Versek, zsiráfok, delfinek

Alighanem egyetlen kiadó létezik Magyarországon, amelyik három év alatt tíz esztendőt öregedett: „csak” 1957 óta viseli Móra Ferenc nevét, előtte – 1950-es alapításától kezdve –Ifjúsági Könyvkiadóként működött. Az országfelnőttnek számító generációja kötetein cseperedett fel. Múlt héten ünnepelte ötvenedik születésnapját. A Mórárólvan szó; már mögéje sem kell tenni a „könyvkiadó”megjelölést: neve anélkül intézményesült.Kezdetben még az induló elnevezés is kompromisszumnak számított: olyan javaslatok közül választották ki, mint az Ifjú Gárda vagy a Szabad Ifjúság. Az első kötet címe így is híven tükrözte az alapító (az állam) szándékait: Előre a lenini komszomol harcos útján! – meséli Cs. Tóth János, a kiadó jelenlegi igazgatója.Azok a fiatalok, akik később naggyá tették a Mórát, csak az ötvenes évek második felében jelentek meg a kiadónál. Ekkor állt össze például az illusztrátorok „nagy triásza” (Reich Károly, Réber László és Würtz Ádám); ám az aranykor csak a hatvanas években köszönt be: megjelenik Molnár klasszikusa, a Pál utcai fiúk, Csukás István Keménykalap és krumpliorra és Weöres Sándor gyermekverseinek gyűjteménye, a Ha a világ rigó lenne. Az igazgató szerint a hetvenes évek közepéig tartott a túlnyomórészt minőségi művek megjelentetése, a nyolcvanas években már az óriási példányszám vált jellemzővé. Míg 1970-ben 243 új mű látott napvilágot, tíz évvel később már mintegy négyszázféle, 50-60 ezer példányban megjelent kötet, 30 forint körüli bolti áron.A 80-as évek vége meghozta a Móra válságát is. A kiadót – amely olyan alkotóknak adhatott munkát, mint Benedek Elek, Fekete István, Illyés Gyula, Komjáthy István, Kuczka Péter, Mészöly Miklós, Zelk Zoltán, Tamási Áron; olyan illusztrátorok dolgoztak nála, mint Kass János vagy Szecskó Tamás; olyan sorozatokat jelentetett meg, mint Mándy Iván Csutak-regényei, Szepes Mária Pöttyös Panni-ciklusa, Szabó Magda gyermekregényei vagy Tersánszky Józsi Jenő Misi mókusa – 1993-ban privatizálják.Az új cég anyagi lehetőségei ekkor olyan szűkösek, hogy a „régi” Móra ötezer címet tartalmazó archívumát sem tudja megvásárolni; ebből következőleg sem maguk a kötetek nem találhatók meg archívumában, sem a művek kiadói joga nem tartozik többé hozzá.– Pótolhatatlan veszteségként ekkor szerződik más kiadóhoz a szerzőgárda akkori két legkedveltebb gyermekírója, Csukás István és Lázár Ervin is – teszi hozzá Cs. Tóth, aki 1997 óta áll a cég élén.– A Móra annak idején műhelyként működhetett, ma azonban, mint mindenki másnak, neki is meg kell küzdenie a piaccal – érzékelteti „régi” és az „új” Móra közti legfőbb különbséget Csukás István, aki az első ötven év felét a cégnél töltötte, 1978 és ’85 között főszerkesztője is volt. A keménykalap és krumpliorr, a Pintyőke cirkusz, világszám szerzőjét, Mirr-Murr, Pom-Pom, Gombóc Artúr, Festéktüsszentő Hapci Benő, Madárvédő Golyókapkodó, Süsü, Süsüke és más figurák megalkotóját fiatal költőként Kormos István, a kiadó akkori vezetője csábította a Mórához, azzal, hogy minden költő tud mesét írni.– A gyermekirodalom akkoriban a hazai irodalom magasvonulatát jelentette. A szocialista realizmus idején a csehszlovák szerzők például a krimi felé fordultak – azért voltak olyan jók a csehszlovák bűnügyi regények –, míg a magyarok a gyermekregénybe menekültek – adja okát a Móra aranykorának. A mai helyzetet már kevésbé tartja fényesnek: az amerikai mesedömping elárasztotta a piacot; az írók többsége nem kap felkérést. S hogy a gyermekirodalom mennyire (lenne) kifizetődő manapság?– A hatvanas évek elején azok, akik nem publikálhattak önálló műveket, műfordításokkal kezdték, soronként egy forint honoráriummal, míg a saját gyermekversek darabjáért már hét-nyolc forintot is lehetett kapni. A százezres példányszám persze meg is hálálta mindezt; de egy-egy verseskönyv manapság is elfogy 1000-1500 példányban, s a mesekönyvekből 10-20 ezret is megvehetnek – veti össze az akkori és jelenlegi állapotokat. Ennek ellenére úgy látja, hogy ha az alkotó több lábon áll – azaz nem csak gyermekirodalmat szerez –, és fegyelmezetten nekiül, hogy megírja a napi penzumát, a műfaj még így is képes kenyeret adni egy embernek. (Ő már csak tudja: immár harminc éve a meséből él...)Az 1993 és ’96 közötti időszakban alig néhány tucat mű jelenik meg a Móránál.