A koalíció képviselői az Európai Unió legutóbbi, Magyarországról készített országjelentésének nyilvánosságra hozatala után többször is hangot adtak azon véleményüknek, hogy egyes ellenzéki politikusok megpróbálták negatív irányba befolyásolni annak tartalmát. Kövér László, a Fidesz elnöke egy fórumon a múlt héten kijelentette: az MSZP mindent megtett azért, hogy az országjelentés minél kedvezőtlenebb legyen. Elmondta, hogy sejtésüket megerősítette Günter Verheugen bővítési biztos, aki egy uniós kiadványban beszámolt arról: lobbizás folyt az országjelentés tartalmának meghatározása és befolyásolása érdekében. Hasonlóan nyilatkozott Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője, a parlament integrációs bizottságának elnöke.Az MSZP visszautasította Kövér László állításait. A Fidesz elnöke ugyanakkor fenntartotta véleményét, amelyet példákkal is alátámasztott. Mint mondta: egyes szakszervezeti vezetők mindent megtettek azért, hogy az EU-csatlakozási tárgyalásokon a szociális fejezetet ne tudják lezárni. Idézte Szanyi Tibor egyik cikkét is, amelyben a szocialista képviselő arról számolt be, milyen álláspontot képviselt az EU-ban a romakérdéssel kapcsolatban. A cikk tanúsága szerint – mondta Kövér László – Szanyi Tibor elégedetlenségének adott hangot, mert a romák képviselői nem léptek fel határozottabban a magyar kormány ellen.Orbán Viktor miniszterelnök a parlament csütörtöki, az integrációról szóló vitanapján közölte: egyes politikusok külföldön rontják Magyarország megítélését. Ennek alátámasztására egy összeállítás is készült az ellenzéki politikusok és értelmiségiek külföldi nyilatkozatairól.Az alábbiakban az ez évben megjelent, Magyarországot, illetve annak kormányát lejárató külföldi sajtócikkek összefoglalóját közöljük.
Február 18-án a Szabad Európa/Szabadság Rádió Michael J. Jordan írását tette közzé, a Jewish Telegraphic Agencyre hivatkozva forrásként. Jordan írását ezután különböző változatokban tette közzé a Christian Science Monitortól kezdve a Washington Jewish Weeken át a Jerusalem Reportig a legkülönfélébb címekkel (Magyarország fehérre mossa sötét múltját; A politikai antiszemitizmus visszatérése stb. Ebben az is áll, hogy itt „büdös zsidóznak”, Jordan egyik fő forrása Haraszti Miklós.
Elsevier, március 10.: Sheila Sitalsing idézi Herczog Editet, az MSZP parlamenti képviselőjét Kövér Lászlóra vonatkozóan, aki állítólag azt mondta: „Én jó magyar vagyok: nem zsidó és nem régi kommunista.” Egészen Európa-barátnak mutatják magukat, de zárt ajtók mögött azt mondják, hogy Európa túl vörös számukra, teszi hozzá. A cikk súlyát és a kijelentés jelentőségét növeli a tény, hogy az Elsevier reputációja Hollandiában akkora, mint idehaza az Akadémiai Kiadóé.
Vásárhelyi Mária a holland Trow c. napilapban március 1-jén, miszerint az ultrakonzervatív Napi Magyarország – amely a kormány kedvence – arra biztatja olvasóit, hogy egy ismert médiaszociológusból (belőle) készítsenek lámpaernyőt.
Györgyi Kálmán lemondása körül nagy nyugati sajtóvisszhang volt. Példa: a Der Standard március 8-i száma, amelyben Gregor Mayer „példátlan botrányról” beszél. Kovács László és Magyar Bálint a forrás.
A holland NCR Handelsblad március 7-i számában Lemondás egy médiavita kapcsán című cikkében kiemeli, hogy a médiaháború első áldozata Györgyi Kálmán legfőbb ügyész lett. „A legnagyobb ellenzéki párt vezetője, a szociáldemokrata Kovács László Györgyi Kálmán lemondását a magyar jogállamiság drámai figyelmeztetésének nevezte. A médiaháború hátterében a közvéleményért folytatott harc áll. A másfél éve hatalomra került jobbközép kormány kemény harcot vív minden olyan ügyben, ahol baloldali kötődés áll fenn, és hasonló elszántsággal lép fel a korábbi kommunista rendszer maradványai ellen. Györgyire mint a jogállamiság megteremtőjére tekintenek...”.
Az osztrák Profil című hetilap április 10-i számában Haraszti Miklós hosszabb interjúban fejti ki Ez háború cím alatt, hogy a kormány a szélsőjobbig integrál, miközben kódolt beszéddel operál (kozmopolita körök stb.).
