Rongyosok hűsége

1921. december 16-án a trianoni békediktátummal kivéreztetett Magyarországon sorsdöntő népszavazás kezdődött Sopronban. A párizsi békecsinálók még a felbomlott Osztrák–Magyar Monarchia vesztes utódállamát, az első világháborút kirobbantó szerb hadüzenetben főszerepet játszó Ausztriát is a súlyosan megcsonkított Magyarország kárára, a nyugat-dunántúli Őrvidékkel kívánták megjutalmazni, amit a bécsi szociáldemokrata kormány Burgenland néven csatolt Ausztriához. Az osztrákok az új tartomány „fővárosának” Sopront szemelték ki, ám ahogyan a párizsi székhelyű nagykövetek tanácsa, úgy Karl Renner szociáldemokrata kormánya sem számított arra, hogy a mindenre elszánt nyugat-dunántúli magyar felkelők, báró Prónay Pál huszár alezredes Rongyos Gárdája keresztülhúzza a számításaikat, és megakadályozza az utolsó országcsonkítási kísérletet, népszavazás elismerésére kényszerítve Párizst és Bécset is.

Fotó: Fortepan/Gödér Hajnal

A nyugat-dunántúli felkelés első véres összecsapása Ágfalvánál zajlott le. A határ túloldaláról a falu birtokbavételére érkező osztrák csendőralakulatot ugyanis a felkelők egyik 120 fegyveresből álló alakulata, az Alföld-brigád heves puskatűzzel fogadta. A megdöbbent osztrákokat a Héjjas Iván parancsnoksága alatt álló felkelők lerohanták és rövid közelharc után a határ túloldalára kergették vissza őket. Az osztrák karhatalmi alakulat halottakat és sebesülteket hátrahagyva volt kénytelen a elmenekülni a számukra vesztes összecsapásból. A Rongyos Gárda alakulatai ezzel egyidejűleg más, Ausztriának átadásra ítélt magyar községeket is harcra készen megszálltak, hogy meghiúsítsák az osztrák területfoglalási kísérleteket. A többnyire honvéd egyenruhát viselő felkelők, hogy megkülönböztessék magukat a reguláris alakulatoktól, Bocskai-sapka helyett nemzeti kokárdás és felhajlított karimájú búr kalapot viseltek. A kudarcba fulladt osztrák területfoglalási kísérletek miatt a Renner-kabinet panaszt tette a nagykövetek tanácsánál. Ennek hatására az antant éles hangú jegyzéket küldött Horthy Miklós kormányzónak és Bethlen miniszterelnöknek, amelyben a Rongyos Gárda haladéktalan kivonását követelték. A kormányzó közeli hívét, a Magyar Országos Véderő Egylet, a MOVE elnökét, Gömbös Gyula vezérkari századost küldte Nyugat-Dunántúlra a további súlyos konfliktussal fenyegető helyzet elrendezésére. Gömbös azonban kénytelen volt dolgavégezetlenül visszatérni Budapestre, mert sem Prónay, sem pedig Héjjas nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki. Patthelyzet alakult ki; az osztrák fegyveres alakulatokat rendre visszaverték a Rongyos Gárda felkelői, így Ausztria egyetlen őrvidéki községet sem volt képes a birtokába venni. Az antant ezért október 3-án a saját fennhatósága alá vonta az átadásra ítélt területeket, amire válaszként Prónay báró október 4-én Felsőőrön (ma: Oberwarth, Ausztria) önálló független magyar államként kikiáltotta a Lajtabánságot és saját magát tette meg az ország államfőjének lajtai bán címmel. A Lajtabánságot természetesen egyetlen állam sem ismerte el, így a budapesti kormány sem. Amikor a párizsi nagykövetek tanácsa újabb tiltakozó jegyzéket küldött a nyugat-dunántúli magyar állam kikiáltása miatt a budapesti kabinetnek, Bethlen azt válaszolta, hogy egyrészt a kormányának nincs semmiféle ráhatása a Rongyos Gárdára, másrészt pedig mivel Budapest sem ismerte el a Lajtabánságot, okafogyott a tiltakozás. 

Sopron, a leghűségesebb város 

Párizs számára egyre kellemetlenebbé vált a Lajtabánság ügye. Mivel a Bethlen-kormány is elítélte a nyugat-dunántúli „államalapítást", így az antant nem tudott diplomáciai fogást találni a budapesti kabineten, viszont a Rongyos Gárda miatt kezdett nevetségessé válni a nagy hatalmú antantgrémium. Sem a törökországi válság, sem pedig a közép-európai térség igencsak instabil helyzete miatt az antant nem akart megkockáztatni egy fegyveres beavatkozást, ezért kénytelen volt beadni a derekát, és elfogadni a népszavazásra vonatkozó korábbi magyar javaslatot. A helyzet azonban még ekkor sem rendeződött, mert Bécs ragaszkodott a békediktátum eredeti rendelkezéseihez, Prónayék pedig nem voltak hajlandók önként kivonulni a birtokukban tartott területekről. Ezért az antant kezdeményezésére és olasz közvetítéssel a felek 1921. október 11-én Velencében találkoztak a válság diplomáciai megoldására. A kétnapos konferencián az osztrákok feladták korábbi ellenkezésüket és beleegyeztek, hogy Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazás döntsön, a Bethlen-kormány képviselői pedig vállalták, hogy közreműködnek a Rongyos Gárda kivonásában. Prónay Pál végül Horthy kormányzó személyes fellépésének hatására visszakozott, és november 4-én bejelentette a Lajtabánság megszűnését. A velencei egyezmény alapján az 1921. december 14. és 16. között nemzetközi ellenőrzés mellett megtartott népszavazáson Sopron és az érintett területek lakossága hatalmas többséggel az anyaországhoz való tartozás mellett döntött. A népszavazással  257 négyzetkilométernyi terület került vissza Magyarországhoz, pontosabban maradt magyar fennhatóság alatt. Ez volt az egyetlen olyan alakalom, hogy a trianoni békediktátumot a népszavazás eredményét elismerve az antant Magyarország javára módosította. Sopronban a választásra jogosultak 72,7 százaléka szavazott Magyarország mellett, míg a további nyolc község, köztük Fertőrákos, Nagycenk, Ágfalva, vagy Kópháza összességében 54 százalékot meghaladó többséggel voksolt az anyaországhoz tartozás mellett, mindezt úgy, hogy e községekben jelentős volt német nemzetiségű lakosok aránya. Az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvénycikkel a Civitas fidelissima, vagyis a Leghűségesebb város kitüntető címmel jutalmazta meg Sopront a magyar haza iránt tanúsított hűségéért, ahol ezt követően alakították ki a város egyik szimbóluma, a XVII. században épült 61 méter magas tűztorony déli részén a Hűségkaput. 

Borítókép: A Rongyos Gárda (Forrás: Fortepan/Gödér Hajnal)