315gy indult a Mozgó Világ

Ezerkilencszázhetvenöt karácsonyán, huszonöt éve fölsírt, mert világra jött egy újszülött. Legalábbis így üdvözölték az új, kéthavi folyóiratot, a Mozgó Világot azok, akik abban reménykedtek, hogy a fiatal magyar művészgenerációnak végre lesz fóruma. Az ünnepi hangulatban sokan azon is humorizáltak, hogy ha nem is Betlehemben látta meg a napvilágot, mert a nyomda Debrecenben volt, körülményei legendásan szegényesek voltak: az egész szerkesztőség egyszobányi, amelyet a Ságvári Endre névre hallgató ifjúsági kiadó adott kölcsönbe. Belefért két íróasztal, egy szekrény meg néhány szék. Még szerencse, hogy volt folyosó, a Böszörményi úton pedig, szemben, egy kis galériás presszó: a Tik-Tak, ahol lehetett a szerzőkkel is tárgyalni. Mindez azonban a szerzőket, a szerkesztőket s velük együtt engem is a legkevésbé érdekelt, aki életem legnagyobb lehetőségéhez jutottam lapalapítóként, harminchárom évesen, negyedszázada.