Az NRC Handelsblad április 28-i száma Budapest értékeli Bécs politikáját címen a magyar külpolitikáról írt. „Schüssel feltűnően szívélyes fogadtatásban részesült Magyarországon.” Idézte Kovács Lászlót. „Úgy tűnik, hogy ezt a magyar kormányt nem érdeklik az EU, valamint az EU Ausztria elleni szankciói.”
Limes, július: az Espresso csoporthoz tartozó olasz geopolitikai folyóirat legújabb számában meglehetősen terjedelmes cikk jelent meg Magyarországról Antiszemitizmus Orbán Magyarországán címmel Olga Mattera tollából. A cikkből kiderül, hogy a 80 ezres magyar zsidóság helyzete a rendszerváltás után rosszabb lett. A Vidal Sassoonról elnevezett antiszemitizmus-ellenes központ felmérése azt mutatja, hogy a kommunizmus végétől kezdődően az antiszemitizmus és annak nyílt kifejeződése súlyosbodott. A lakosság az ország „szovjet felszabadításától kezdve a kommunizmus évtizedeiben úgy érezte, hogy a zsidók és a kommunisták egyfajta sötét szövetségbe forrtak, hogy elnyomják a népet.” „Ezen felül a Horn- kormányt – amely az országot posztkommunista átalakításának legnehezebb fázisain vezette át, és amelynek néhány zsidó származású minisztere volt – a gazdasági nehézségekért bűnbakként okolták”. A koalícióban valóban komoly súlyt képviselt a Szabad Demokraták Szövetsége, amely a budapesti zsidó polgárok kedvelt pártja. Az 1998-as választások eredményeként a II. világháború után az első nyíltan antiszemita, szélsőjobboldali párt bekerült a parlamentbe. „Ezzel az Országgyűlésben is polgárjogot nyert a vérfagyasztó antiszemita és idegenellenes retorika, amely megváltoztatta a posztkommunista Magyarország politikai jellegét.” Az antiszemitizmus azonban nem korlátozódik a parlamentre. Ott van a stadionokban, a zsidó temetőkben és a rabbik verbális üldözésében. A tanulmány ezután Rogán Antal egyik kijelentését veszi célba és azt „vaknak” nevezi, amiért az egy vita kapcsán azt állította, hogy Magyarországon semmilyen politikai nyilatkozat nem hangzott el, amely valakit zsidó temetők rongálására uszított volna. Ezzel szemben, írja a negyedévente megjelenő folyóirat, Budapest néhány hónap alatt két nagy, „nemzetközi szintű antiszemita tüntetésnek” is helyet adott, mint tavaly március 15-én, amikor a Blaha Lujza téren a nyilaskeresztesek találkoztak, hogy Szálasi kivégzésének évfordulójára emlékezzenek, majd pedig a budai Várban gyülekeztek a nemzetközi neonácik. De a kormány ezek ellen semmit nem tett. A tanulmány ezután megemlíti, hogy Strasbourgban egy Haiderrel foglalkozó nemzetközi konferencián a magyar zsidókat képviselő Zoltai Gusztáv a magyarországi „lopakodó” antiszemitizmusról beszélt, míg Orbán Viktor miniszterelnök a koalíció szolidaritásáról biztosított mindenkit, akit méltóságában megsértenek. „Ami nyilvánvalóan nem igaz”, írja a Limes. Az Orbánt támogató szélsőjobb antiszemita támadásait főként a média ellen irányítja. Ennek eredményeként az antiszemitizmus szinte „divat lett”. Göncz elnök is szükségesnek tartotta, hogy rádión keresztül óvjon az antiszemitizmusra uszítás ellen. Cikke végén a szerző hálás köszönetét fejezi ki Federigo Argentieri és Vásárhelyi Júlia jelentős segítségéért.
