Tisztelt Szerkesztőség!

A bosszúálló selejtE lképedve olvastam Markos András cikkét (A ”selejt bosszúja”, 2000. november 20.) lapjukban. Ha igazak a cikk állításai – márpedig azoknak tűnnek –, akkor Sándor Lászlónak, az MSZOSZ elnökének több tízmilliárd forinttal kellene elszámolnia. De nem túlzás ez? Hogy Sándor titokban VIP-hitelt vett fel attól a Postabanktól, amelynek egyúttal felügyelő bizottsági tagja volt, a politikai korrupciót sugallja. Lehet vezetője egy országos szakszervezetnek olyan politikus, akiről ezt mindenki – aki nem hunyja be a szemét – tudja? Ennyire nem nézik meg a szakszervezeti tagok, a vezérkarok azt, hogy kit jelölnek, és kire szavaznak?Érthetetlen számomra az is, hogy az ORFK vádemelési javaslatát a Pest Megyei Főügyészség elutasította. A Co-Nexus négymilliárdos állami vagyont zsebelt volna be? És amikor a rendőrség a társadalom megkárosítóit le akarja leplezni, akkor éppen a bűnüldözésre létrehozott ügyészség az, amely vádemelés helyett felmenti a nyerészkedőket. Az ügyész az, aki ügyvédként enyhítő körülményt fogalmaz meg a bűnszervezetnek, azt állítva, hogy ”a szerződő felek célja csak a sikeres vagyonkezelés lehetett”. Igaz lehet ez az akkori vagyonkezelőre, az ÁVÜ-re vonatkozóan. De a vagyont eltüntető Co-Nexusról ezt milyen alapon lehetne feltételezni? Hiszen miből szerezte a hatalmas leányfalusi ingatlant a cég egyik elhíresült vezetője? Képtelenség, hogy egy ügyész bűnpártolásra vetemedett volna.Az pediglen egyenesen rémregénybe illik, hogy a Sándor László vezette egészségbiztosítási önkormányzat ”a járulékfizetőknek mintegy tizenkétmilliárd (!) forintos kárt okozott”. Már-már az intézményesített szabadrablás kategóriája, hogy valamiféle garanciavállalással egy kétes hátterű bank kedvéért ennyire meg lehet károsítani a gyanútlan állampolgárokat. Hát banánköztársaság vagyunk mi, hogy ilyen esetek után nem indul eljárás? Sőt a felelősök amolyan szociálisan érzékeny milliárdosokként szónokolva még magas szakszervezeti pozícióban is maradhatnak? Már elnézést, de meddig? Hányinger kerülgetett a Postabank 150 milliárdos veszteségének emlegetésekor. Hová lett ekkora összeg? Miből utazgat a volt bankelnök Bécs, Prága és Berlin között? Miből fizeti a bécsi szállodaszámlákat Princz Gábor? (Oda emigrált ugyanis.) A Postabank volt felügyelőbizottsági tagjaként Sándor László talán erről is beszélhetne tüzes hangulatú szakszervezeti nagygyűlésein... Erről azonban taktikusan hallgat. Mint ahogy csupán szervilis talpsimogatásra tellett tőle a Horn-kormány négy éve alatt, pedig előfordult, hogy csak fél százalékkal emelték a nyugdíjakat Hornék. De nem lépett fel a harácsoló bankárok ellen sem, akik így lophattak ki legalább 80 milliárd forintot az MNB veszteségre futtatott bécsi CW Bankjából. (A bécsi bank üzemszerű lopásait egyébként már a magát felettébb kínos helyzetbe lavírozó Surányi György MNB-elnök sem vitatja.)A Budapest Bank részvényeinek Medicor-papírokra való cseréje megint csak olyan letaglózó, hogy az újságolvasónak feláll a szőr a hátán. Nos, az Orbán-kormányról sok minden rosszat el lehet mondani, de egyet nem: hogy működése alatt több száz milliárd (!) forintos állami tételek tűntek volna el ebből az országból, a költségvetésből, mint ahogy eltűntek a Horn–Kuncze kormány idején. Végül: nem túlzás az, hogy valaki szakszervezeti elnök, emellett elnöke az egészségbiztosítási önkormányzatnak, szocialista országgyűlési képviselő, majd felügyelőbizottsági tag is a Postabankban? Hiszen ki tudja, hány lovat ült meg selejtes nyereggel Sándor László... ”A selejt bosszúja” – ekként minősítette az egyik volt államtitkárt Sándor, mert az leleplezte szakszervezeti demagógiáját. Furcsa. Ha Markos állításai beigazolódnak, akkor lapjuk ki van téve a bosszúálló (szakszervezeti) selejt haragjának.Vincze S. Tamás gépészmérnök, Budapest