattal szemben annak „gyengesége” miatt igen kritikus Barguti beígérte, hogy a telepesek életét földi pokollá teszi. A telepes cinikusan hozzátette, a frissen elkövetett merényletekre utalva: „Legalább ő az egyetlen palesztin vezető, aki be is tartja, amit ígér”.A palesztinok a zsidó településeket maximális provokációnak tartják. Szerintük a telepesek elrabolják földjüket. Egy telepes a Forward tudósítójának elmondta, szomszédai nagyjából három csoportra oszthatók: a dühösekre, a megrémültekre és a depresszióban szenvedőkre.A dühösek jóval munkaidejük végezte előtt indulnak haza a telepekre, hogy még sötétedés előtt hazaérjenek. A rémültek mindent elkövetnek, hogy ne kelljen elhagyniuk az erődítményszerűen körülzárt telepeket. A depressziósok pedig még saját házukból sem akarnak kilépni. A telepesek mérge nemcsak a palesztinok ellen irányul, hanem saját kormányuk, az izraeli média és a békecsoportok ellen, amelyek szerintük szélsőségesen ellenségesek.Többen utalnak egy olyan hirdetésre, amelyet a Béke Most csoportnak „volt képe” megjelentetni egy palesztin napilapban. A hirdetés arra szólította fel Barak miniszterelnököt, hogy fagyassza be a településeket és bontsa le közülük azokat, amelyek a súrlódás fő pontjaivá váltak.A Béke Most mozgalom most nyilvánosságra hozott jelentése szerint Izrael 2001-es költségvetése 300 millió dollárt irányoz elő a településekre, és ugyanakkor a legtöbb telepes 7 százalékot levonhat adóalapjából, amiért egy „nemzeti prioritási területen” (nemzeti elsőbbrendűséget élvező terület) él. A Béke Most mozgalom szerint sajnálatos, hogy a kormány finanszírozza és fejleszti a településeket akkor, amikor a legfőbb akadályt jelentik az előtt, hogy az országot kihúzzák abból a tragikus politikai és katonai mocsárból, amelybe elsüllyedt éppen a települések miatt. Ugyanis a palesztinok a béketárgyalásokon mindig a településekre utalnak mint bizonyítékra az izraeli rossz szándékokat illetően.Eközben a településeken a családokat is szétzilálja a félelem és a kétségbeesés. Rohamosan emelkedik a válások száma. A gyerekek riadtak, mert biztosnak hitt világuk felborulni látszik. Ami a dolgok pozitív oldalát illeti, sok izraeli aktívabban támogatja a telepeseket a második intifáda megindulása óta. Gyakran kapnak bátorító telefonhívásokat.Vannak olyan telepesek, akik nem hitük, hanem anyagi okok miatt jöttek oda. Míg máshol nem tudtak házat vásárolni, a településeken ez sikerül nekik. Ugyanakkor a gyerekek éjszaka hánykolódnak, mert szörnyűeket álmodnak. Sok kanadai és amerikai bevándorló visszatért Észak-Amerikába, hogy bevárja a konfliktus végét. Egy vietnami veterán viszont örül, mert úgy gondolja, a legjobb helyen van ahhoz, hogy az Egyesült Államokban kapott katonai kiképzésének hasznát vegye. Ő úgy hiszi, még nincs háború. „A zenekar csak megmutatta magát. Még nem játszik, csupán hangol. De alig várom, hogy megkezdődjön a harc. Hiszek a Mindenhatóban, hogy ez az igazi hely a harcra.”