A német szociáldemokrata kormányzathoz közel álló értelmiségi és üzleti körök lapja, a Die Zeit Viktor király címen szeptember 14-én cikket jelentetett meg a magyar miniszterelnökről, annak kormányzati stílusáról és módszereiről, Christian Schmidt-Hauer tollából. A többoldalas írás az elmúlt két év egyik legnagyobb kárt okozó anyaga. „...még soha nem rabolták el magyar politikusok úgy a koronát, mint ennek az évnek az elején...; Magyarország csupán 37 éves miniszterelnöke ma leginkább királlyá szeretne válni...” Forrás az SZDSZ új generációjának két vezetője: Gusztos Péter és Ónodi Tamás; „Orbán majdnem orientális »vagy-vagy« durvasággal választott szét ellenséget és barátot...; A parlamenti képviselők váltak az ő törökjeivé – a szocialisták, a szabad demokraták és különösen a kritikus értelmiségiek. Jobboldali segédcsapatainak törökjei a kisebbségek. Mindenekelőtt a cigányok, ám egyre inkább a zsidó polgártársak is...; Éles kritikusainak jó részét már Horthy Miklósra, Magyarország önhatalmú vezérére emlékezteti...; Orbán a parlamentben szükség esetén gondolkodás nélkül épít a szélsőjobb MIÉP-re is. Ezek segítségével fosztotta meg az ellenzéket a tévé- és rádiókuratóriumban őket az Alkotmány szerint megillető helyektől...; Növekszik a lecsúszástól való félelem. Ez fokozza az antiszemitizmust, ami náluk hagyományosan a középosztályra jellemző: félelem a riválistól és egyúttal gyűlölet a szomszédok iránt. A szegényebb rétegek lecsúszástól való félelmükben a cigányok ellen fordulnak. Ma a cigánygyűlölet rosszabb az antiszemitizmusnál...; A rendszerváltozás vesztese a magyar társadalom kétharmada, miközben máig nem sikerült elérni a ’89-es életszínvonalat...” – idézi a cikk Szalai Erzsébet szociológust; A szerző elsődleges forrása egyértelműen a balliberális körökből származott, aki még annyi fáradságot sem vett, hogy bárkit a kormányzati szférából megkérdezzen. Vásárhelyi Miklós a cikkben idézett személy „alapelvek nélkül, rendkívül tehetséges személy”-ként jellemzi Orbán Viktort, míg Sárközy Tamás, a jogászszövetség elnöke Orbán hatalmi vágyában látja a problémát: „Minden áron tovább akar kormányozni.” Tekintettel a lap nagy nemzetközi és németországi reputációjára, valószínűleg a jelenlegi német vezetés is „készpénznek” vette az ott leírottakat.
Le Monde, október 1–2. „A Strasbourgban tartózkodó magyar cigányok menedékjogi kérelme kényelmetlenül érinti a hatóságokat”. A Le Monde Jacques Fortier strasbourgi helyszíni tudósításban számol be a zámolyi romák helyzetéről. A Zámolyból Ausztrián és Németországon keresztül érkezett gyermekes családok elmondásuk szerint a rasszista üldözés áldozatai Magyarországon... Krasznai Józsefnek, a zámolyi romák szóvivőjének ösztönzésére hagyták el Magyarországot, és indultak az Európa Tanács székhelyére, amelynek Magyarország 1990 óta tagja. Szeptember elején Marie-Hélene Gilling európai parlamenti képviselő és a város polgármester-helyettese a magyar cigányság példáján kérte, hogy a tagjelölt országok felvéte- lének elbírálásakor helyezzenek nagyobb hangsúlyt az emberi jogok tiszteletben tartására.
A gulyáskommunizmus vége címmel közölt Magyarországról átfogó, igen kedvezőtlen hangvételű írást az International Herald Tribune október 3-án. A riportban megszólal Forgács Péter, a Korn/Ferry International nemzetközi cég vezetője, aki szerint a demokrácia még gyermekcipőben jár Magyarországon. „A jelenlegi, Fidesz vezette kormánykoalíció keveset tett a demokrácia előmozdításáért agresszív stílusával és esetenként a nacionalizmusba hajló megnyilvánulásaival.” Vásárhelyi Júlia, a HVG szerkesztője: „Ezeket a fiúkat egyedül a hatalom érdekli. A fiatalságukból adódóan egy friss és ötletekkel teli kormányzást vártunk, ehelyett azonban nagyon kemények és cinikusak.” Vásárhelyi Júlia és mások szerint is a kormány legnagyobb bűne, hogy megosztotta és átpolitizálta a köztisztviselői réteget, a Nagy-Magyarországra való utalásaival pedig a nacionalizmus tüzét élezgeti. A riportban megszólal Kéri László politológus: „... a kormány nem tudja elviselni a kritikákat, s amennyiben valaki nem ért egyet, azt ellenségnek tekintik. A Fidesz 1998 óta a saját embereit nevezte ki a bankok és vállalatok, valamint a hadsereg és a közigazgatási szervek élére.” A legnagyobb kritika azonban a miniszterelnök médiapolitikáját éri, leginkább azért, mert a miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy a jobboldali MIÉP, amely bár nem tagja a kormánynak, de támogatja a koalíciót, az ellenzéki oldalon kapjon helyet az ORTT-ben.
2000. október 29., Ottawa Liberális Internacionálé 50. kongresszusa: A kongresszuson Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke arról beszélt, hogy Közép-Európában a rendszerváltás során elért eredményeket szerinte milyen kihívások érik. Úgy vélekedett, hogy a liberális értékek – a szabadság, a tisztességes piac – eltűntek a kormányzati gyakorlatból.– A hatalom, akárcsak a rendszerváltás előtt, mindent centralizál és a saját uralma alá hajt, a demokratikus ellenőrzés eszközrendszerét szétzilálja, és az intézményes korrupció ma már nem marad el a kádári időkben tapasztaltaktól – ismertette az MTI-vel a Magyar Bálint által mondottakat Eörsi Mátyás parlamenti képviselő, aki az SZDSZ képviseletében szintén részt vett a kongresszuson.
