A határon túliak gyógykezeléséről

Egészségügyi és biztosítási szakemberek (a Segítő Jobb Alapítvány tapasztalatára támaszkodva) elkészítették azt a szakértői javaslatot, amely a kisebbségben élő magyarokkal kapcsolatos kedvezménytörvény egyik legkritikusabb pontját, a magyar egészségügy határon túliak számára való megnyitásának következményeit elemzi, és szakmai megoldást kínál egy áttekinthető és viszonylag mérsékelt költségvetési támogatást igénylő rendszer felállításához.A kedvezménytörvény tervezete végső formáját várhatóan a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) jövő szerdán kezdődő tanácskozásán nyeri el: legköltségigényesebb pontja a határon túliak magyar egészségügyi rendszerbe integrálása. Biztosítási matematikusok elemzése szerint a közel hárommilliós határon túli magyarság évi egészségügyi költségigénye harmincmilliárd forintot meghaladó összegre tehető – a magyar társadalom ekkora összeget nem tud vállalni. A Magyar Nemzet úgy tudja, a nemrégiben elkészült és kormánykörökhöz is eljuttatott koncepció egy komplex, kiegészítő egészségügyi biztosítási, ellátási rendszer felállítását tervezi, amely az egészségügyi kérdések mellett a munkaalkalmassági szűrést és részben a legális munkaközvetítést (megszüntetve ezáltal az „emberkereskedelmet”) is megoldja.Az elképzelés szerint a szomszédos országokban (elsőként Erdélyben) alapítványi tulajdonú ökumenikus egészségügyi centrumokat hoznának létre részben a már működő egyházi-karitatív intézményekre támaszkodva. Ez diagnosztikai központként is működne, ugyanakkor fekvőbeteg-ellátásra berendezkedve valós alternatívát jelentene az illető országok egészségügyi rendszerében, az ottani biztosítási forrásokat is bevonva. A centrum egy új, kiegészítő egészségügyi biztosító szakmai bázisaként is működne, a szabad kapacitások szerint lehetőséget adva a nem magyar ajkú polgároknak is – piaci alapon – egészségügyi biztosítási csomagok megvásárlására.A rendszer számos előnyt kínál: határon túli területeken teremt munkahelyeket, a már meglévő emberi, szakmai és intézményi bázisnak köszönhetően gyorsan kiépíthető, támogatja a határon túliak önszerveződését, egészségügyi-szociális intézményrendszerének fejlesztését. (Romániában most kezdődik az egészségügy privatizációja.) Anyaországi szemmel nézve a több lábon álló rendszer hatékonyan és jól követhetően használja a költségvetési forrásokat, előszűrőként funkcionál egészségügyi és munkavállalási kérdésekben. Tehermentesíti a magyar társadalombiztosítást is azáltal, hogy a betegeket nem vonja ki az otthoni állami egészségügyi biztosítás kompetenciájából. A finanszírozása elsősorban a tervezett szolidaritási alapon keresztül történne, amely a Magyarországon dolgozó határon túliak járulékából képződik (magyarán a határon túli magyar közösség visszakapja azt az összeget, amelyet itt járulékként befizetnek). Ehhez adódik még az önkéntes biztosítás alapján nyújtott szolgáltatásokból származó bevétel és a szomszédos állam egészségügyi biztosítóinak normatív támogatása. Magyar költ-ségvetési támogatásra csak a rendszer kiépítéséhez van szükség (ehhez első évben ötszázmilliós keretet tartanak elégségesnek).Az elképzelés a kedvezménytörvényt biztonságos szakmai alapokra helyezi, politikai döntést – ésszerű módon – csak egyszer igényel, a koncepció elfogadásakor.nA határon túliak magyarországi gyógykezelését eddig a Segítő Jobb Alapítvány szervezte: az utóbbi tíz évben majdnem ötvenezer beteggel került kapcsolatba. Idén közel háromszázmillió forintos költségvetési támogatásból gazdálkodik, a rászorulókat kétlépcsős szűrőrendszer segítségével választja ki (a szomszédos országokban élő szakembereik átlag tíz betegből egyet javasolnak magyarországi gyógykezelésre, az itteni szűrés hasonló arányban állapítja meg az indokoltságot). Az alapítvány ezen funkciója az új rendszerben sem változik, az évi háromszázmillióból továbbra is támogatná a biztosítással nem rendelkező, szociálisan rászorult súlyos betegek gyógykezelését. Egy, a közelmúltban elkészített felmérés értelmében a magyar felnőttlakosság 29,4 százaléka nem támogatja a határon túliak anyaországi gyógykezelését, 27,8 százaléka csak akkor, ha részben, 29,3 százalék pedig akkor, ha teljes egészében magukra vállalják a beavatkozások költségeit. A kedvezménytörvényhez készült, fent ismertetett koncepció a lakossági vélemények figyelembevételével készült, és mérsékelt költségvetési támogatással kalkulálva önfinanszírozási alapra helyezné a határon túliak egészségügyi ellátását. A Máértről bővebben a 2. oldalon