Thriller amerikai módra

Szokták mondani, a valóság a legjobb rendező. Ezt az állítást tegnap mindenki megerősíthette, aki az amerikai elnökválasztásról érkező híreket követte és a nagy nemzetközi hírtelevíziók műsoraiból igyekezett tájékozódni. Az volt az ember érzése, hogy egy hollywoodi rendező sem tudott volna a valóságos eseményeknél izgalmasabb filmet forgatni az elnökválasztásról. A nézők számára olyan volt ez, mint egy jó thriller: fordulatos, drámai, izgalmas. A főszereplők, a republikánus George W. Bush és a demokrata Al Gore, valószínűleg lemondtak volna ezekről a körömrágós izgalmakról. Pedig mindenki valami hasonlóra számított. A politikai elemzők még a szavazóurnák lezárásakor sem merték megjósolni a végső nyertest. Nem véletlenül. Az események azonban még a sokat látott, tapasztalt washingtoni politikai szakértőket és kommentátorokat is megdöbbentették. A választások előtti közvélemény-kutatások szorosságát és a kampány finisét látva sokan azt sem tartották kizártnak, hogy az elektori rendszer miatt 1888 után ismét megtörténik az a furcsaság, hogy az országosan több voksot szerző jelölt veszít, mert kevesebb elektort tud felsorakoztatni.Olyan volt ez az éjszaka, mint egy furcsa thriller. Két drámai fordulat is volt benne (először Gore-nak, később Bushnak adták a floridai elektori voksokat), és még nem zárult le igazán (a túl szoros eredmény miatt újraszámolják a szavazatokat). Olyan volt mindez, mint egy olyan film, amelyet a rendezője nem tudott befejezni. Akkor, amikor már mindenki azt hitte: itt a vége, az „alkotó” hirtelen ismét csavart egyet a történeten. És ez így egy pici csalódottságot okoz a nézőben. Mert a kívülálló nem igazán érti, hogy mi is történt igazából. Miként történhet meg a XXI. század küszöbén a fejlett technológiák alkalmazásában élenjáró országban, hogy nem tudják biztosan összeszámolni a szavazatokat? Miként történhet meg az, hogy az összes televíziós társaság világgá kürtöli a hírt Bush győzelméről, majd alig két órával később visszavonja az egészet?Megannyi kérdés és megannyi ok a csodálkozásra. Két dolog azonban igazán elgondolkoztató ebben a krimiszerű végjátékban, ha egyáltalán ezt végjátéknak tekinthetjük. Az egyik – a jelölteknek és támogatóiknak okozott izgalmakon túl –, hogy a Bush győzelméről szóló bejelentés kellemetlen helyzetbe hozta az elnökjelölteket. Al Gore ugyanis a szokásoknak megfelelően telefonon gratulált a győztesnek, majd a Floridából érkező hírek hatására visszavonta vereségének beismerését. Az amerikai történelemben elnökjelöltek között még nem volt ehhez hasonló kínos közjáték. A nemzetközi közösség számára pedig az lehet talán a legdöbbenetesebb, hogy az amerikai elnökválasztások történetében most először szembesülhetünk ilyen nyersen, hogy tulajdonképpen néhány száz floridai lakos voksán milliók jövője (NATO-bővítés, koszovói, boszniai amerikai szerepvállalás stb.) múlik a nagyvilágban. Ezért volt izgalmas nekünk is ez a „film”.