Fényből és árnyékból

Kilencvenegyes kötete időrendjét tovább finomítva az új gyűjteményt is maga a költő válogatta. Ez többszörösen is érdekessé teszi a „Visszanéztem félutambúl...” című könyvet: közelgő 70. születésnapja előtt mennyire volt szigorú Gyurkovics Tibor önmagához, melyik régebbi ciklusát tartotta fontosnak, hogy az sugárzó fénnyel mindent átvilágítson?Nos, Gyurkovics a felét hagyta meg az előző verstermésnek; a majdnem négy évtizedes gazdag anyagból ennyit tartott közlésre érdemesnek. Néhány kedves versét nem találtam, pedig az 1975-ös Kérés igazi gyöngyszem, tiszta emberséggel melegíti az olvasót. Én azt a költőt szeretem benne igazán, aki nem vált túlzott hangerőre, de személyes lírai világot teremt, lemeztelenítő őszinteséggel beszél életről, halálról, szerelemről, Istenről, halott édesanyjáról, a szétszaggatott hazáról, a levert forradalomról.Ezekhez a nagy témákhoz sorakoztatja most válogatott verseit. Egymást fölerősítik a sorok, eszmei-érzelmi szálak kapcsolódnak össze. Hangja fölizzik, szívverése szapora lesz, fogát csikorgatja az embert megnyomorítók ellen, dúdoló dallá halkul az elmondhatatlan. „Ha egy Gyurkovics-vers tényleg föllángol, az vakító, baljós, gyönyörű világégés” – Tarján Tamás írta ezt róla. Így lesz újból szép a Szüleink című költemény, nagyon fontos az Ország, lyukas zászló lobogású, a Srác, 56, szívszorító az Áldás: „Megadatott még úgy szeretnem, / ahogy még sohasem szerettem...” A kötet utolsó darabja a 2000. évet búcsúztatja. Nem drámai ez a leltár, a jövőbe tekint, és fogalmazza meg az egészben ott bujkáló reményt: „Itt áll a kétezer év még / bedőlve romokba mögötte, / de élünk mintha ma élnénk / és kétezer évre előre.”(Gyurkovics Tibor: „Visszanéztem félutambúl...” Kairosz, Budapest, 2000. Ára: 1480 forint)