Búcsú az évszázadtól

Hazánk 1100 éves történelmében az elmúlt évszázad volt az egyetlen, amelyben három megszállás alól szabadultunk fel. Az első világháború után a Habsburg-uralomnak lett vége, a második világháborúval a rövid, de kegyetlen nácizmus alól szabadultunk fel, míg 1990-ben a Szovjetunió katonái hagyták el az országot és a kommunista uralom omlott össze.Az idegen megszállások abban hasonlók, hogy a megszálló hatalmak területet birtokolnak, népeket nyomnak el és kiterjesztik saját hatalmukat. A fasizmus már a politikai ideológiáját is rákényszerítette az elnyomottakra, míg a Szovjetunió megszállása egy lépéssel továbbment, és az embert, annak gondolatát, szándékát, cselekvését is megszállta.1100 éves történelmünkben a volt Szovjetunió fél évszázados uralma volt az egyetlen, amely az ember belső világát is hatalmában tartotta. Az ember így nem saját maga formálta az életét, hanem őt formálta a rendszer; a véleménynyilvánítás szabadsága – az ember egyik legnagyobb kincse – nem létezett, mert nyilvánosan mindenki csak azt mondhatta el, amit a rendszer a szájába adott; a személyi méltóságot nem igényelhette, mert a kommunista rendszer csak a hasznosságát mérlegelte; felebaráti szeretet gyakorlásáról szó sem lehetett, mert ha valaki az üldözötteket védte, ő lett üldözött.Az ember véleményének szabad és félelemmentes kifejezésével, akaratának végrehajtásával formálja érvényesülését, egyéniségét és jellemét. A Szovjetunió elnyomása alatt eltorzult jellemek és egyéniségek szolgálták a megszállót és a Magyar Kommunista Pártot. Egy-egy megszállás után az ország közéletében az elmúlt korszak nyomai fellelhetők. Az első háború befejeztével a megcsonkított ország népe a rettenetes szegénység, a pár hónapos kommunista uralom borzalmai után lassan magához tért, életösztöne, tehetsége és tisztessége segítették abban, hogy talpra álljon. Az ezer év példaképei erőt adtak: legyen független az ország és ne tartomány, a nép legyen szabad és ne alattvaló, nyelvünket őrizzük meg, sőt erősítsük; és ápoljuk Szent István örökségét, a kereszténységet.Kétségtelen, hogy az első háború utáni közel két évtizedes korszakban a Habsburg-megszállás nyomai a származási előnyökben, címek és rangok kiváltságában érezhetők voltak. Ezért a magyar élet új reneszánszát hozták a keresztény reformmozgalom vezetői és résztvevői, akik a külsőségek félretételével az ember belső értékének elismeréséért harcoltak.Egyetemi hallgató koromban a munkásifjúsági gyűléseken meglepetve hallgatták, amikor azt mondtam: az ember megítélésekor elsősorban az értéke az irányadó és nem a rangok vagy címek.A keresztény reformmozgalom tagjai (KALOT, Katolikus Agrár Legények Országos Testülete, EMSZO, Egyházközségi Munkás Szakosztály, Hivatásszervezet, KIOE, Keresztény Ifjak Országos Egyesülete stb.) szinte forradalmi munkát végeztek az ember értékének felismeréséért és elismeréséért. A második világháború vége felé – 1944-ben – megalakult a Demokrata Néppárt (DNP), amely a keresztény reformmozgalmak politikai képviselete volt. Úgy véltük, hogy elérkezett annak az ideje, hogy a kereszténydemokrácia elveit megvalósítsuk. 1945 januárjában kiadtuk „Debreceni Kiáltványunkat”, amelyben összegeztük politikai hitvallásunkat: az emberi jogok gyakorlása felebaráti szeretettel; a személyi méltóság megbecsülése; a család megerősítése; az iskolában a legmagasabb tudás mellett a nemzeti és keresztény értékek elsajátítása; esélyegyenlőség; szociális igazságosság.Ezekkel az elvekkel indultunk az 1947-es országgyűlési választáson, amit 820 ezer érvényes szavazattal meg is nyertünk. A Magyar Kommunista Pártnak szám szerint több szavazata volt, de kiderült, hogy azokat a hamis kék cédulák felhasználásával szerezték meg. A Demokrata Néppárt 1949-ben válaszúthoz ért, mivel Rákosi azt követelte, hogy a DNP ítélje el Mindszenty József bíboros hercegprímást, akit akkor már a titkos rendőrség letartóztatott. Rákosi követelését a párt egyhangúlag megtagadta – a hatvankét képviselőből egy sem hajtott fejet az önkénynek. A párt 1949 februárjában felfüggesztette működését, és 1989 szeptemberében alakult újjá.A kereszténydemokráciáról több mint negyven éven át nem lehetett beszélni és írni. Két ifjú nemzedék nem hallott erről, tanulásuk és ismereteik köréből kiesett.Az 1990-ben a politikailag újjáéledő országban új pártok jöttek létre: Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége), MDF (Magyar Demokrata Fórum), SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége). A kisgazdapártot a régiek alakították újjá, s mint fentebb írtam, a kereszténydemokrata pártot is.A megszállás idejéből a Magyar Kommunista Párt (MKP) új néven, Magyar Szocialista Párt (MSZP) új vezetőséggel folytatta politikai tevékenységét. Ez a társadalmi békének és a demokratikus kibontakozásnak egyik legnagyobb akadálya, mert az MSZP gyökerei nem egy demokratikus rendszerbe nyúlnak vissza. Az idegen megszálló és az elnyomó MKP együttműködésének következménye, antidemokratikus együttélésük szülötte.Az MSZP tíz év alatt sem tudott igazi szociáldemokrata párttá válni. A nemzet nagy történelmi eseményével, az 1956-os forradalommal és szabadságharccal a mai napig nem tudtak egységesen azonosulni. Az MSZP tehát viszi magával a régi terheket; működését nem az építő bírálat jellemzi, hanem a hatalom mindenáron való visszaszerzése. Így munkája negatív, mert lényegében csupán kormányellenes tevékenységre összpontosít. Az MSZP-ben és annak köreiben többször elhangzik, hogy ők a baloldali értéket képviselik. Úgy másfél éve a parlamenti ülésen megkértem a párt elnökét, mondja el, melyek azok a baloldali értékek, amelyeket pártjuk képvisel.Én röviden elmondtam a fentebb felsorolt kereszténydemokrata értékeket. A pártelnök válaszában meglepetésének adott hangot, mondván: csodálkozik, hogy én nem tudom, melyek a baloldali értékek, majd ígéretet tett, hogy elküldi nekem a szociáldemokrata pártok erre vonatkozó nemzetközi határozatát. A mai napig nem kaptam meg. Úgy érzem, hazánk az Európai Unió felé halad, így a kereszténydemokrácia programjának megvalósításával nemcsak hasznos tagok lehetünk, de kulturálisan és gazdaságilag is megerősödünk.A globalizálódó és elgépiesedő világban nagy a veszély, mert mi nem tudunk lelket lehelni a gépekbe, a gépek viszont lelketlenné tehetnek bennünket. A kereszténydemokrácia érvényesüléséért, az ember értékének megbecsülésével és gyakorlásával, ha küzdelmekkel is, de eredményesen folytathatjuk munkánkat az új évezredben.