– Akármi történt is az ötven év alatt, joggal lehetünk büszkék arra, hogy Magyarország mai felnőtt lakossága a Móra könyveit olvasva cseperedett fel – mondja Janikovszky Éva, aki 1993 után is kitartott a cég mellett. Az írónő, akinek csaknem harminc könyve jelent meg eddig, s műveit eddig harmincöt nyelvre fordították le, 1954 márciusában került a Mórához, lektorként. Sokáig nem is fordult meg a fejében, hogy könyvet írjon, míg egy elmaradt mű nyomán keletkezett hiány miatt a vezetőség fel nem kérte: írjon meg egy gyermekeknek szóló ismeretterjesztő könyvet.– 1990 előtt egyedül a Móra jelentett meg ifjúsági kiadványokat, tehát monopolhelyzetben volt. Emellett állami támogatást is kapott – ebből a szempontból lényegtelen volt, hogy mindig is nyereséget termelt –; ilyen feltételek között csakugyan műhelyként működhetett. Ma már nem teheti, mert folyamatosan pályáznia kell. Az 1993-as magánkézbe adás során az volt a leglényegesebb cél, hogy önállóságunkat megőrizzük – ezt el is értük –, ám nem volt tőkénk. Hazai szerzők esetében az írói jogok négy év után lejártak – külföldi szerző esetében szerződése válogatta –, így a kiadónak két választása volt: vagy újra megveszi a jogokat, vagy lemond korábbi könyveiről, s szélnek ereszti szerzőit – idézi fel a hét évvel ezelőtti dilemmát.– Akik akkor úgy döntöttek, hogy gyermekirodalmat adnak ki, eleinte egytől egyig a Móra korábbi kiadványait vették át, mert megtehették: a könyvek készen voltak, egyetlen vesszővel sem kellett megtoldani őket... – keseredik meg a hangja.Ma ő a kiadó „zászlóshajója”: Ájlávjú című regénye tízezer példányban kelt el, s korábbi könyve, a Felnőtteknek írtam már az ötödik kiadásánál tart. S hogy a mai számítógépes-internetes-videojátékos világban miről lehet a fiataloknak írni?– Amiről eddig is – feleli egyszerűen. – Arról, amit továbbra is fontosnak tartok elmondani, s a magam részéről megírható.Alapvető ellentmondásra mutat rá: a fiatalok elsősorban felnőtteknek akarnak írni, bizonyítva, hogy nem gyermekek többé, így az öregebbeknek kell a gyermekeket megszólítaniuk. Talán szerencsésebb lenne, ha a fiatalok fordulnának a gyermekek felé – véli.A Móra példányszámai 1997 óta lassan emelkednek: a mintegy húsz főt foglalkoztató kiadónál tavaly 64 új kötet látott napvilágot, 350 ezres összpéldányszámban. A cég – ars poeticája szerint – a lehetőségekhez képest továbbra is tartalmában, formájában igényes gyermek és ifjúsági műveket kíván olvasói kezébe adni. Ezért is szerezte vissza – többek között – egyik legkedveltebb hajdani szerzője, Fekete István műveinek kiadói jogát. 1999-ben kereste fel az életműsorozat ötletével a hagyaték gondozóját, s a szerződésben évente legalább két könyv megjelentetését vállalta. Ennek ellenére tavaly ennél több klasszikus is napvilágot látott; s a karácsony egyik csemegéjének számít az ifjabb Fekete István, az író fiának tollából származó Vuk és a Simabőrűek is, amely a rókakölyök és az erdő fővadőrének párviadalát beszéli el.Ami a jövőt illeti, a Móra elsősorban sorozatokban gondolkodik: 2001-ben folytatódik az első olvasmánynak szánt köteteket megjelentető Zsiráf-, és a kalandos történeteket tartalmazó Delfin-könyvek folyama, illetve indul egy újabb, közhasznú ismereteket közlő sorozat is, ám annak még a munkacíme sincs meg.– Mostantól talán már nem kell úgy dolgoznunk, mint egy ökör – mosolyog az igazgató.Az utalás a kiadó egyik új könyvére, a Nagy Zoltán szerkesztette és Sinkó Veronika illusztrálta Angyalbárányokra vonatkozik – pontosabban annak első meséjére: az ember, mikor az Úr megteremtette és megkérdezte, meddig akar élni, csak harminc évet kért magának. Később megbánta, ezért az ökör negyven esztendejéből elkért húszat, a szamáréból tízet, a kutyáéból is tízet, majd a majoméból is ugyanannyit. Az Úr, mikor az ember beszámolt neki a cseréről, így szólt: „Rendben van, de az évekkel a négy állat tulajdonságát is megkapod. Harmincéves korodig ember módjára élhetsz, harminctól ötvenig úgy húzod az igát, mint az ökör, ötventől hatvanig nehezebben viszed a terhet, mint a szamár, hatvantól hetvenig házőrzőnek hagynak otthon, mint a kutyát, hetventől nyolcvanig pedig csak játszanak veled, mint egy majommal.”– Az elkövetkezőkben elég lesz úgy dolgoznunk, mint egy szamár – nevet fel Cs. Tóth. – Reméljük, az is elég lesz a következő ötven évre.