A meghívott halál

Miután a holland parlament alsóháza elsöprő többséggel megszavazta az eutanáziát, a világon mindenütt kiújultak a „kegyes halállal” kapcsolatos viták. Magyarországon az Alkotmánybíróság hamarosan hét éve halogatott döntését hozhatja meg az ügyben.A holland döntést követően ismét megindultak a találgatások: hány esetben segítettek orvosok gyógyíthatatlannak vélt betegeiken ilyen módon? A számok megdöbbentőek: tavaly kétezer-kétszáz gyógyíthatatlan beteg kapott halálos morfiuminjekciót Hollandiában, Belgiumban pedig minden száz, kórházban meghalt beteg közül három annak ellenére részesült eutanáziában, hogy azt kérelmezte volna kezelőorvosainál. Az egyesült államokbeli Oregonban 1997-ben 43-an választották a kegyes halált. De Kolumbiában, Svájcban és Ausztráliában is számos eset ismert. A német igazságügy-miniszter, Herta Däubler-Gmelin – talán e számok hatására – határozottan kijelentette: Németország nem követi a holland példát.A hazai kereskedelmi televíziók hírműsorai – a magyar egészségügy sanyarú helyzete miatt – sajátos kontextusba helyezték a vitát, mondván, ha kevesebb az életmentő felszerelés, az orvos „lekapcsolhatja” a beteget az eszközökről, hogy azt egy másik – még megmenthető – betegnek adja át. Embey-Isztin Dezső, az Országos Onkológiai Intézet fájdalomcsillapító osztályának főorvosa úgy gondolja: erőltetett azt állítani, hogy ekkor az orvos úgynevezett passzív eutanáziát alkalmaz. Az orvos ugyanis mindig mérlegel: egy tömegbalesetnél a mentőorvos a helyszínen, a szakorvos pedig a klinikán szelektál a súlyos és végzetes állapotban lévő betegek között. Az Alkotmánybíróság – nem először – ezekben a napokban is azt vizsgálja: felmerülhetnek-e aggályok az aktív eutanázia kapcsán.Az eutanázia kérdése a rendszerváltás után először 1993-ban rázta meg (és osztotta meg) a hazai közvéleményt. A hivatalos (jogi) állásfoglalást az eutanázia kapcsán Binder Györgyi – egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő lány édesanyjának – bűnügye óta sürgetik jogi berkekben. Az édesanya akkor azt állította: kislánya kérésére dobta a hajszárítót a fürdővízbe, ám mivel az áramütés nem következett be, úgy döntött, hogy tizenegy éves lányát, Andreát a fürdővízbe fojtja. A tragédia az után következett be, hogy az orvosok teljesen lemondtak a kislányról, és az anya feladta állását, hogy otthon folytassa az ápolást.A kegyes halál meghatározás – mint jogi kategória – e per alatt hangzott el elsőként, ám Binder Györgyi ettől nem remélhetett enyhébb büntetést. A bíróság végül kétéves szabadságvesztésre ítélte az anyát (Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kegyelme nyomán később Binder Györgyi kétéves szabadságvesztését négy évre felfüggesztették). A korábbi magyar jogrend ugyanakkor ismerte ezt a kategóriát: a Magyarországon évtizedekig hatályos Csemegi-kódex „szánalomból elkövetett emberölés”-ként nevezte meg az eutanáziának ezt a típusát. Sokak szerint időszerű lenne ennek a jogi kategóriának a restaurációja.Az Alkotmánybíróság is így vélekedhet, hiszen az eutanáziáról kérdésünkre jelenleg épp azért nem nyilatkoztak, mivel annak esetleges jogi lehetőségeit most vizsgálja a taláros testület. Az előző alkotmánybírósági elnök, Sólyom László már 1993-ban foglalkozott e kérdéssel, mint mondta, az eutanázia mellett kiálló Takács Albert alkotmányjogász javaslatát később három nyáron át maga vizsgálta.