Alámerült Atlantiszom

Melyik erő gyakorol ránk nagyobb hatást: a hatalom vagy a hit? Melyik a nagyobb erő? Természetesen ez számos kérdést vet fel, mint ahogy az itt látható dombormű is, amelyet Szabadegyházán (Fejér megye) találtak a régészek. Jelenleg a székesfehérvári Szent István Múzeum állandó kiállításán látható, s valóban az alászállt Atlantiszunk egyik XII. századból itt maradt ékessége, amely Heródes lakomáját ábrázolja. (Tóth Melinda tanulmányából tudjuk, hogy a kitűnő kvalitásról tanúskodó relief művészi sajátosságai alighanem az antikizáló késő román szobrászat délkelet-franciaországi műhelyeibe vezethetők vissza. Minden bizonnyal Fehérvárról, a királyi bazilikából került a közeli faluba, ahol aztán beépítették a temetőkápolnába.)Az előzmények ismertek a Bibliából. Heródes elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és meg akarta ölni, de félt a néptől, mert Keresztelő Jánost prófétának tartották. A folytatást így beszéli el Máté evangéliuma: Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér, megadja neki. Az – minthogy anyja előre kitanította – így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!”A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják oda neki. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának (Mt 14, 6–11).„Képzeljük el – írja a domborműről szóló magyarázatában Tüskés Gábor –, Heródes Antipász születésnapja van. A hatalom reprezentál, ünnepelteti magát az ország nagyjai előtt. A dúsan megrakott asztalokat fényesen omló, lágy terítőkkel takarják le. A kenyerek, húsok, halak és gyümölcsök hívogatják a vendégeket, akik megérkeznek, és nagy zajjal letelepszenek. Salome táncol. Mindenki el van ragadtatva tőle. Könynyelmű ígéret hangzik el, ami tragédiába vezet.A képen mindebből alig látszik valami. A terített asztal mögött középen ülő, koronás, szakállas férfi maga Heródes: köpenye alól előnyúló jobbjában kést tart, balját éppen esküre emeli. A hosszú hajú, köpeny nélkül ábrázolt Salome már befejezte táncát, a király jobbján ül, éppen feléje fordul. Fátyla nyugodt redőkben simul a testéhez. Felemelt bal kezében virágot nyújt a királynak. Kétértelmű mozdulat: egyszerre ad és követel. A vezeklésre hívó Keresztelő János fejét követeli. A másik oldalon kendős nőalak. Heródiás, Fülöp felesége hajlik a király felé. Közös bűnük rettegéssel zárja körül őket.Még senki sem jutott olyan közel hozzájuk, mint Zakariás fia, a bűnbánatot hirdető Keresztelő János. Még senki sem látta őket olyan fedetlenül, mint ő. Egyedül ő merte kérdőre vonni őket. Egyedül ő merte felfedni bemocskolt lelküket. A tisztítani akaró igyekezet hiú vágyaikat sértette meg. Innen a bátorság, hogy kezet emeljenek az igazság e kellemetlen hirdetőjére.Heródes még hallgat. Az ember, akinek szava érvényes az emberek előtt, még él. Salome még követel. Heródiás még vár. A vendégek még figyelnek...”Mindenki várt és figyelt. S most már mindenki tudja, hogy mi történt. Hogy a táncnak, a csábításnak ára volt, nagy ára. Ezt mondja, ezt meséli ez a „néma kő”. S közben üzen is. Ez az üzenet számomra a hatalomról (a láthatóról, a követhetőről) és a hitről (ez nem látható) szól. Jó volna hinni, hogy még ma is (állandóan?) sokan és sokszor azt vallják, hogy a hit (amely nem látszik) sokkal nagyobb erő, mint a hatalom.