Kell-e nekik Európa?

Méltatlanul csekély figyelmet kapott kuriózuma a tavalyi esztendő hazai könyvtermésének a Kráter Műhely Egyesület gondozásában megjelent Kell-e nekünk Európa? című könyvecske, amelynek szerzője Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Mielőtt a kedves olvasó töprengeni kezdene, miért nem cseng ismerősen a fülében a cím, közlöm, hogy ilyen című munkája a nagy regényírónak nem volt – a magyar kiadó keresztelte el így Dosztojevszkij válogatott társadalompolitikai, publicisztikai írásainak gyűjteményét.V. Tóth László avatott Dosztojevszkij-kutató, a Dosztojevszkij-hőstípusok című, két kiadást megért könyv írója válogatta, fordította s látta el igen sok információt tartalmazó előszóval a revelációszámba menő írásokat, amelyek új oldaláról mutatják be a szinte mindannyiunk által csupán a nagyregényeiből és elbeszéléseiből ismert szellemóriást. Úgy tűnik, a politika olyan mákony, amelynek bódító hatása alól a legnagyobb művészek sem tudják – és talán nem is akarják – kivonni magukat. Visszatekintve a XX. század végéről, s tudva mindazt, ami ebben a században Európában és a háromszáz éve alkalmazkodási válsággal küszküdő, tragikus sorsú Oroszországban történt, hallatlanul izgalmas szellemi kalandra vállalkozik az, aki elolvassa a könyvet. Azok a politikai kérdések, amelyeket Dosztojevszkij felvet, ma is szinte éppoly égetőek, mint a múlt század hetvenes éveiben, amikor papírra vetette és publikálta ezeket az írásokat saját nagy sikerű, az Író Naplója című folyóiratában. (A lap utolsó, 1881. januári száma, amely teljes terjedelemben szerepel a válogatásban, már az író halála után jelent meg.)Mi a célszerű Oroszország számára: a nyugat-európai civilizáció eredményeinek átvétele vagy a ragaszkodás saját hagyományaihoz? Miért fél egymástól Oroszország és Európa? Lehet-e oldani a kölcsönös bizalmatlanságot, és ha igen, hogyan? Megannyi kérdés, amely ma is megválaszolásra vár. Mindenesetre különös, sőt megkockáztatom, olykor hátborzongató élmény – 1917-nek és folyományainak visszavetülő árnyékában – az orosz népről mint az igazi keresztény hit letéteményeséről, a hadseregről pedig mint e hit reménybeli terjesztőjéről olvasni. Az embernek óhatatlanul a történelem ismétlődésének elmélete jut eszébe, meg az, hogy ismétlődése ellenére a történelem igen gyakran megtréfálja a legnagyobb elméket is, Marx Károlyt, a kommunizmus atyját csakúgy, mint a szlavofil Dosztojevszkijt. Mindketten hatalmasat tévedtek, amikor – egymástól függetlenül – azt jövendölték, hogy a proletárforradalmak a „megroggyant” polgári társadalmak honában, Nyugat-Európában fognak kirobbanni. De a nagy Dosztojevszkij nagy tévedései is tanulságosak, mert finomítják a nagyregényeiről kialakult képünket, árnyalják szépírói életművét, és újraolvasásra, az orosz géniusz újrafölfedezésére sarkallnak.Madarász Imrének, a Kráter Klasszikusok sorozat szerkesztőjének – e sorozat első kötete a könyv – csalhatatlan érzéke van ahhoz, hogy a méltatlanul elfeledett műveket vagy életműtöredékeket felkutassa és leporolja, hogy mindnyájan újra élvezhessük őket.(F. M. Dosztojevszkij: Kell-e nekünk Európa? Kráter, Budapest, 1999. Ára: 850 forint.)