– Ekkor nem létezett semmilyen jogi szabályozás, amely fogódzót jelentett volna a kegyes halál témakörében, a teljes jogi háttér kidolgozása is a testületre várt – emlékezett vissza az egykori elnök, aki elmondása szerint arra törekedett, hogy a lehető legalaposabban körüljárja e kérdést. Sólyom Lászlót döntése meghozatalakor aggasztotta, hogy bár Hollandiában már akkor is gyakorlat volt az eutanázia, szociológiai felmérések visszaélésekről is tájékoztattak.Takács Albert, aki jelenleg az Államigazgatási Egyetem tanszékvezető alkotmányjogásza, beadványára visszaemlékezve úgy nyilatkozott: Sólyom László elsősorban az alkotmány 54. paragrafusára hivatkozott, miszerint az élethez és az emberi méltósághoz mindenkinek joga van. „Az elnök úgy vélte, e kettő szétválaszthatatlan, mivel az élet maga a méltóság. Ha most olyan döntés születne, hogy szétválasztható, abban az esetben is csak az elvi lehetősége nyílna meg annak, hogy legyen engedélyező törvényünk” – elemezte a kilátásokat Takács Albert.Az eutanázia engedélyezése szerte Európában elvi dilemmákat oldana fel, gyakorlati jelentősége az egészségügyben azonban – Takács Albert úgy véli – alig lenne. Szerinte az átlagemberek bár támogatnának egy ilyen kezdeményezést – mivel a többség szívesen fogadná, ha önrendelkezése kiszélesedne –, aligha valószínű, hogy tömegek hívnák meg a halált, ha olyan helyzetbe kerülnének. A szakértő szerint nagyobb számban inkább az értelmiség élne a kegyes halál lehetőségével. „Az 1996-os egészségügyi törvény lehetővé teszi, hogy magán- vagy közokiratba foglalja a beteg, hogy egy-egy beavatkozás alkalmazását megtiltja. Az önrendelkezés e téren tehát kiszélesedett, talán az eutanázia legalizálása lehetne a következő lépés” – fogalmazott a tanszékvezető.Az adatok azonban azt mutatják, hogy ahol az eutanázia felett szemet hunynak, sokan választják a kegyes halált. Hollandiában például, ahol a parlament alsóháza már rábólintott annak engedélyezésére (a nem regisztrált esetekkel együtt), háromezer felettire becsülik a halálba segített gyógyíthatatlan betegek számát. A drogok és az abortusz tekintetében is engedékeny hollandok ugyanis a temetkezési törvény adta jogi kiskapukat kihasználva már alkalmazták az aktív eutanáziát. Orvosi szakvélemények, elmeorvosi vizsgálat és többször is megismételt nyilatkozat szükségeltetik a könnyebbik úthoz. Az altató, majd méreginjekció beadásával azonban emberölést követnek el a kórházi dolgozók (a jelenleg hatályos holland jog szerint is), ám az ügyész eljárásjogi hiányosságokra hivatkozva ilyenkor mégsem emel vádat.A kegyes halálra leginkább akkor gondol beteg és hozzátartozó, amikor szembesül a csillapíthatatlan fájdalommal. „A szenvedés azonban hatékonyan csökkenthető, vagy meg is szüntethető rákos betegeknél is” – fogalmazott Embey-Isztin Dezső. A szakember, aki úttörő szerepet játszott a hazai fájdalomcsillapítás fejlesztésében, számos olyan esetről számolt be, amikor súlyos állapotban lévő betegek már nem akartak tovább élni, de miután fájdalmaik alábbhagytak, már nem emlegették a halált. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az úgynevezett végstádiumban lévő betegeknél, akik korábban ugyancsak várták a hálált, megfigyelhető, hogy életük utolsó napjaiban mindent elkövetnének azért, hogy csak egy-egy nappal is meghosszabbítsák az életüket – fogalmazott a szakorvos, aki fiatal orvosként maga is úgy gondolta, inkább választaná a halált, mint méltósága elvesztését. „Amikor azonban a betegséggel szembesül az ember, megváltozik a gondolkodása méltóságról és életről: az előbbi le-, az utóbbi pedig felértékelődik. Kérdéses tehát, hogy az eutanázia a betegek számára jelentene-e feloldozást, vagy inkább csak az egészségesek félelmeire adna választ.”Embey-Isztin doktor szerint tehát az eutanáziáról nem az egészséges embereknek kellene vitatkozniuk. A szakorvos úgy véli: a kérdést a betegeknek kellene feltenni. A gyógyításnál pedig a legbölcsebb továbbra is Hippokratész iránymutatásaiból kiindulni, miszerint: az orvos senkinek sem ad halálos mérget, akkor sem, ha betege kéri, illetve erről tanácsot sem ad.