Előszó bazaltból és krómacélból

Ma délelőtt tizenegy órakor avatja fel Szörényi László irodalomtörténész Baracskán a – községbeli millenniumi rendezvények befejezéseként – Vörösmarty Mihály születésének kétszázadik éve tiszteletére felállított emlékművet. A köztéri szobor nem a költőt ábrázolja, hanem – ahogyan alkotója, S. Hegyi Béla szobrászművész mondja – Előszó című költeményének a szobrászat eszközeivel való ábrázolása.Az ötlet, hogy a faluban emlékművet emeljenek a költő tiszteletére, Kőszegi Antal építészmérnöktől, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főtanácsosától ered. Meg véletlen egybeesésekből... Kőszegi Antal ugyanis Baracskán született, és – amint elmesélte – még az általános iskola harmadik osztályában tanítónője említette meg a diákoknak, hogy Vörösmarty Mihály 1850 és 1853 között a faluban élt, s akkor és itt írta meg az Előszó című versét.A község polgármestere, Boriszov Zoltán támogatta az ötletet, annak ellenére, hogy akadtak, akik nem értették, miért kell ilyesmire pénzt költenie a településnek. Az államalapítás ezredik évfordulójára kiírt pályázatok azonban lehetőséget adtak arra, hogy a szobor elkészültéhez és felállításához szükséges pénzösszeg kilencven százalékát az „ötlet gazdája”, Kőszegi Antal előteremtse, és S. Hegyi Béla „átírhassa” a filozofikus költeményt egy másik művészeti ág formanyelvére. Mint mondja, szinte azonnal felötlött benne, hogy az emlékmű egy oszlop legyen.– Vörösmarty költeményében, az Előszóban az emberről ír, és úgy éreztem, ha szoborként kell ábrázolnom, akkor erre az oszlop a legalkalmasabb forma – fejtegeti a művész. – Persze nem lehet szó szerint megjeleníteni a verset a szobrászat eszközeivel, ezért vetődött fel az ötlet, hogy magát a költeményt is rá kellene faragni valahogyan. Ezt elvetettem, aztán hosszas tervezgetés után találtam rá a végső megoldásra: az oszlop bazaltból és krómacélból készült el. A bazalt megmunkálása nehéz, és csiszolás után szürkésfehér, komor hangulatú. Nem véletlen, hogy síremlékeknél gyakran használják. A krómacél mindennek éppen az ellenkezője: korszerű anyag, fényes, visszaveri a nap sugarait. Azt hiszem, a két anyag közötti alapvető ellentét valóban jellemzője mind a költeménynek, mind pedig Vörösmarty Baracskán eltöltött három évének, sőt talán még a korszaknak is.