Ukrajna növelné a gáztranzit biztonságát

Ukrajna külpolitikájának kiegyensúlyozottságán, alapvetően európai irányvonalán nem változtat, hogy Kijev és Moszkva kapcsolatai Putyin elnökké választása után minőségileg új szakaszba léptek – elsősorban az energetikai szektorban –, érezhetően pragmatikusabbakká váltak. Mindezt Viktor Juscsenko miniszterelnök – aki egyébként a hét végén Kucsma elnökhöz intézett levelében 12 pontban megfogalmazott feltételekhez kötötte hivatalában maradását – hangsúlyozta lapunknak. Az ukrán kormányfő újszülött gyermekének súlyos állapota miatt az előzetes tervekkel ellentétben nem vett részt a budapesti KEK-csúcson, kérdéseinkre ezért írásban válaszolt.A Kelet és Nyugat között lévő Ukrajna fiatal államként érezhetően a helyét keresi. A függetlenség majd tíz évére visszatekintve hol és milyen sikerrel találja meg ezt?– Mint azt ön is nagyon jól érzékeli, Ukrajna számára alapvetően fontos, hogy megtalálja helyét Kelet és Nyugat között. Ebben az összefüggésben határoztuk meg külpolitikai prioritásainkat is: az európai integráció mint főirány; valamint stratégiai partnerség Oroszországgal és az Egyesült Államokkal. Geopolitikai helyzetünkből és az ország érdekeiből kiindulva úgy alakítjuk külpolitikánkat, hogy senki se érezhessen kísértést a nyomásgyakorlásra. Politikánk ugyanis nem nevezhető sem nyugati, sem keleti irányultságúnak – mindig az ukrán érdekeket tartja szem előtt. A függetlenség közel egy évtizede alatt a nemzetközi kapcsolatokban kialakított következetes, pragmatikus, kiegyensúlyozott politika az eddigi eredményekre alapozva az előttünk álló feladatok sikeres megoldásának előfeltétele. Emlékeztetnék arra, hogy az elmúlt évek során Ukrajna elismerten a regionális és európai biztonság fontos tényezőjévé vált. Komoly előrelépést mutathat fel az európai integráció és az euroatlanti együttműködés terén. Ukrajna demokratikus jogállamiságának elismeréseként immár öt éve az Európa Tanács tagja, s szintén nagy megtiszteltetés, hogy 2000–2001-ben részt vehet az ENSZ Biztonsági Tanácsának munkájában. Sorolhatnám még az eredményeket, így az atomfegyverek leszerelése terén tett erőfeszítéseket, aktív részvételünket a nemzetközi békefenntartásban, a legfontosabb azonban az, hogy határozottan látjuk helyünket a jövő Európájában.– A már említett geopolitikai helyzetre adott adekvát kijevi válasz a meghirdetett többvektorú külpolitika. Egyes kijevi lapvélemények szerint a Taraszjuk–Zlenko váltás a külügyminisztérium élén azonban a kiegyensúlyozottság végét jelentheti, mivel utóbbi régi káderként az oroszbarát vonalat erősítheti...– Alkotmányunk szerint az ország külpolitikai irányvonalát az elnök határozza meg, a minisztérium csupán ennek realizálását biztosítja. A tárca élén történt személycsere így nem jelenthet irányváltást. Emlékeztetnék arra, hogy a jelenlegi külügyminiszter, Anatolij Zlenko már az önálló ukrán külpolitika alapjainak meghatározásában is részt vett. Alaptalan az európai kurzust bármiféle szubjektív tényezővel összefüggésbe hozni. A jelenlegi intenzívebb tárgyalások sem azt jelentik, hogy az orosz irányultságot erősítjük a nyugati kárára, csupán tartalommal próbáljuk megtölteni a stratégiai partnerséget.– Kijev az európai integrációt hirdeti, de gazdasága alapvetően függ Oroszországtól. Ráadásul az orosz tőke – többek szerint már-már az ország önállóságát veszélyeztetve – mind jobban behatol az ukrán gazdaságba. Miként oldható fel ez az ellentmondás?– Az együttműködés Oroszországgal nemcsak külpolitikánk egyik prioritása, hanem az európai biztonság fontos tényezője is. Nem titok ugyanakkor, hogy Putyin elnökké választása után kapcsolataink minőségileg új szakaszba léptek. Ennek jellemző vonásaként a politikai együttműködésben a konstruktivizmust említeném, a gazdasági kapcsolatok terén pedig a pragmatizmust. Az orosz külpolitika gyakorlatiasabbá válását, az ebből eredő nyomást a posztszovjet térségben egyébként Ukrajna érzi leginkább, különösen az energetikai szférában. Nem akarom elhallgatni, hogy valóban vannak problémák az energiaszállítások, illetve azok elszámolása terén. A két ország elnökének fellépése, a megváltozott politikai akarat nyomán azonban határozottan pozitív elmozdulás érezhető e kérdésben. Így például megállapodás született az elszámolás elveiről. Oroszország idáig barterban fizetett a tranzitért, ezután készpénzzel fog. E bevételt Ukrajna a gázimport ellentételezésére tudja majd felhasználni.