A virágszirmok árnyéka

A helyi virágosok tábora nemnagyobbhárom-négyszázőstermelőnél, hiszen a növekvő külföldi konkurenciama már egyrekevesebb embernek teszi lehetővéa gondtalanmegélhetést. Persze elszegényedésről nincs szó, ám aki nem csupánhobbiból foglalkozik virággal, annakjelentős tőkével kell rendelkeznie,különben bukott ember.Az ország virágtermelésének központja Csongrád megye. Itt terem ugyanis a piacra kerülő vágott virág hatvan százaléka. E déli megyében ugyanis a napos órák száma meghaladja az évi kétezret. Ezenkívül a vidék homokos talaját nemcsak a szőlő, az őszibarack, hanem a rózsa, a gerbera, a szegfű is kedveli. Húsz-harminc évvel ezelőtt a homokon fejlődtek ki a hatalmas bolgárkertészetek, ezrek foglalkoztak zöldséghajtatással. Ám ahogy e tevékenység csillaga leáldozott, a primőrkertészek közül sokan áttértek a jobban jövedelmező virágtermesztésre. Innen a kifogyhatatlan utánpótlás.Csütörtökön délután egy földindulással ér föl a szegedi-röszkei virágpiac megnyitása. Amikor a kereskedők megérkeznek, a román nepperek ötven-hatvan fős csoportja rohanja meg a megpakolt autókat. Egymást tapossák, ugyanis a másodpercek is komoly hasznot vagy veszteséget jelentenek. Tízezerforintosokat lobogtatva gázolnak át egymáson, és alig negyedóra alatt szinte az egész kínálatot felvásárolják. Sokáig nem alkudoznak, a gerbera száláért száz forintot is megadnak. Ez a nap a legfontosabb a nagybani virágpiac életében. Ekkor jönnek a külföldi „nagykereskedők”. A délszláv háború előtt a jugoszlávok is állandó vendégek voltak ezen a vásáron, s most újból megjelentek, igaz, jóval kevesebben, mint azelőtt.Kovács Pál termelő a Mercedes busz hátuljánál állva figyelmeztet, álljunk félre a kereskedők útjából, nehogy legázoljanak. Valóban sokan jönnek, és pillanatok alatt elkel a busznyi gerbera.– Hála a románoknak, most kedvezőek a viszonyok. Én másfél hektáron termelek szegfűt és gerberát, és a külföldieknek köszönhetően nem kell felmennem a budapesti piacra.A románok közül többen törik ugyan a magyar nyelvet, de nem csinálnak titkot abból, hogy megéri nekik ide autózni Nagyváradról, Temesvárról, Kolozsvárról. A haszonról mélyen hallgatnak, de erről árulkodnak helyettük a Mercedesek és BMW-k, amelyekben a virágkazlakat utaztatják. Az ezernyi színben pompázó piac mesés látványt nyújt, s alig akad e világon honos virágzó növény, amely ne képviseltetné magát e kavalkádban. Hollandiából, Németországból, Olaszországból kamionszám érkeznek a csodálatos flamingók, orchideák, minikrizantémok, Izraelből repülővel a rózsák. A különlegességekből egy szál négy-hatszáz forintba kerül, de az orchideafüzért 2400 forintért adják. De viszik, mint a cukrot.Évekig Hollandiában élt Karai Mária nagykereskedő, aki most kamatoztatja kapcsolatait: a piacon ő teríti a legtöbb külföldi dísznövényt.– Ahogy emelkednek a luxusigények, úgy növelem az importot – mondja. – A magyar újgazdagok a házi ünnepségekhez több tízezer forintért vásárolnak. De a románok is megveszik a tizenhatezer forintos kaktuszt. Főleg olyan fajtákat hozatok, amelyeket nálunk nem termelnek. Hetente veszek egy kamionnyi árut külföldről.A holland üvegházak terményeit ámulva nézik a vevők. Egyelőre csak a cserepes hazai virágot szorították ki. A szálas virágot még vámmal védik, de ha az EU tagja leszünk, a honi szegfűnek és gerberának is versenyeznie kell a holland és német farmerek termékeivel. Ennek a harcnak az előszelét már érzik a piacon.– A tőkeerős külföldieknek van pénzük arra, hogy Afrikában vagy Dél-Amerikában építsenek üvegházakat, ültetvényeket. Amíg mi a drága gázzal, olajjal fűtjük kertészeteinket, addig délen az olcsóbb szegfű úgy szaporodik, mint nálunk nyáron a mezei pipacs. Ez a harc hosszú lesz, nekünk is haladni kell a korral. Évente több milliót költök a technológiára, üvegházaimat számítógépes, hidrokultúrás öntözőrendszer locsolja, és hőernyő biztosítja a takarékos fűtést. Már én is meghonosítottam a holland módit: nem a földben, hanem táptalajon hajtatom a virágot, amelyre folyamatosan a számítógépes adagoló nyomja a tápanyagot – mesél a versenyfutásról Nagy József szegedi termelő.A nagybani piac hét éve épült, és méreteit, forgalmát tekintve a második legnagyobb virágkereskedő hely az országban. Két évvel ezelőtt tönkrement, nem tudni, miért, az első tulajdonosok csődbe jutottak, ám ahhoz a külföldiek okozta konkurenciaharcnak még semmi köze nem volt. Akkor az APEH-től licitálással vette meg az új gazda, aki új üzletpolitikát dolgozott ki. A piac igazgatója, Strohner Csaba biztos abban, hogy a nagybani még egyszer nem mehet tönkre.– Erre az is garancia, hogy a legfőbb tulajdonos az ország egyik legnagyobb virágtermelő magántársasága, ültetvénye tizennyolc hektáron terül el Szeged mellett. A forgalom folyamatosan emelkedik, és ebben bizonyára közrejátszik az is, hogy növekszik az életszínvonal. Több alkalommal vesznek virágot az emberek. Az élet a versenyről is szól. Ebből itt a piacon leckét vehetnek a magyar farmerek, s láthatják, hol tart a világ élvonala.A szegedi mintagazdaság évi termelése eléri az egymilliárd forintot és már olyan színvonalon dolgoznak, mint a hollandok.– Nekünk példát mutat az a holland virágtermelő is, aki két és fél hektáron öt alkalmazottat foglalkoztat és magyar forintban kifejezve kétmilliárd értékű automatizált berendezést működtet – mondja a kft. ügyvezetője, Nagy Árpád.A virágosok egykori császára, aki valaha Dél-Alföld legnagyobb ültetvényét tudhatta magáénak, még ma is Mercedesszel jár, de már csak egy kis virágüzletet működtet.– Egyik napról a másikra mentem tönkre, mert kiapadtak az üvegházat fűtő termálkutak. Ezt azért mesélem el önnek, mert a virágban gyönyörködők sokszor nem tudják, milyen kínjai lehetnek a termelőnek.