Karácsonyi asztal

Szenteste előtt egy héttel a háziasszonyok általában már megkezdik az ünnepi készülődést. A karácsony nálunk nemcsak a legbensőségesebb családi ünnep: ilyenkor általában a legfinomabb ételek kerülnek az asztalra. A hagyományok szerint hal, kocsonya, töltött káposzta, pulyka a menü, s természetesen elmaradhatatlan a bejgli is. Hogy ne maradjon minden étel elkészítése az utolsó pillanatra, a sokáig elálló káposztát szokták először megfőzni, s ha nem kímélik a nyersanyagot a bejgliből, az is megsüthető az ünnep előtti napokban. A halat a legtöbben frissen, nem pedig a mélyhűtőből elővéve és kiolvasztva szeretik, ennek beszerzését hagyják általában az utolsó napra.A karácsonyi ételsor összeállítását meghatározza, hogy hányan ülik körbe az ünnepi asztalt, jönnek-e vendégek, vagy csak szűk családi körben telik az este. De akár népesebb, akák szűkebb a vacsorázni vágyók serege, a terítésre mindenképpen illik a szokásosnál több gondot fordítani. Sok családnál hagyomány, hogy ilyenkor előveszik a legszebb abroszt, étkészletet, evőeszközt, ezzel is emelve az ünnep fényét. Az asztalterítésnek is vannak divatjai. Régebben általában a fehér damasztabrosz számított a legelegánsabb terítőnek. Ma már nagyon sokféle karácsonyi mintás abrosz kapható: zöld alapon apró csengettyűk, szalaggal átkötött dobozkák, fenyőágak díszítik a terítőket – ezek illenek az alkalomhoz és dekoratívak is. Sőt kevésbé kényesek, mint a fehér damaszt, amelyből a vörösbor vagy málnaszörp foltját még a nagyon elszánt mosóporok sem tudják mindig kivenni. Az abroszokhoz ugyanabból az anyagból szalvéták is készülnek, ezeket is tegyük ki – a papírszalvétát hagyjuk a hétköznapokra. Az evőeszközök elhelyezésének szabálya: bal oldalra a villa, jobb oldalra a kés, a tányér közepe fölé a kis-, illetve a nagykanál kerül.Ha mintás karácsonyi abrosszal terítünk, a tányérok lehetőleg egyszínűek legyenek, vagy mintázatuk harmonizáljon a terítőével. Modern megoldás a színes abroszra színes étkészletet tenni, de csak akkor éri el hatását a színek kombinációja, ha egymást kiegészítő, nem taszító árnyalatokat választunk. A tányérokat vizsgáljuk meg egyenként, törött, repedt edény ne kerüljön az ünnepi asztalra. Gondosan válasszuk ki a poharakat is, annak megfelelően, hogy milyen ital kerül a vacsorához: más pohár illik a fehér-, illetve vörösborhoz, a sörhöz, a konyakhoz, az üdítőitalhoz. Természetesen a poharaknak is hibátlanoknak kell lenniük. Gyerekeket még ezen az estén se kínáljunk szeszes itallal!Ha levessel kezdjük az ünnepi vacsorát, öntsük levesestálba, ne a fazékból kezdjük kimerni. A különböző szószokat, fűszereket, tormát szintén porcelánban tegyük az asztalra, s ha van régimódi boroskancsónk, inkább abból kínáljuk az innivalót, mint az üvegből.Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy néhány apró dísz, egy-két szál gyertya szép tartóban nagyon hangulatossá teszi a vacsorát és ünnepivé az asztalt. Ha fenyőágacskákkal díszítünk, ügyeljünk arra, hogy olyan helyre kerüljenek, ahol nem zavarnak evés közben, a tűlevelek nem hullanak bele az ételbe.