Bush teendői az új évben

Valószínűleg ugyanazok a jelenetek ismétlődnek meg ezen a karácsonyon és újévkor is, mint már megannyiszor a New York-i Times Squaren. Kaliforniától New Hempshire-ig szerte az Egyesült Államokban a filmekből ismert év végi szokások elevenednek meg, s igaz lesz ez még talán Floridára is, mely az utóbbi hónapban – legalábbis a külső megfigyelők számára – „különleges”, már-már rebellis államnak tűnhetett. Bár sokan szerették volna válságban láttatni Amerikát az elmúlt időszakban, az alighanem megy a maga útján a jövő évben is, igaz, a vele összefüggésbe hozható arcok kissé megváltoznak.George W. Bush, a január 20-án beiktatandó új elnök prosperáló országot örököl elődjétől, a botrányoktól nem mentes Bill Clintontól. Vannak ugyan régóta húzódó ügyek, mint a társadalombiztosítás, az egészségügy, de semmi komoly válság, mely fenyegetné azt az életvitelt, jómódot, melyre az ország nagysága, ha közvetve is, de alapul. Amennyiben egy jól működő autonóm társadalmi rendszer vezetőinek gyakorlati jelentősége értelemszerűen csökken, úgy a mindenkori amerikai kormányzatoknak – így a most soron következőnek is – elsősorban arra érdemes figyelniük, hogy egyéniségükkel milyen magatartásformákat, erkölcsiséget sugároznak saját népük felé. Bush kormányára ez fokozottan igaz, hiszen az Egyesült Államokban az utóbbi években felütötte fejét egy-két olyan jelenség, mely bár volumenében kicsi, de irányultságában a társadalom egy – talán nem is olyan szűk – rétegének „fogódzkodó nélküliségét” mutatja, s melyet kezelni kell. Bush alkalmas lehet a feladatra, amennyiben a róla kialakított kép egy egyszerű, szorgos cowboy képe ugyan, de egy olyan cowboyé, aki munka után mindig elmegy a templomba – és nem a kocsmába. Amerika puritán hagyományai nagyban hozzájárultak sikeréhez, így egy kis visszakanyarodás sosem árthat.Az igazi kihívások kívülről érkeznek a hivatalba lépő új kormányhoz. Valamit tenni kell az Irakkal tíz éve húzódó háborúval (még ha nem is nevezik annak), mert éppenséggel hosszú távon nem Irak, hanem az Egyesült Államok elszigetelődését vetíti előre. Hasonlóképpen, a fundamentalista iszlám fenyegetést is kezelni kell, hiszen a világban járó-kelő amerikai állampolgárok egyre fokozódó módon potenciális célpontokká válnak. A Közel-Kelet kérdésében – amennyiben valóban az elmozdulás a cél – mindenképpen új alapokra kell helyezni a tárgyalásokat, mely irányba már a Clinton-kormány is hajszálnyi hajlandóságot mutatott. A palesztinok egyenlő félként kezelése nélkül alighanem Bush – illetve Colin Powell leendő külügyminiszter – sem viheti haza azt az óriási elismerést, mellyel egy tartós békemegállapodás tető alá hozóját díjazná a világ közvéleménye.Kezelnie kell a transzatlanti kapcsolatok jövőjét, és Európát támogatnia önállóságában, ügyelve arra, hogy az érzékeny és büszke partnert a jövőben még véletlenül se indítsa el azon az úton, mely rivalizáláshoz vezet. Oroszországgal pedig – mivel annak makacssága és nagyhatalmi nosztalgiája miatt közvetlen befolyása nincs rá – továbbra is nagyhatalomként kell bánnia, és a tervezett rakétaelhárító rendszert csak közös megállapodást követően, szakítás nélkül és csak kis volumenben megépítenie.