Városházi kilakoltatók

Budapest a Balkán felé csúszott az utóbbi évtizedben. Közvetve ezt ismerte be Szolnoki Andrea főpolgármester-helyettes egy szakfórumon, amikor közölte: sorozatos kilakoltatásnak néznek elébe fővárosi családok. Szolnoki szerint a közeljövőben mintegy száz famíliának kell elhagynia otthonát, mert nem tudják fizetni a lakásfenntartás költségeit. Egy szakértői bejelentés szerint ötvenezer budapesti családnak van fél éven túli közüzemi tartozása, nekik harminc napon belül felmondhatnak az önkormányzatok.A nyilvános beismerő vallomásokat az tette időszerűvé, hogy az Alkotmánybíróság a közelmúltban tisztázta: „A megélhetési minimum garantálásából konkrétan meghatározott részjogok – így a lakhatáshoz való jog – mint alkotmányos alapjog nem vezethetők le.” Az ebből következő fejlemények fájón érzékeltetik: az utóbbi évtized fővárosi kudarcpolitikájának következményeit nem a felelőtlen politikusi gárda, hanem a lakosság lesz kénytelen elviselni.E fővárosi kudarcpolitika hátborzongató fejezetei voltak a közmű-privatizációk. A Városháza úgy adta külföldi kézbe a csatornázási vállalat és a vízmű huszonöt százaléknyi tulajdonát, hogy a teljes vezetési jogot is hozzáajándékozta. Ennek köszönhetik a külföldi gazdák az évi többmilliárdos „menedzsmentdíjat”, melyet a most kilakoltatás elé néző családok (is) fizettek eddig, s amely pénzt rögtön kiszivattyúznak az országból. Hasonló feltételekkel adták külföldi kézbe a vízművet is – e lépéssel is távolodva Európától. Földrészünk nyugati felében ugyanis természetes, hogy a közművek önkormányzati tulajdonban vanak. A városvezetők nem szolgáltatják ki idegen profitérdekeknek a lakosságot az öreg kontinensen. E hazardőr döntés következménye ugyanis előrelátható: most 20 százalékos áremelést követel a csatornázási vállalat, a vízmű pedig tizenhat százalékkal drágítaná szolgáltatásait. A Fővárosi Közgyűlés európai értékrendű frakciói igyekeznek ellenállni a külföldi nyomásnak, a többség azonban a két baloldali párt oldalán van.Mintegy százmilliárd forintért adott magánkézbe volt köztulajdont a Városháza, csak 1997 és 1999 között negyvenöt milliárdos volt a vagyonkiárusítás. A befolyt pénzt azonban nem az itt élők körülményeinek jobbítására használták fel a vezetők, hanem jelentős részét presztízsberuházásra tették félre. Már-már cinikusnak tűnik: a fővárosi kudarcpolitika folytatói az őszinte önkritika és a módszerváltás helyett az államra hárítanák a felelősséget. Azt szeretnék, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson a megélhetési minimumról és a szükséglakásokról. Mintha a törvény forrásokat is teremtene. Mintha a paragrafusokkal vissza lehetne csinálni a felelőtlen privatizációt. Mintha nem sokkal célravezetőbb lenne, ha az év végi városházi jutalmazások busás összegeit a bajba került családok megsegítésére fordítanák.A kilakoltatások után alighanem mások költöznek az üres hajlékokba: megelevenítve a világvárost építő lázálmok ködös alakjait.