A XXI. század közeledtén

A múlt század lassan kihunyó parazsánál ünnepelhetjük az új évezred kezdetét, amely a magyar sakk szempontjából jól kezdődik, hiszen 2001. január 2–8. között az újdonsült sakkvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik játszik páros mérkőzést Lékó Péterrel a Kempinski Hotelben; igazán pompás indulás, világszenzáció.Jókedvünk mellett persze nem árt, ha a parázsba tekintvén, boráldomással és táltosszavakkal igyekszünk jó előre elűzni a romlást a majdani bajnokok útjából. Egészségért, összefogásért öntsünk bort tele kupánkból a tűzbe, hadd sisteregjen még egy kicsit a régen volt sikerek emlékére, baljós félreértések elkerülhetőségére, a jövő nagy sikereinek áhítására. Vajha.A visszatekintés elkerülhetetlen pillanataiban természetes, ha legjobbjainkra gondolunk, az első vonal hőseire, hősnőire: sakkozásunk kiválóságaira, akik a magyar színek képviseletében világbajnokságot, olimpiai érmeket, nemzetközi versenyek diadalait írták be a kódexek aranyoldalaira, a büszke megemlékezés bizonyítékaira, amelyek bizony ércnél maradóbban is megőrzik egykorvolt megmérettetéseinket, turáninak vélt bukásainkat, olykor. Igaz, kisebb keserűség is árnyékot vet mostan jókedvünkre: a kommunikáció fénylő századában sakktermelékenységünk csak kevéssé reprezentálja világsikereink nagy ívű horizontját. Kilóra tán még csak megvolnánk itt, Pannóniában, mondják a könyvtárak őrei, hiszen csakugyan.De miért kell még mindig várnunk (és meddig?) az igazi nagy teljesítmények nyilvánvaló megjelenítésére? Sakktörténetünk záró kötetére, legjobbjaink világhíres játszmáinak gyűjteményére – akár sorozatbani közlésére, olimpiai bajnokságaink elmaradt ünneplésére.Most már biztosan a jövő évszázad adóssága lett, állapítom meg kissé szégyenkezve, magam és kortársaim tehetetlenségét megállapítandó. A „mit, mikor és miért nem”, a morbus hungaricus sajátos válfaja minket sakkozókat sem kímélt meg az elmúlt esztendőkben.Fordulj, nyergelj azonban öreg huszár: nézz előre, s tekints körül Európa-szerte. Itten a közelből, Belgrádból jött üzenet, az új évszázad első kritikai visszatekintése, pecsétes írással. Lássuk csak, mit is ajánl barátunk, Alexander Matanovics a 79-es Informátor első oldalain:A 78-as Informátor legjobb játszmája 48 ponttalMovszeszian, S. (2668) – Gurevics, M. (2694)Szarajevó (5), 2000, Francia védelem [C02] 1. e4 e6 2. d4 d5 3. e5 c5 4. c3 Hc6 5. Hf3 Fd7 6. Fe2 Hge7 7. Ha3 cxd4 8. cxd4 Hf5 9. Hc2 Vb6 10. h4 f6 11. g4A következő vakmerő áldozatot valóban díjazni kell, még akkor is, ha nem egészen korrekt. Éppen mint a műkorcsolyázásban a négyszeres rittbergert(?!) vagy a szaltót. 11. – Hfxd4! 12. Hcxd4 Hxe5 13. g5 Fc5 14. 0-0. Gurevics szerint 14. gxf6 gxf6 15. Hxe5 fxe5 16. Fh5+ Ke7 17. Fg5+ Kd6 sötétre lenne előnyös. Hihető. 14. – Hxf3+ 15. Hxf3 Vb4. Logikus, az biztos, de hát a vezérrel mászkálni jobbra-balra a megnyitásban! Nem tiltják ezt az álmoskönyvek? 16. He1 Vxh4 17. Hg2 Vb4 18. Fd3 0-0-0 19. a3 Vb6. A mérleg egyenlősdit mutat: három gyalogos a tisztért plusz futópár – és majd meglátjuk, kinek lesz igaza.20. b4 Fd4 21. Fe3 Kb8 22. Vf3 Fxe3 23. fxe3 Bhf8 24. Vg3+ e5 25. Fxh7 d4!26. Fe4 Bh8 27. gxf6 gxf6 28. Vf3 Bdf8 29. exd4 Bh3 30. Vd1 f5 31. Vd2 Bfh8 32. Hf4 fxe4 33. Hxh3 Fxh3 34. Vh2 Vxd4+ 35. Kh1 e3, 0:1. Szép végállás.Ilyen játszmák hatására az embernek kedve támad a franciára! Arról nem is beszélve, hogy az ítészek közül Korcsnoj, Sirov és Ribli a makszimális 10 ponttal jutalmazta Gurevics romantizmusát. Ironikus öngólnak tetszik Sirov döntése, hiszen ha ő csak kilencet adott volna a partira, akkor a Sirov–Topalov (48 ponttal) játszma lett volna a győztes ebben a fél évben.(Egyáltalán: etikus dolog, hogy aktív nagymesterek [egymás potenciális versenytársai] szavaznak a díjak megítélésében?!) Nagy sebességgel érkezünk az új évezredbe. Hajrá, előre!