Gyógyító szeretet

Magazinunk szeptember 16-i számában Ki állítja talpra Szaniszló Istvánt? címmel riport jelent meg egy tizenhat éves szegedi fiatalember tragikus balesetéről. A szabályosan közlekedő diákot elütötte egy furgon, amelynek vezetője még a betegágyánál sem látogatta meg a szerencsétlen fiút. A kismotort vezető István az ütközés után fél évig volt kómában. Gyógyításával több kórház, klinika is próbálkozott, de nem tudták talpra állítani. A lebénult fiút édesanyja és bátyja mosdatta, a hozzátartozók az állandó készenlétet igénylő ápolás miatt otthagyták a munkahelyüket, illetve a gimnáziumot. A riportban nyilatkozott egy olyan szakember is, aki megkockáztatta: a magatehetetlen fiatalembert talán valamelyik nyugati rehabilitációs intézetben sikeresen lehetne utókezelni. A folytatás sokkal örömtelibb.A karácsonyi ünnepek előtt újból felkerestem Szaniszlóékat, és meglepődve láttam, hogy a család szinte úszik a boldogságban. István, a béna fiú számítógép előtt ült, bal kezével nyomta a billentyűket, és az internet híranyagát olvasta. Bátyja, Antal ismét jár gimnáziumba, mert öccse állapota annyit javult, hogy a mama már egyedül is el tudja látni. Az édesanya, Ildikó asszony az örömkönnyeit törölgette, miközben újságolta a jó hírt.– A szeretet sokat javított a fiam betegségén. Három hónappal ezelőtt még én etettem, most már a bal kezével nemcsak a számítógépen képes dolgozni, hanem a poharat is megfogja – mondja az édesanya, aki valóságos csodának tartja, hogy fia állapotában orvosi beavatkozás nélkül ilyen javulás mutatkozik, annak ellenére, hogy a nyár elején az egyik doktor azt mondta, István valószínűleg mozgásképtelen marad.A gyógyulást segítő adományok a Magyar Nemzet útján jutottak el a Szaniszló családhoz. Karácsony előtt valóságos szeretetrohamot élt át a béna fiú. A különös mecénások többsége kérte, nevüket ne hozzuk nyilvánosságra, mert nem ők, hanem az adományok a fontosak. Éppen ezért anonim marad a következő levél szerzője, aki egy különleges kötetet és benne tízezer forintot küldött Istvánnak. Idézet az írásból: „Szeretettel ajánlom figyelmükbe a könyvet. Több hasonló balesetben megsérült fiatal meggyógyult, mert megértette, hogy a lélek erősebb a testnél, hogy a hit valóban hegyeket tud mozgatni. Persze az orvosi kezelések is fontosak, én még a természetgyógyászatban is nagyon bízom... Ha drága István fia nem veszti el a türelmét és hitét, a Jóisten és mindannyiuk szerető segítségével sorsuk jobbra fordul.”A küldemények sorát egy algyői férfi nyitotta, számítógépet ajándékozott Szaniszlóéknak, utána jelentkezett a huszonnégy éves Bassola Ákos Budapestről. Nem ellenezte, hogy inkognitóját felfedjem, ugyanis a sorsa kicsit hasonlít Szaniszló Istvánéhoz.– Nemrég én is súlyos közlekedési balesetet szenvedtem, de felépültem – mondja. – Isten különös ajándékaként fogom fel, hogy életben maradtam. Ezért is segítek Istvánnak. Kétmillió forintot tudok Szaniszlóék rendelkezésére bocsátani. Ebből nem lehet a külföldi gyógykezelést finanszírozni, de mindent megteszek, hogy enyhüljön a család fájdalma.A történetet az édesanya folytatja.– Ákos már többször meglátogatta a fiamat. Sok mindent elintézett a gyerekemnek, előfizetett az internetre, ügyvédet szerzett, aki a biztosítónál jár el. Ezenkívül felvette a kapcsolatot egy magyar magánklinikával, ahova Istvánt elvisszük, és ahol megpróbálkoznak állapota javításával. Minden költséget ő fedez. Gyakran hívja telefonon a gyermekemet, és ez a kapcsolat sokat lendített fiam lelki rehabilitácójában.Levelet és pénzt sokan küldtek. Egy pesti építészmérnök postán ötezer forintot adott fel Istvánnak, mások kisebb, szerényebb összegekkel jelentkeztek. Az adományozók között sok a nyugdíjas, többnyire mélyen vallásos emberek.– Én már régóta úgy éreztem, kiveszett az emberekből a szolidaritás. Ezért még most is alig hiszem el, ami az utóbbi hetekben történt – mondja az édesanya.