A Kurszk rejtélye

Lapjuk november 11-i számának 9. oldalán megjelent Találgatások a Kurszkról címmel egy írás, mely szerint még mindig nem derült ki az orosz atom-tengeralattjáró ez évi, augusztus 12-i elsüllyedésének az oka. A Kossuth rádió hasonló hírt adott le. A tragédiáról szóló híreket figyelemmel kísérve vegyes érzelmeket keltett bennem az illetékes körök részéről (netán múltbeli beidegződésük utóhatására) elhangzott ama reagálás, mely szerint az orosz tengeralattjáró a térségben tartózkodó, az orosz flottagyakorlatokat figyelő amerikai hadihajóval ütközhetett. Ugyanakkor – legalábbis a média szerint – szó sem esik arról, hogy a baleset helyszíne, amely a bel- és külföldi sajtóban közölt vázlatok szerint Európa legészakibb pontjától, a Nordkaptól északra körülbelül 150 km-re, a Barents-tengerben van, éppen beleesik az amerikai hajókaravánok (konvojok) egykori menetvonalába, melyen a háborús években teherhajók ezrei szállították a hadianyagot a Szovjetunió megsegítésére.Azon kevesek közé tartozom, akik viszsza tudnak emlékezni a háborús idők magyar és német újságjaiban megjelent cikkekre, képekre. Ezek persze nem érzékeltették közvetlenül a segítségül küldött hadianyag óriási mennyiségét, de győzelmi jelentésekben állították teherhajók százainak és kísérő hadihajóknak – főleg az északi vizeken történt – elsüllyesztését. A valós kép a háború után alakult ki, amikor eljutottak hozzánk az olyan nyugati kiadványok, mint például Stettiniusnak, az USA hadiipari miniszterének Lend-Lease című könyve (a kölcsönbérletnek nevezett segélyről), vagy A. Nevinsnek és H. S. Commagernek, az USA idevonatkozó erőfeszítéseit is tárgyaló történelmi munkája. Csak példaként ezekből: a Szovjetunió részére küldött, sok millió tonna hadianyagban csak teherautó több volt mint negyvenezer, dzsip ötvenezer, tank hétezer darab stb.Az USA hajóipara két évvel Pearl Harbor lebombázása után már évi kétezerhétszáz teherhajót bocsátott vízre, zömmel a 14 ezer tonnás Liberty és Victory típusokat. Ezek mérete mintegy 150 méter hosszú, húsz-huszonöt méter széles volt. A szállítmányok túlnyomó része a Szovjetunióba, kisebb része Nagy-Britanniába és más országokba irányult. Tény az is, hogy több százat tett ki a német tengeralattjárók és repülők által elsüllyesztett hajók száma. A legdrámaibb küzdelem tehát Európa északi partjai előtt, éppen a Barents-tengeren zajlott, ahol a hajókonvojoknak el kellett haladniuk Murmanszk felé. Mintegy utólagos igazolása ennek a német Bild Zeitungban és a Magyar Nemzetben is nemrég, az október 4-én képpel-térképvázlattal megjelent hír, miszerint körülbelül százhatvan kilométerre a Nordkaptól megtalálták az 1943 karácsonyán angol hadihajók által elsüllyesztett Scharnhorst nevű, 31 800 tonnás német csatahajó roncsait.És ebben a térségben következett be több mint fél évszázaddal később a Kurszk tragédiája. De nem folytatom tovább, mert egyszerűen nem tudom megérteni, hogy a feltételezett forgatókönyvek között miért nem kerül szóba, hogy a csupán száz méteres mélységű helyen, a Kurszk akár egy a háború óta ott nyugvó, százötven méteres teherhajó roncsának is nekiütközhetett...Dr. Bagi Lászlónyugdíjas katonai szakértő, Kecskemét