A szent király városa: Esztergom

Szent város ez: szent és gyámoltalan – írta Esztergomról Babits Mihály több mint hatvan esztendeje, s úgy tűnik, két jelzője mind a mai napig érvényes a Duna mentén emelkedő településre. A millennium évében sem vívott ki magának akkora érdeklődést a keresztény államát köszöntő magyarságban, mint amekkorát első, szent királyunk szülővárosaként, az ezer esztendővel ezelőtti koronázás színhelyeként feltétlenül megérdemelne. Talán majd a millenniumi ünnepségek „második felvonásában”, 2001-ben kellő figyelem jut Esztergomnak is, és egyre több országlakost foglalkoztat, hogyan festhetett ezer esztendővel ezelőtt az a város, amelyben államiságunk bölcsőjét is ringatták, nem csak István királyét. A tudós kutatók szemléletes választ adhatnak az ilyesfajta kíváncsiskodásokra, a régészeti leletek alapján ugyanis szépen kirajzolódik, hol emelkedtek épületek a X–XI. században.Szinte az egész késő középkori város területét lakták ekkor is, sőt egyik-másik településrésznek a honfoglalás kori előzménye is nyilvánvaló. A Szent István korabeli építkezésekből is fontos kövületek kerültek a felszínre, templomokra, lakóépületre utaló maradványok. Ritkásan lakott, összefüggő terület lehetett itt első királyunk életében. Központja – természetesen – a Várhegy volt, amelyről jól lehetett látni a szárazföldi és vízi utakat. A rómaiak idejében castrum állt e vidéken, ennek a helyén építtette az első gerendavázas földsáncvárat Géza fejedelem, amelynek maradványait 1999-ben találták meg. De kőből emelt építmények is álltak itt már Géza fejedelem idejében. Írásos források említik Szent István vértanú templomát, amelynek alapjait, korábbi századokban még jól látható falmaradványait elhordták az Esztergomot ma messziről hirdető bazilika építésekor. Szerencsére ezt megelőzően pontos felmérések készültek alapjairól, ezek segítségével állapították meg a mai kutatók, hol állt a templom oltára, hol ívelhetett a szentély körvonala. Az államalapítás ezredik évfordulóján szabadtéri oltárt állítottak e helyen, örökzöld növényekkel jelölték meg a szentély félkörívét. Oyan emlékhelyet létesítettek itt, amely Szent István életének fontos eseményeihez kapcsolódik. Középkori forrásokból tudni lehet, hogy Szent István vértanú templomában keresztelték, bérmálták, és az új évezred első napján, 1001. január elsején ennél az oltárnál tették a fejére a koronát. (A történészek között ismét felpezsdült a vita, karácsonykor vagy újév napján koronázták-e meg az első keresztény magyar királyt. A legmodernebb felfogás újév napja mellett „kardoskodott”, e dátum mellett érvelt a nemrégiben elhunyt Györffy György is.) Aki tehát Esztergomban, első szent királyunk városában a keresztény Magyarországot megalapító uralkodó nyomait kutatja, e szabadtéri oltárhoz zarándokoljon el legelőször.Az úgynevezett Kis román palota északi fala mellett találták meg Géza fejedelem erődítményének egy szakaszát, ezt üveglap alatt szemlélheti a látogató. Szent István palotája a hegy déli részén állt. Ma már tudni lehet, mintegy százhúsz méter hosszúságban nyújtózott el a hegy déli részén, külön erődítményként a váron belül. Az északi részre építették az érseki főszékesegyházat és az érseki palotát. István király idejében emelték az úgynevezett Szentkirályi dűlőben feltárt istenházat is, Szent András templomát. Közelében sírokra bukkantak, Szent István dénárjaival, szép ékszerekkel, hajkarikákkal, mellkeresztekkel. Györffy György szerint e környéken állt az a királyi udvarház, amelyben a szent király halála bekövetkezett. (Nem Székesfehérváron halt meg, a legenda szerint is „levitték” Fehérvárra.)A korabeli Európában eléggé általános volt, hogy legalább két város osztozott a királyi központ feladatkörén. Az időszerű tudományos vélekedés szerint Fehérvár lehetett a keresztény Magyarország szakrális központja az első századokban. Ott koronázták és ott temették a királyokat. III. Béla Esztergomban és nem Székesfehérváron építtetett magának olyan palotát, amilyen csak Barbarossa Frigyesnek volt. Ma már alaprajzát és jelentős maradványait is ismerjük, ilyen reprezentatív uralkodói központról másról nincsen tudomásunk – mondja a régész. Esztergom a tatárjárás után veszítette el a jelentőségét mint királyi központ. IV. Béla Budára helyezte át székhelyét, s az érsekségnek adományozta az egész esztergomi várat, királyi építményekkel együtt. Örök időkre.Nagy kiterjedésű település lehetett Szent István korában Esztergom, templomait messziről láthatták az utazók – mondja a kutató, kit arra kértünk, mondaná el, milyen kép fogadta e tájon a vándort, ki Szent István városába igyekezett. (Aki a főváros felől érkezik, talán nem is sejti, a vasúti sínek egy háromhajós, XI. századi bazilikának a maradványain állnak, a töltés alól a két templomtorony kövei ma is láthatók.) Pénzverdéje hosszú időn át egyetlenként működött az országban.Okkal aggódhat a történelem szerelmese: megtettek-e, megtehettek-e mindent a régészek, hogy a Szent István korabeli Esztergom maradványait a felszínre hozzák? A helyreállítás, az újjáépítés ez évben időlegesen befejeződött, és ha nem is fogadta egyértelmű szakmai elismerés, arra mindenképpen alkalmas, hogy a Vitéz János-féle palota maradványaival, de az Árpád-kori leletekkel is teljesebbé tegye a régi Esztergomról a XXI. századi magyarokban élő képet. A millennium több országos rendezvényének Esztergom volt a színtere, s a 2001-es esztendő sem múlik el jeles napok nélkül. Az ezeréves magyar állam ünnepének mintegy a zárókövéül szánják az esztergomi vár fokára tervezett emlékmű felavatását augusztus 15-én. Melocco Miklós alkotása azt a pillanatot örökíti meg monumentális szoborkompozíciójában, amikor István király fejére helyezi Isten szolgája a koronát. „Európa főutcáján”, a Dunán haladva mindenki megcsodálhatja majd a süttői márványból faragott „históriát”.