Jelzőtüzek

Vannak napok, amikor a legjobb lenne befogni a szemünket, fülünket, és nem figyelni a hírekre. Amikor csak azt tudjuk hajtogatni: nem értjük. Nem értjük, hogy miért lesznek egyesek öngyilkosok, miért pusztítják magukat mesterséges szerekkel, miért kerülnek a lét peremére – hiszen még gyerekek, nemrég még gyerekek voltak.Különbözőek és mindannyian csodálatosak vagyunk – hangzik el a mondat, és ahogyan hallgatom, mit tudnak ezek a tízéves gyerekek az emberi testről, agyunk működéséről és mindarról, ami pusztíthatja e csodálatos szervet, szemernyi kétségem sincs igazuk felől. A kislányok és kisfiúk, a Máriaremete–hidegkúti Ökumenikus Iskola növendékei életvezetési foglalkozáson vesznek részt. A program helyszíne az iskola parkjában álló, csillagokkal kitapétázott autóbusz. Lehet vetíteni benne, szemléltetőeszközöket mozgatni. De ami ennél is fontosabb: jókat beszélgetni, kérdezni és különböző helyzeteket elképzelni. Most például a milliárdnyi sejtből felépített emberi testről van szó, és azokról az „anyagokról”, amelyek megváltoztathatják a működését. A kérdésre, hogy melyek ezek, a tízéves gyerekek drogokat sorolnak a speedtől a heroinig. Hogy honnan ismerik ilyen jól őket? A filmekből – hangzik a válasz. A két előadó – vagy inkább beszélgetőtárs –, Jung Csilla és Szabó Réka megjegyzi, hogy a program során ezekről is beszélnek majd, de most a cigaretta a téma.Ábrák segítségével meg is mutatják rögtön, hogyan hat a tüdőre, a légzésre. Majd egy beszélgetést hallhatunk. „Gyere velünk, gyújts rá, nem fogja senki megtudni” – hívják a kisfiút a barátai. A fiú vonakodik. Most azt kellene kitalálni, hogy miként vághatja ki magát ebből a helyzetből.