– A gázvezetékek megcsapolásával tudomásunk szerint Magyarországra is jut energia. Mit tesz Kijev az illegális export ellen?– A gázszállítások Oroszország és Ukrajna között ez idáig szabályozatlanok voltak. Ami a Magyarországra irányuló szállításokat illeti, ezek egy része még saját kitermelésből származik, más részük vélhetően a továbbexportálásból. Megjegyezném, hogy a gáz eredetét nehéz megállapítani, hiszen Ukrajna például évente 18 milliárd köbméter gázt hoz felszínre. Néhány nappal ezelőtti moszkvai látogatásomon egyébként olyan szabályozást fogadtunk el, amely mellett gazdaságilag előnytelenné válik a gázvezetékek megcsapolása, s a megállapított vámkvóták miatt ennek bármiféle reexportja.– Az orosz–ukrán viszonyt a gázszállításon és az ehhez kapcsolódó elszámolási vitán kívül most különösen feszültté teszi az országot elkerülő vezeték terve. Ez utóbbi kapcsán az Európai Unió érezhetően a moszkvai elképzeléseket támogatja a megrendelések megduplázásával és a vezetéképítéshez felajánlott befektetésekkel. Miként élik meg mindezt Kijevben?– Az új vezetékről valóban sok szó esik manapság. Oroszországnak természetesen joga van elkerülő vezetéket építeni, hogy ezzel több úton is célba juttassa nyugat-európai exportját. Adott esetben a mi feladatunk, hogy Moszkvának a jelenleginél kedvezőbb tranzitfeltételeket biztosítsunk. Célunk, hogy meggyőzzük Oroszországot és a nyugati vásárlókat az ukrán út előnyeiről, annak biztonságosságáról és olcsóságáról. Ennek érdekében javítani akarjuk a területünkön átmenő tranzit minőségét, a technikai feltételeket, s a korábbiaknál jobban garantálni annak biztonságát. Úgy gondoljuk, hogy Oroszország, illetve Gazprom ezek után letesz az elkerülő vezeték költséges megépítéséről. Ez lehetővé tenné, hogy a Gazprom ezt a tőkét a kitermelés növelésére fordíthassa. A döntés azonban természetesen az orosz vállalatóriás dolga.– Ha már az energiakérdésnél tartunk: Csernobil decemberre tervezett bezárása csak súlyosbítja az ország tél előtti, amúgy sem elhanyagolható gondjait. A bezárással fellépő egymillió kilowattos kiesés érezhető problémát okoz az energiaellátásban. Az is tény, hogy Csernobil kétszer olcsóbb a hőerőműveknél. A kiesést havi 400 ezer tonna feketeszénnel tudjuk pótolni, ehhez pedig növelnünk kell a tartalékainkat. A probléma megoldásához nemzetközi segítségre van szükség, erről pedig az elmúlt hónapokban nagyrészt megállapodtunk.– Végezetül térjünk át a magyar–ukrán kapcsolatokra. Milyennek értékeli azokat, s miként készül Kijev a határátlépés Magyarország uniós tagságával járó szigorítására? Mennyiben segíthet az ebből adódó nehézségeken a határ menti együttműködés?– A tagjelölt országokkal – köztük Magyarországgal – folytatott párbeszédünkben kiemelt figyelmet szentelünk az Európai Unió küszöbön álló bővítésével kapcsolatos kérdéskörnek. Ez a bővítés ugyanis méreteiben egyedülálló lesz, s jelentősége – véleményem szerint – földrészünk egészére kiterjed. Mivel azonban tisztában vagyunk azzal, hogy Ukrajna az EU közvetlen szomszédjává válik – s tudjuk, hogy ez számunkra mit jelent –, igyekszünk már időben minimalizálni a bővítés lehetséges negatív hatásait. Meggyőződésem, hogy az unió bővítése nem emelhet új válaszfalakat Európában. Ebben az összefüggésben a magyar–ukrán viszonylatban is erősítjük az együttműködést, elsősorban a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban. Mint ismeretes, Ukrajna európai integrációs stratégiája azt irányozza elő, hogy a föderációs központból a helyi önkormányzatokhoz kerüljön át e folyamat súlypontja. Ezért különös hangsúlyt fektetünk a határokon átnyúló együttműködés elmélyítésére a szomszédos tagjelölt országokkal. Hadd említsem meg ezzel kapcsolatban, hogy csak üdvözölni tudom Magyarország azon döntését, amely szerint Budapest egyelőre nem vezeti be Ukrajnával szemben a vízumkötelezettséget. Biztos vagyok abban is, hogy e probléma hosszú távú rendezésére mindként fél számára megnyugtató megoldást találunk majd.