Egyszarvú

Lássunk néhány alapfogalmat, amely mitológiai műveltségünk pillére lehet! A csónak olyan történetekben fordul elő, amelyekben a halott lelkének át kell kelnie a halál vizén, s vissza kell térnie a valóságos életbe, vagy amelyekben a lenyugvó nap távozik az alsó világba, illetve visszatér onnan: útját a halál csónakján, visszaútját a feltámadás csónakján teszi meg. A nap, azaz Héliosz, Ré maga kel át a csónakon a halál vizén, a halottak lelkét pedig kísérő, a görögöknél Kharón, az indiai mítoszokban Szatjavati viszi át.Az özönvíz csónakja Noé bárkája, amely a rajta összegyűjtött emberekkel, állatokkal egyedül vészelte át a pusztulást, s eszköze lett az eljövendő feltámadásnak. Az akkád Gilgames eposzban leírást olvashatunk az özönvíz csónakjáról, s itt ez a csónak felülről földdel borított óceánhoz hasonlít, a csónak és az alvilág azonos.A darázs szimbolikáját olyan tulajdonságai határozzák meg, mint ügyes repülése, kecsessége vagy erőszakossága, agresszivitása, mérges szúrása. Szibériai sámánkultúrákban a sámán lelke képes darázsba költözni, s ilyen alakban felszállni az égbe az istenhez.A demiurgosz ógörög kifejezés: iparost, mestert, alkotót jelent. Szó szerint a „népnek alkotó” olyan mitológiai alak, aki a világmindenség elemeit, a tárgyakat és embereket megteremti. Tevékenysége hasonlít a valódi iparosokéhoz. Héphaisztosz, a kovácsisten olyan pajzsot készít, amely a világ modellje. Hnum egyiptomi isten fazekaskorongon formálja ki a világot és az embereket.A dualisztikus mítoszok létrejöttének előfeltételei az emberi lélek sajátosságaiban gyökereznek. A világnak ellentétes kategóriákra osztása a gyermekeknél is felfedezhető, hasonló osztályozást figyelhetünk meg a négy év körüliek játékaiban. Primitív szervezettségű törzsek a világot egymással szembeállított szimbólumok segítségével írják le: Nap–Hold, férfi–nő, jobb–bal. Ilyen kettősségre utaló jeleket találunk az egyiptomi mitológiában is, ahol a két egymással versengő isten: Hórusz és Széth párviadalával összekapcsolódik az ég és a föld, a föld és az alvilág, a jobb és a bal oldal, a fekete és a vörös, a hatalom és az erő, az élet és az uralkodás, a létezés és a valamivé válás szembeállítása. A világegyetemet úgy képzelték el, mint kiegyensúlyozott ellentétpárok rendszerét. A kumráni szövegek tanúsága szerint a fény fiai harcban állnak a sötétség fiaival.Az ég a mitológiában a kozmosz fő része, a világegyetem lelke: meleget és nedvességet ad, aktív teremtőerő, a javak és az élet forrása, ha megnyílnak a csatornái. Az ég az istenek lakóhelye, amelyet sokszor palotaként képzeltek el; a templom és a palota a földre lehozott égi világ. A lepel az ég tárgyi formáját adja: a pompeji színházban Tacitus szerint egyszer aranycsillagokkal díszített bíbor leplet feszítettek ki a nézők feje fölé, hogy védjék őket a tűző naptól. A lepelszerű ég utánzata a baldachin és a sátor, a viseletben pedig a köpeny, a talár vagy a palást.Az egyiptomi Halottak könyvének egyes kézirataiban szerepel az egérfejű istennő, az alvilág és a halál megszemélyesítője. Más népek hitvilágában is különleges szerep jutott az egérnek, széles körben elterjedt felfogás volt, hogy köze van a zivatarhoz, égzengéshez. Sztrabón az egereket földből születetteknek mondja, a trójaiak a föld fiainak tartották őket, Plinius szerint a perzsa mágusok az egeret a leginkább a valláshoz kapcsolódó állatnak tekintették. Viselkedésükkel ugyanis elárulják, hogy milyen idő lesz, különösen zivatar előtt.Az egyszarvú mitikus állat; a görög és a római hagyomány valóságosan létező állatnak hitte, a középkori keresztény szerzők a tisztaság és a szüzesség szimbólumának tekintették. Ógörög leírás szerint csak tiszta szűz szelídítheti meg.