Egy terrorszervezet története

„Két esztendeig galambszürke, majd homokszín egyenruhát hordtak, később tányérsapkájukon vörös csillagot, s a párt öklének, hadseregének neveztettek” – a rettegett Államvédelmi Hatóságról (korábbi nevén: Politikai Rendészeti Osztály, Államvédelmi Osztály) van szó, Kiszely Gábor izgalmas könyvének tárgyáról. A szerző Egy terrorszervezet története alcímmel látta el a művet, az ÁVH legjellemzőbb vonását ragadva meg ezzel. A hatóságot mint az államot maga alá gyűrő párt terrorszervezetét mutatja be, amely helyettesítette a törvényt, és ellenállásra képtelenné tette a társadalmat.A könyv a kezdetektől, a szovjet emigráns Péter Gábor egykori szabósegéd Budapestre érkezésétől követi az eseményeket, bemutatva az intézményesített szabad rablás korszakát (a PRO ekkor alapozza meg a párt és saját vagyonát), a koalíció éveit (az ÁVO folytatja jövedelemszerző tevékenységét – csempészés, vagyonosok útlevélhez juttatása stb. –, ám fő feladata már a választásokon győztes polgári pártok szétrombolása). Következik a választási csalás, az amerikai tulajdonú üzemek elvétele, a „Magyar Közösség” pere, a szocialista párt és az utolsó szervezett, ellenállásre képes erő, az egyházak szétverése.Az ÁVH csillaga sem tündökölhetett örökké: az olvadás idején beolvasztják a rendőrségbe, hogy mint titkosszolgálat ellenőrizze a lakosságot. Titkosszolgálatként azonban csődöt mond: képtelen jelezni azokat a folyamatokat, amelyek 1956 októberéhez vezetnek. A hatóságot feloszlatják, de embereit, mivel túl sokat tudnak elvtársi uraik viselt dolgairól, „házon belül” tartják: bíróságokon, a BM későbbi III. főcsoportfőnökségén vagy egykori foglyuk, Aczél György felségterületén.A munka a „sine ira et studio” alapelvét ugyan mellőzi, ám bevallottan nem is célja annak betartása. Erénye viszont, hogy – filológiai és történészi alapossággal, a Történeti Hivatal, a Magyar Országos Levéltár, a Politikatudományi Intézet kiadatlan forrásaira alapozva – bemutatja az apparátus működési mechanizmusát: hogyan egyezhetett meg a vádbeszéd csaknem szóról szóra a pártfőtitkár által korábban leírtakkal, hogyan ismertették be a gyanúsítottakkal az általuk „elkövetett” bűnöket, hogyan kellett meg-, illetve kitalálni a bűntársakat; s nem mellőzi a tettesek álláspontjának ismertetését, a hitegetés és önáltatás rendszerének, a személyiség széthullási folyamatának leírását sem.Ez az első átfogó munka egy sokáig agyonhallgatott témáról: emlékeztet, feltár, és nevén nevezi a kellemetlen igazságokat is. Az ÁVH története minden bizonnyal számos kötetre való anyagot rejt, addig azonban, míg a következő, esetleg más szempontok szerint készült munka meg nem születik, ennek érzelmi és intellektuális feldolgozása is jelentős feladat.(Kiszely Gábor: ÁVH – Egy terrorszervezet története. Korona Kiadó, Budapest, 2000. Ármegjelölés nélkül)