Ajándék fenyő a Vatikánnak

Bár a kereszténység ünnepének a Habsburg-monarchia területén több mint hétszáz éves hagyománya van, a második köztársaság ez alkalommal mégis különös módon lép a harmadik évezredbe. Michael Häupl bécsi polgármester a város történelmi múzeumába hívott magyar, román, cseh, francia, német, luxemburgi, svéd, olasz, norvég és portugál gyerekeket, hogy mutassák be osztrák kortársaiknak, hogyan ünneplik meg odahaza Krisztus születését. A gyerekek a partneriskoláikat látogatók családjánál laknak, ők kalauzolják a kis vendégeket Bécs csillogó nevezetességeihez. Elsősorban a mindenki karácsonyfájához (és a Városház téren rendezett vásárhoz), amelyet az idén Ausztria kilenc tartományának sorából Stájerország ajánlott fel, és amely 28 méter magas.A fényárban úszó belváros alkalmi nevezetessége a császári és királyi udvari kápolnában bemutatott éjféli mise, amelynek zenei kíséretét a Wiener Sängerknaben (Bécsi Fiúkórus) és a Hofmusikkapelle (Udvari Zenekar) szolgáltatja. A belépőjegyek rendszerint egy évvel előre kelnek el. Mindkét intézmény 1498-ban született, amikor I. Miksa császár a tiroli Innsbruckból Bécsbe költözött, és továbbra is választékos zenét kívánt hallgatni. Az idők során illusztris közreműködőkben nem is volt hiány. Gluck, Haydn, Mozart, Bruckner és mások nemcsak az együttesekkel dolgoztak, hanem fiatal korukban azok tagjai is voltak.Alsó-Ausztriában, az ország legnagyobb és legsíkvidékibb tartományában csendesebben és meghittebben ünnepelnek. A Grafenegg kastély adventi rendezvényei igen színesek, népszerűek éppúgy, mint a Traismauerben bemutatott jászoljátékok. Ezek szövegei 1810-re vezethetők vissza. Legalább három szereplő mozgat fabábukat kóruskísérettel. A falusi élet eseményei, szereplői elevenednek fel. Felső-Ausztriában különösen tetszetős jászolokat állítanak fel az ünnepekre. Stájerország, mivel hagyományos iparvidék, a bányászok védőszentjét, Szent Borbálát tiszteli karácsonykor is ünnepi misékkel. Fények ragyognak a „kalapos király” uralmának vége óta Innsbruckban és a környező hegyoldalakon, egészen föl a több ezer méteres, hótakarta csúcsokig. Ausztria igazi karácsonyi metropolisa Salzkammergutban, Oberndorfban és az ahhoz közeli „Jézuska postahivatalban” működik. Itt írta, illetve zenésítette meg Joseph Mohr és Franz Xaver Gruber a Stille Nacht (Csendes éj, szentséges éj) című csodálatos karácsonyi éneket.A plébános és a tanító 1810-es években született műve, a Csendes éj, szentséges éj azóta meghódította a világot. Ennek jegyében is működtetik a postahivatalt, amelyben Jézuska-pecséttel látják el az ott feladott, illetve továbbításra odaküldött leveleket, lapokat, csomagokat. A karintiai karácsony az idén arról nevezetes, hogy onnan származó fát visz Jörg Haider a Vatikánba, mert a Szent Péter téren 2000-ben ez az osztrák tartomány a soros.Ausztria legnyugatibb, Svájccal határos tartományában, Vorarlbergben az alpesi szokások szerint ünnepelnek a háború vége, 1945 óta. Ez annak köszönhető, hogy a szomszédságból annak idején – a svájci nép együttérzésének és áldozatkészségének hála – rengeteg ajándék áramlott át a határon. A Nyugat-Ausztriában működő francia megszálló hatóság teljes mértékben támogatta ezt az ünnepi „forgalmat”, benzinnel, teherautókkal és rakodó személyzettel, mert a háború sújtotta második köztársaságban mindebből még a semminél is kevesebb volt. Megható epizód: a francia hadseregben szolgáló arab, néger és indokínai katonák többnyire akkor ünnepelték először nyilvánosan és családoknál a szentestét.A Magyarországgal határos Burgenlandban december 28-án rendezik meg az „ártatlan gyermekek ünnepét”. Ez a kedves népszokás abból áll, hogy osztrák, magyar és horvát ajkú gyermekek járják a vidéket, a saját nyelvükön verseket szavalnak, jókívánságokat nyilvánítanak, és kis virgácsokkal érintik meg a járókelőket annak jeléül, hogy szerencse kísérje őket az új évben. Az itteni ünneplés kortörténeti jellegzetessége abból áll, hogy a Kádár-rendszer utolsó éveiben a magyar és az osztrák határőrizet tagjai, tekintet nélkül a vasfüggönyre, együtt ülhettek a karácsonyfa köré, a határon innét és túl is, és cserélhették ki ajándékaikat. Szót értettek akkor is, amikor a magyarok még nemigen beszéltek németül.Karácsonyeste a tornyokban sok helyütt trombitaszó hangzik fel. Így akarják elcsalni hazulról a gyerekeket, hogy a szülők zavartalanul készíthessék elő a fa alá helyezendő ajándékokat. Közületekben, idegenforgalmi intézményekben, plébániákon és egyes szállodákban gondoskodnak az egyedülállókról, az öregekről és a betegekről. Külön programokat sugároz számukra a tévé és a rádió, s ami igen rendkívüli: ez alkalommal elmarad a reklám. Az ünnepekre nagyszabású rendezvényeket szerveznek a sok százezer menekült számára a hatóságok, a nemzeti, vallási és faji csoportok elöljáróságai.Ausztria a harmadik évezred küszöbén békében, viszonylagos jólétben ünnepel, ha eltekintünk attól, hogy a hatalomból kipenderült baloldal berzenkedik a közel harminc év óta első polgári kormányzat ellen. Az ország mindig keresztény volt, ezen sem Hitler, sem Sztálin nem volt képes változtatni. Bécs, Alsó-Ausztria és Burgenland szovjet megszállása idején megtörtént, hogy az osztrák családokhoz beszállásolt kiskatonák az 1945 utáni nagy éhínség idején lisztet, szalonnát, húst és egyéb kincseket, például krumplit hoztak a háziaknak, és titokban együtt ünnepeltek velük. Majd visszavonultak a szobájukba, elővették az eldugott ikonokat, és imádkoztak, jelezve a háziasszonynak, tartsa ezt titokban, nehogy megtudja a parancsnok, hogy vallásosak.