Bakonybéli barátok

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala, s a jámbor szerzetes dolga az volna, hogy zsoltározó alázattal naponta e mindenek közt egyedül módosíthatatlan eseményt hirdesse, melynek megváltoztathatatlan igazsága bizton állítható. Ám most tükör által homályosan látunk, s az igazság, ha egyelőre nem is szemtől szembe, de legalább vonásonként megmutatkozik a világ tévelygésében, amiért is betűzni tartozunk hűséges jegyeit... – kezdi A rózsa neve című, világsikert aratott regényét a bolognai szemiotikaprofesszor, Umberto Eco.A Magyarországon több mint ezer éve élő bencésekről ilyesmi jut az ember eszébe, miközben a reggeli eső a Bakony magaslatain szállingózó hóra változik. A régi utazók még sötétben, mindjárt a reggeli istendicséret után hallgattak misét valamelyik völgybéli faluban, csak azután indultak a hegyeknek, épp amikor felkelt a nap. Ez ma már másként van, annál inkább, mivel Bakonybél felé reggelente csupán az áruszállító teherautók veszik útjukat. A falu utcái is üresek, csak a néhány napja újból monostori rangot kapott Szent Mauríciusz-cellához közeli téren tapasztalható mozgolódás. Igaz a régi mondás, amely szerint Istennel szemben mindig az ördög lakik, hiszen a templommal átellenben itt is kocsma várja a vacogó lelkű gazdákat. Másként lehetett ez 1018-ban, amikor Günter, a niederaltaichi monostor szerzetese Szent István figyelmébe ajánlotta a zárt, hegyekkel övezett bakonyi helyet, ahol a király még abban az évben bencés monostort alapított. Évek múltán Szent Gellért az egyik közeli barlangban töltötte remetesége hét évét, s ott írta meg az első magyar teológiai művet, a Deliberatio... című értekezést.A monostor területét minden oldalról falak övezik, de a kapu félig tárva várja az érkezőket. A perjel, vagyis a négytagú szerzetesi közösség elöljárója, Domonkos atya azonban nehezen található meg.– Ilyenkor dolgozunk – mondja néhány perccel később, a gyertyaöntő műhelyből kilépve. A korai szerzeteshagyományt őrző bencés életmód egyik alappillére ugyanis a kétkezi munka – teszi hozzá, miközben a dormitórium melletti ebédlőben kínál hellyel. Az V. században élt Szent Benedek regulájának másik két fontos eleme az istenszolgálat és a lelki olvasmány. Ezek egészítik ki a szerzetesek hármas fogadalmát. – Mi, bencések nem vándorolunk, helyhez kötötten élünk, az engedelmesség fogadalmát a házaséletről és a tulajdonlásról lemondva tartjuk be, egyre elmélyültebb szerzetesi életre törekedve.A községben a monostor csak 1950-ig működhetett, ekkor a népi demokráciának esett áldozatául: államosították. A távozó bencések helyére már másnap hatvan grazi irgalmas nővért internáltak, hogy megkezdhesse működését a ma is létező szociális otthon. A pannonhalmi Szent Benedek-rend 1992-ben kapta vissza az apátság és a mellette lévő hathektáros park tulajdonjogát, 1998-ban pedig (újból) megalapították a Szent Mauríciusz-cellát. Ekkor és azóta érkezett ide a négy szerzetes, hogy a hagyományoknak megfelelően pénzügyileg és minden más tekintetben önálló monostort létesítsen. A régi-új intézmény mostanáig cellaként működött, a kétéves próbaidő letelte után a napokban lett monostor.Az udvar gazdasági épületei közt sokan jönnek-mennek, nem látni, ki a szerzetes és ki nem, mert mindenki egyszerű munkásruhában tevékenykedik. Egyedül a perjel öltött habitust, bár mint megjegyzi, csak látogatásunk tiszteletére.– Habitus non facit monachum, nem a csuha teszi a barátot – mondja mosolyogva –, ráadásul a munkához a legjobban munkásruha illik.Iván testvér könyvkötő, a régi kegytárgyak másolásával foglalatoskodó Anzelm ötvös, Adalbert fazekas, Domonkos atya pedig mártott és öntött gyertyákat készít nyolctól délig. A reggel nem ekkor kezdődik a monostorban, hanem fél négykor, az ébresztővel. Hajnali négytől ötig tart az első imaóra, a vigília, ezt a lelki olvasmányokra szánt óra követi. Fél hétkor kezdődik a laudes, a második imaóra, amelyhez szentmise kapcsolódik, a reggelire csak ezután kerülhet sor. A munkát a déli imaóra, majd az ebéd zárja, ami után lehetőség nyílik egy órácska pihenőre. A testvérek kettőtől ötig újból dolgoznak, ekkor megint imaóra következik: a vesperás. A hét órakor esedékes vacsoráig maradó idő a lelki olvasmányoké.