A költő és Debrecen

Kabdebó Lóránt 1979-ben megjelent Érlelő diákévek című dokumentumkötete ma már hozzáférhetetlen. Részint a hiány, részint az új dokumentumok indokolták, hogy a költő életében meghatározó debreceni évekről újabb könyv szülessen. Bíró Éva, a miskolci egyetem doktorandusza, a bölcsészkarra telepített Szabó Lőrinc-kutatóhely munkatársa professzora nyomán indult el, de tágította a kört időben, és számos eddig nem publikált anyagot (Dienes Kató-napló, Szabó Lőrinc 1917-es szerelmi naplója, a költő és Juhász Géza levelezése) is közölt.Az ígéret városa című, külsőleg is igen tetszetős kötet azon túl, hogy a Szabó Lőrinc-filológia fontos darabja, a nagyközönség számára is élvezetes, elgondolkodtató olvasmány. Bár a főszereplő az önmagát már diákként elevenen boncoló költő, de megjelenik az a szellemi kör, mindenekelőtt a híres Dienes család, aztán a később elhíresült barátok, akik kivétel nélkül felismerik a mozdonyvezető nyugtalan fiában az óriási tehetséget. És a református gimnázium! Micsoda műhely. Negyvenhatos létszámú osztályban eredményesen tanít görögöt, latint, franciát és németet. A legjobbak versfordításban vetélkednek, önképzőkörökben csiszolják műveltségüket és tehetségüket. Szabó Lőrinc, aki matematikában is nagyszerű, olyan magyardolgozatokat ír, hogy leesik az állunk. És ami különösen érdekes: az iskolai demokrácia. Itt csak a tudás, a teljesítmény ad rangot. A mozdonyvezető fia arisztokrata lehet.Ami az ifjú Szabó Lőrinc csodálatos tehetsége mellett elbűvöl bennünket, a társas érintkezés kulturáltsága, a széles körű levelezés. A levelek eleganciája, finom humora.(Az ígéret városa. Szerkesztette: Bíró Éva. Debreceni Irodalmi Múzeum, 2000. Ármegjelölés nélkül)