– Ez nem feltétlenül a szigorú értelemben vett lelki irodalom olvasását jelenti. A szerzetes bármit olvashat, amit fontosnak érez, és ilyenkor mód van az egyéni imádságra is – magyarázza Domonkos atya. Vacsora után, mielőtt kilenc órakor nyugovóra térnének, még egyszer templomba mennek a barátok, mert nyolckor jön el a kompletórium, az utolsó imaóra ideje. A napok mindemellett csendben zajlanak: a közösség életét szabályozó benedeki regula alapján csendességre kell törekedni, tartózkodni kell a nevetéstől.A kívülállóban ott motoz a gyanú, hogy a zsoltárok és imádságok állandó ismétlésével töltött monoton órákat meg lehet unni.– Én nem beszélnék unalomról, bár előfordulhat, hogy az ember elfárad, és tehernek érzi az egészet. Ha ez hosszú időn keresztül így van, akkor a szerzetes kilép a rendből – mondja a perjel. A mindennapi olvasmányként forgatott regula szigorúságát jól mutatja, hogy Szent Benedeket a középkorban gyakran virgáccsal ábrázolták. A hajdan szokásos testi fenyítést ma már nem alkalmazzák, ilyesmi jelképesen sincs a monostorban.A rend névadója, Szent Benedek aszkéta volt, bár a történetírók szerint az általa vezetett apátságban, Montecassinóban a testvérek nem sanyargatták ólomsúlyokkal a férgek táplálékának szánt testüket. A regula előírásai egyszerűek: a szerzeteseknek be kell tartaniuk a mindenki számára kötelező kolostori szabályokat, és követniük kell az idősebbek példáját. Önostorozás, önsanyargatás nincsen, van helyette korai kelés és több böjt, mint egy átlagos keresztény ember életében.– A munkának is van egyfajta aszkézise – mondja Domonkos atya –, de hát ezt mindenki ismeri, aki dolgozik.A házi könyvtár és az ebédlőben felállított hifitorony hivatott némi változatosságot vinni a kívülálló szemében egyhangúnak látszó hétköznapokba.– Néha zenét hallgatunk, vagy megnézünk egy művészfilmet videón, ez benne van a rekreációs programunkban. Egy-egy koncertre is eljutunk, ritkán színházba is.A monostorból nem hiányzik a számítógép sem, a világtól elvonult barátok az internet segítségével tartanak kapcsolatot a világgal. A látszólagos ellentmondást Domonkos atya igyekszik feloldani. Mint mondja, elvonultan élnek ugyan a világtól, de mégis benne. Ez azt is jelenti, hogy a szerzetes tudomást vesz a körülötte lévő világról, dialógusban áll vele.– Vitázni kell, minden gondolatot beengedünk a monostor falai közé.Ez azért érdekes, vetem közbe, mert a fogadalommal vállalt feltétlen engedelmesség látszólag kizárja az autonómia minden formáját.– Nem így van ez – feleli. – Mint minden gondolkodó embernek, nekünk is szellemi autonómiára van szükségünk.A fentiek után a hajdani botanikus kertben sétálva az a kérdés is felvetődik, hogy a világtól elvonult szerzetesnek lehet-e küldetéstudata.– A szerzetes igyekszik távol tartani magát attól a világtól, amelyik ki van szolgáltatva a romlásnak, és megnyomorítja az embereket. Egy másik világot épít, olyat, amelyben igazul lehet élni. A küldetésünk is ebben rejlik: meg kell mutatnunk, hogy ilyen világ létezhet – mondja a falu plébánosi teendőit is ellátó atya, majd megigazítja skapuláréját, jelezve, hogy távoznia kell.– Tudja, közeleg a karácsony, és még sok dolgunk van – jegyzi meg, míg a kapuhoz kísér. Itt maga készítette ajándékot és útra való intelmet ad, azután elsiet.A templom épületét bámulva még a hitetlennek is kedve támadna dicsérni az Urat, aki Szent Ágoston szerint mindeneket megszabott számban, súlyban és mértékben. A szomszédos ivóban mogorva férfiak üldögélnek a sokadik nagyfröccs mellett. A kérdésekre nem szívesen válaszolnak, annyit azonban elárulnak, hogy eleinte nem tudták, mit keresnek a faluban a papi személyek. Az idő múlásával viszont megszokták a szerzetesek jelenlétét, akik szerintük nem sok vizet zavarnak.– A gyerekeknek mindenféle foglalkozásokat is tartanak, úgyhogy felőlem maradhatnak – jelenti ki egy műbőr kalapos férfi a hazatérés előtti feketét kavargatva. Az erény szellemétől áthatott monostor udvarán mindeközben mozgolódás támad. A kocsma ablakából jól látni, amint a barátok a templomba sietnek. Laudes felé járhat az idő.